2011. augusztus


Kolozsváron megint történt. Valami. A Kolozsvári Magyar Napokról van szó. Nagy dolog ez. Tényleg! Csak ismételni tudom: ilyen nagy és jelentős esemény húsz éve nem történt a nyári Kolozsváron. Se magyar, se más. Hogy mekkora? Nem ismerem a statisztikákat. Hallom viszont az embereket beszélgetni. Egyesek szerint nyolc-tízezer ember fordult meg esténként a Fő téri koncerteken. Az utolsó estén pedig tizenötezer. A Farkas utcai rendezvényeken szintén többezres fluxust feltételeznek. És aztán ott volt a sok kisebb esemény a különböző helyszíneken. Szép. Dicséret mindezért a szervezőknek, a legnagyobbtól a legkisebbig.
Ami engem meghatott (sic!): esténként korzóztak az emberek. Vagyis nem siettek, nem mentek valahonnan valahova, nem rohantak, nem haladtak. Korzóztak. Hogy miért fontos ez? Első ránézésre nosztalgikus érzelgésnek tűnik. Pedig nem az. Kolozsvár bő egy hétre a szó szoros értelmében Polgári Várossá válltozott. Ennyi.
Aztán az is feltűnt, hogy eléggé jól látható módon Kolozsvár magyar város is. Ezt a tényt immár nem lehet megkerülni, takargatni, lehazudni. Nem mintha a számok, léttények eddig nem lettek volna nyilvánvalóak. Csak éppen nem voltak ilyen kézzelfoghatók. A magyar Kolozsvár amolyan félig-meddig underground volt. Föld alatti város. A Magyar Napok alatt azonban, ha tetszik, feljöttünk a föld alól. Tömegesen. Együtt. Egy tömbben. Ott álltunk a Köz főterén. Ez talán nem jelent olyan sokat, teszem azt, egy udvarhelyi lakos számára. Nekünk, akármilyen származású kolozsváriaknak azonban szinte mindent. Persze az is lehet, hogy naiv vagyok, hogy így gondolom, és az egész nem erről szól. Mégis, így gondolom. A kolozsvári magyar lakosság helyet csinált magának. És a hab a tortán, hogy botrány, balhé, verekedés se lett belőle. Ez pedig arra utal, hogy ha nem is szeretnek, elfogadnak minket többségi polgártársaink. Vagyis el tudják, s ha nem, hát el kell fogadniuk, hogy a magyar Kolozsvár újra overground városként manifesztálódik. Joga van hozzá. Rendben van ez így, nagyon is. Hogy pedig ez a Kolozsvár ne váljék ismét undergrounddá, az rajtunk múlik, kolozsvári polgárokon. Akik ott voltunk. És rajtatok is, akik nem voltatok ott.

Reklámok

Néhány nap múlva megtudjuk, hogyan dönt a bukaresti ítélőtábla az EMNP bejegyzésére vonatkozóan. Azaz: lesz-e harmadik magyar párt is, vagy folytatódik a nem kis téttel járó politikai invesztitúra-harc.

A politikai érdekek megosztó mezejében természetesen a vélemények is polarizáltak. A skála az EMNP bérkritikusi denunciálásától az „igazi alternatíva” siratófaláig terjed. Érdemes tehát a probléma gyökerére is vetnünk egy pillantást.

(tovább…)

Kirándul. Vagy szakmai találkozókra jár. Vagy nyári fesztiválokra. Vagyis elmegy inenn. De végül is ez érthető. Mer’ há’ mi a szent szart csinálhat a kólozsvári ember a nyári Kolozsváron, ebben a bájos kis Zombilendben. (Bátran ki lehetne írni a városhatárba, mondjuk, júliustól szeptemberig.) Nézem a neten, szanaszét dúlnak a summerfestek: Tusnád, Szeben, Marosvásárhely, Segesvár, Rozsnyó, ejha. Pedig ezek kisebbek mint Kolozsvár. És a hírös-nevös Erdélyfőváros, a közeljövő feltételezett európa-kultúrfővárosa továbbra sem képes. Nem áll fel. Nem a városnak, az Atyáknak. Ja, voltak rendkívüli városnapok. Rendkívül olcsók, rendkívül amatőrök, rendkívül szarok. Amik arra is jók voltak, hogy deli móduván polgármesterünk, Gyorgye Aprosztu visszacsempéssze a Iorga-táblát a Mátyás szobor elé (nem rá, nagy szó). Meg persze volt jubileumi TIFF, ami szintén a városé (is), de már elnézést, nem a város csinálta ki, hogy legyen, annak ellenére, hogy annó Funar a megfelelő pillanatban bólintott jól. Hála isten, nem magyarok voltak a kezdeményezők. Na szóval. Mi van most? Egy nagy büdös semmi, drága felepolgáraim. Ja. Volt valami Ursus-ügy, fellépett a Fő téren pár neves hazai zenekar, vót is belőle cirkusz, hogy zaj volt, meg a nagyérdemű odapisilt, odaszart, ahova érte. Evvan, polgártársak, a fesztivál már csak ilyen. Ha már európai főtér kellett nekünk is. Holland ismerősöm ugyanilyen dolgokra panaszkodik, pedig Hollandia kicsit messzebb tart.

Ja, úgy tűnik, idén nyáron megakoncert sem lesz, a la Pászkány Árpád. Valószínűleg azért, mert a CFR-patrónusnak nincs más kedvenc zenekara (az Iron Maidenen kívül, de hát csak nem lehet szegény Vasszűzzel huzatni a talpalávalót minden nyáron), amit leszólítson, mellesleg belopva magát a városlakók szívébe. Szóval ez se lesz. Ami lesz, az… Hótt ciki, hogy fényezem széthúzó erdmagyarságunk, de úgy tűnik, tény: a nyári Kolozsvár, Zombilend legnagyobb eseménye a Kolozsvári Magyar Napok. Evvan. A 18 vagy hány százalék 1 százaléka megcsinálta idén is. És nem mondom, a 2százkarú cigányzenekar nem tartozik épp a kedvenceim közé, de csak jöjjenek. Ördögűzőnek jobbat én se tudnék kitalálni. Egy szó mint száz: hajrá kolozsvári magyarok. Bocs, de ez kijött, minden jólneveltségem ellenére. Mert noha tudjuk, szarban vagyunk továbbra is, de ha valamit, akkor két dolgot mindig is tudott a magyar csinálni: szenvedni és szórakozni. Ez utóbbira pedig bőven nyílik majd lehetőség augusztus 15 és 21 között. Aztán majd ráérünk szenvedni is persze, mert a zombilendi nyár legfényesebb buliját is a magyarok hozták össze, és ez bizonyára nem marad visszhang nélkül. De addig… adjatok neki.