2010. október


Azért, hogy a Reflektóriumon a politikai érzékenység és a történelmi távlat mellett a költészet is jelen legyen, kattintás után Faludy György ’56-os versét olvashatják, olvashatjátok.

(tovább…)

Alig egy héttel az után, hogy Kolozsváron dicsérte a BBTE multikulturalitását, Angela Merkel azt mondja: „teljes kudarc a multikulturális társadalom modellje, a multikulti hitvallása – hogy immár egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk –, ez a felfogás megbukott, teljességgel megbukott”.

Nem lehet amellett csak úgy elmenni, ha Németország szövetségi kancellárja, az európai konstrukció egyik kulcsszereplője gyakorlatilag kidobja az ablakon a posztmodernitás egyik kulcstoposzát.  Pedig csak a kimondás aktusa hat újszerűen, mivel a multikulti rég halott – ha egyáltalán élt valaha.

 

(tovább…)

Miközben az RMDSZ derékhada a koalíció jegén toporogva és szorongva azon töpreng, hogy kell-e s lehet-e Markót újraválasztani, megszólalt – váratlanul – a posztmarkói RMDSZ is. Ahogy a mesében a sárkány előredobott buzogányával jelezte az érkezését, itt Antal Árpád minapi javaslata volt annak az előrejelzése, hogy merre vegye is irányát a Markó utáni RMDSZ.

A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint létre kellene hozni az RMDSZ székelyföldi szervezetét, amely önállóan folytatna politikát Székelyföld autonómiája érdekében. (tovább…)

Gyakran járok a Farkas utcában. Ott nőttem fel. De nem csak ezért. Néhány héttel ezelőtt felbontott járda fogadott a Báthory líceum oldalán. Pedig nem is volt olyan rossz az a gyerekkorom járdája. Főleg, ha összevetjük Kolozsvár egyes utcáival, ahol egyáltalán nincs. Persze azonnal igyekeztem valamilyen okot találni a lázas munkálatokra. Merthogy a megszokott képpel ellentétben (tíz órányi tízóraijukat elköltő munkások az út mentén, egy munkás kapargat, egy tucat nézi, stb.) itt tényleg égett a munka a dolgos kezek alatt. Helyből az jutott eszembe, hogy valaki esztétikus lelkű városvezető elrendelte, hogy ha már a szemközti oldal járdája szép hasas I betűket formázó „kockakövekkel” rakatott ki, kerüljön vele azsúrba a másik oldal is. Még át is melegedett kicsit a szívem. No né, válság ide, válság oda, deszantos Bürgermajszterünk kezdi érteni, miről (is) szól ez a város, és jó gazdaként csinosítja a baromfiudvart. Volt ugyan bennem némi aggodalom, a főtéri huszárvágásra emlékezve, de nem láttam semmiféle gyanús kinövést, alapot, jelet. Egyszerűen csak kockakövesítették a járdát. No, emmá igen, gondoltam, én, a Jedermann, s mentem dolgomra.

(tovább…)

Olvasom: Ilie Năstase, ex-teniszcsillag és vénülő fenegyerek megmonta a tuttit. Ha ő lenne Románia keresztapja, a gádzsókat begyúrná Hargita megyébe, úgyis sok ott a magyar, és kábé 12 (!!!), azaz egytucat a román. Ez érdekes!

És nem azért érdekes, mert most jön a Diszkriminációs Tanács, az Európa Tanács, a Városi Tanács meg a Jótanács, és megint van min rágódni. Még csak azért sem érdekes, mert tudjuk, egy aggmen-sztárnak időnként szüksége van reklámra, és mi lenne jobb reklám, mint egy szaftos kis botrány. Ami amúgy Bágyé Ilietől sosem volt idegen. Oké, őstehetség volt, ami a teniszt illeti. Nemcsak azért tapadt rá a Nasty becenév, mert ekkora parasztot nem látott még a 400 éves wimbledoni gyep. Veszélyesen értett a teniszhez is, ez van. Viszont, ha már a beceneveknél tartunk, mioritikus pátriánkban Bufonul Bucureștiului volt a titulusa, ami nem annyira kétértelmű, mint a Nasty.

Szóval nem ezért érdekes. Inkább egy szabad asszociáció szintjén az. Hogyaszongya azért kúrná be Hargita megyébe a sok cigányt, mert 12 a román. Ennek alapján nem kell túl nagy logikai bukfencet vetni ahhoz, hogy bizonyos szinten egyenlőséget tegyünk a román és a cigány közt. És akkor máris jöhet megint a Diszkriminációs Tanács, az Európa Tanács meg a többiek. Ja, és egy Jótanács: Te Nasty, mennyé’ te is is Hargitába!

Hihetetlennek tűnik, de a hírek szerint az idei irodalmi Nobel-díjat egy olyan író kapta, akit a kortárs világirodalom valóban jelentős figurájaként tartanak számon. Nem jutunk szóhoz a döbbenettől, és egyelőre a tévedés lehetőségét latolgatjuk.

Amúgy pedig gratulálunk Mario Vargas Llosának.

Első szín

Sík mezőben hármas út. Az első a láthatárt teljesen kirekesztő gyárkomplexum fele vezet, a másik egy kacsalábon forgó palotába fut, a harmadik sötét alagútba vész, a bejárat fölött nagy betűkkel ez áll: JÖVŐ. A kereszteződésben zöld kezeslábast, horgászcsizmát, zergetollas kalapot viselő FÉRFI (ötven körüli, kicsit borostás, álmodozó kék szemek) ül egy háromlábú széken, nyakában nagy tábla, rajta felirat: ÉHEZEK AZ ÉHEZŐKÉR. Kezében horgászbot. Időnként kifog egy-egy halat az aszfaltból, rájuk mosolyog, leszedi, megpuszilja és visszadobja őket az útba. Süt a nap, a madarak rikoltoznak. A kereszteződésbe torkolló negyedik úton feltűnik egy RIPORTER, kezében mikrofon, oldalán magnótáska.

(tovább…)