2010. június


Jobbára akkor hallgatok rádiót, amikor autózom. Újabban a Realitatea FM a nyerő. Nem tehetek róla, úgy hallom, jobb a sztetoszkópjuk, már ami a mioritikus élet szívhangjait illeti, mint bármi hazai magyar rádiónak. Szóval, ma is autóztam egyet, közben ment a Románia beszél. Ja, Robert Turcescu a király, aki szeruszol a néppel, és lehet neki mondani a tutit. A mai téma, hogyaszongya: Mitől is félnek a románok. Röhécseltem magamban, hogy valaki biztos bevágja a magyar ászt, de nem. Lehangolóbb a kép ennél, nyájas Olvasó.

(tovább…)

Amint az várható volt, a Biszku Béláról szóló, Bűn és büntetlenség című film kolozsvári vetítése is több – és többféle – reakciót váltott ki, és ez így van rendjén. Magyar mozgóképnek már rég volt ennyire erős médiajelenléte, az engedélyezés-letiltás fázisait pedig szinte képtelenség pontosan követni, bár a sajtó minden apró mozzanatról beszámolt. Annál izgalmasabb viszont a már bemutatott film fogadtatása. Nos, az elfogadás-elutasítás skálája meglehetősen széles – bevallom, engem az utóbbi attitűd érdekel igazán, mert úgy látom, egyrészt (szándékos vagy szándékolatlan) félreértéseken, másrészt némileg álságos érvhasználaton alapszik. Az általam igen kedvelt Szakáts István például – megismételve a korábbi, legfajsúlyosabbnak szánt ellenérveket – a „nem szép tőletek, fiúk, hogy átvertétek szegény Béla bácsit” vezérgondolatra építi fel amúgy megfontolandó észrevételeket is tartalmazó cikkét.

No, álljon meg a menet.

(tovább…)

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat

(Ady)

Két közlemény. Kommentár nélkül. (Mert fölösleges).

(tovább…)

Az Európai Bizottság mintha mosná kezeit a szlovák-magyar konfliktusban. Elhárította a magyar beadványt, amely kötelességszegéssel vádolta Szlovákiát, amiért 2009 augusztus 21-én nem engedte területére lépni Sólyom László magyar államfőt, de ezt nem a beadvány jogi érveit cáfolva tette, hanem az uniós joganyag egy fölötte légbőlkapottnak tűnő értelmezésével.

A Bizottság úgy viselkedik tehát, mint akit belekevertek egy olyan ügybe, amelyhez nincs sok köze. Pedig jócskán és vaskosan van, mert nem többet és nem kevesebbet állított – persze a legdodonaibb módon szétkenve –, hogy az uniós tagállamok államfői tulajdonképpen nem rendelkeznek uniós állampolgársággal. Márpedig hogy ez tényleg így van-e, illetve hogy léteznek-e olyan írott és íratlan diplomáciai szabályok, amelyek felülírhatják az uniós joganyagot – nos, ez igencsak őrá tartozik.

(tovább…)

A dilemma eldőlt, a kérdés nem kérdés többé: a Magyar Köztársaság következő elnökét nem Sólyom Lászlónak hívják majd. A lényeg ez – hogy ki is tölti be ezt a tisztséget a következő öt évben, szinte mellékesnek tűnik. Ha olajozottan működik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gépezete (az eddigi jelek szerint igen), akkor az eljövendő magyar köztársasági elnököt Schmitt Pálnak hívják; de minket most nem ez érdekel istenigazából. Az új miniszterelnök láthatóan olyan államfőt szeretne maga mellett / alatt tudni, aki egyszerre lép, és ezt – hacsak nem támad valami előreláthatatlan zavar az Erőben – meg is kapja. Ehhez természetesen joga és demokratikus felhatalmazása van, ezt senki nem vitathatja; ha akarja, Kovács Ákost is megteheti köztársasági elnöknek, végülis karizmatikus, megnyerő és sikeres figura.

(tovább…)

Itt van ez a cikk. Amikor elolvastam, először nem hittem a szememnek. Mutatom költőbarátomnak, azt mondja: te, ezeknek a fejében folyamatos taxisblokád van. Nohát, ennél szebben nem is lehetne fogalmazni.

Az eszme tehát az, hogy jő az Orbán és nyomást gyakorol a Facebookra. Mert neki kétharmada van, ettől bizonyára a világ legnépesebb közösségi portáljának működtetői térdre hullanak előtte, előttük. Meg a magyar szélsőjobb előtt – dehát a kettő tkp. ugyanaz, egyik kutya, másik szalonna. Ráadásul pont a szegény feministákat pécézik ki maguknak, mert azok roppant veszélyesek a kulturális-politikai túlhatalomra, tőlük retteg a teljes jobbos establishment. Ezután nyilván a Gugli jön,  Kína semmi ahhoz képest, amilyen cenzúrát ott majd bevezet az új magyar kormány. Hiába, már a kibertér sem a régi.

Kedves baloldali barátaim, elhiszem, hogy nagyon nehéz megemészteni a vereséget – a 2002-es / 2006-os veszteseknek is nehezen sikerült –, de van az a mese, amelyben a pásztorfiú rendszeresen farkast kiált, holott nem is jön a farkas; aztán meg már akkor sem hisznek neki, amikor tényleg megérkezik. Talán erre sem árt gondolni, mielőtt végképp nevetségessé tennétek magatokat.

Néhány napos már ez a hír, de megér egy misét. Röviden arról szól a történet, hogy a romániai Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) megrovásban részesítette az Academia Caţavencu című szatirikus hetilapot, mert az egyik reklámfilmjében úm. sztereotípiákat használ a magyarokkal és a románokkal kapcsolatban egyaránt, és ez – az ügyben szintén vizsgálódó Audiovizuális Tanács egyik tagja szerint – „uszító vagy sértő magatartást promoválhat”. Magyar megszállás alatt a román kultúra – ez bizony provokatív cím a javából; olyannyira provokatív, hogy az már gyanús.

Könnyű lenne most azt mondani, hogy nagyon helyes, büntessék csak meg őket, a románok a kurva anyjukat sértegessék. Csakhogy.

(tovább…)

Gondoltam… Nem. Tulajdonképpen onnan indult, hogy megirigyeltem Szép Ernőt, amiért olyan villámgyorsan tudott rémrímeket faragni bármi napi-népi-nemzeti szituációra. És ráadásul remek-művesen, ahogy csak egy kékvérbeli lírikus képes ilyesmire. Aztán kissé szeppenve arra gondoltam, hogy is jövök én ahhoz, szerény magam, ki nem vagyok költő, ilyen magasra törni. Hiszen igazából csak arra volnék jó ezen a pályán, hogy például Szép Ernő saruját megoldjam, satöbbi. Végül azonban győzött a hübrikus lendület, s elhatároztam, próbát teszek. A Parnasszusra úgysem vágyom ezzel, alkalmi versikéket pedig sok Jedermann költöget, ha máshol nem, tükrös vagy kocsmaasztal mellett. Jöjjenek hát a fűzfapoémák egy hasonminőségű poétától. Íme, az első. Pontosabban kettő, ugyanis párversről van szó. Jó ideje már, hogy nem találkoztam két ilyen bábszínházi alakkal, egy csapásra. Sietve jegyzem meg, hogy egybként kedves emberek, csak meg ne nyomd a piros gombot, mert akkor robbannak, egyre-másra. Az egészhez még csupán annyit tennék hozzá, hogy ez az eset pont így esett, amint a jövőre nézve is célom az, hogy az igazat és csak az igazat bökversesítsem. Tessék:

(tovább…)

Következő oldal »