A Nyirő-“ügy”

Nyirő József – Zsögödi Nagy Imre tusrajza 1938-ból

Amikor már azt gondolhattuk, hogy a választási kampány – magyar vonatkozásban – legizgalmasabb mozzanata az a meglehetősen emelkedett szellemű vita lesz, amely arról szól, hogy csak könyékig vagy egyenesen derékig ildomos turkálni Tőkés László magánéletében, megérkezett a Nyirő-újratemetés „ügye”. Hamvak nélkül, egyelőre, bár azokat is kitartóan kutatják a román rendőrség illetékes szervei, magánautók csomagtartójában, ahol az ilyesmit hordani szokás. Én őket megértem, hülyék lennének, ha nem cuppannának rá a magyar irredentizmus témájára, amikor tálcán szállítják nekik azok a székelyföldi magyar úriemberek, akik maguk sem vetik meg a kampánykoszorúzást. Bizony, gyönyörűen süt a nap, és szivárog befelé Erdélybe a horthyfasizmus, suttyomban. Így megy ez; furfangosan, mint a székelyek.

Az viszont nem hagy nyugodni, ami Nyirő József egykori politikai szerepvállalása körül folyik az erdélyi magyar politika és szellem köreiben. Nevezetesen az a vád, hogy ő egykoron, finoman fogalmazva, a szélsőjobboldallal kacérkodott.

 

Vallomás

Tisztelt Illetékesek, Címzetes és Nemzetes Uraimék!

Kérem Kegyelmetek bocsánatát, amiért eleddig késlekedtem e vallomással, ám a szégyenérzet s az ebből fakadó szorongás ködbe burkolta a helyes utat. Most már tudom, tovább nem várhatok. Értesültem ugyanis a címzetes Bunta FC és a nemzetes Balázs SC között kialakult nemes versengésről, melynek tétje: kit érhet a megtiszteltetés, hogy lefuthassa a több száz maratonnyi távot, Nyirő József földi maradványaival a hátán.