2010. május


A budapesti Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét.

1920. június 4-én Versailles-ban, a Nagy-Trianon kastélyban aláírták azt a szerződést, amelynek nyomán Magyarország elveszítette területeinek kétharmadát.

A Nemzeti Összetartozás Napján ünnepli születésnapját Gyurcsány Ferenc exkormányfő, a Magyarország területén kívül élő magyarok határokon túli  nagy barátja.

Nem szoktam a meghatottságtól könnyben úszva pátoszt reggelizni a Nagybetűs Napokon, pedig június 4-én akár arról is elmélkedhetnék, hogy lám-lám, én Gyurcsány Ferenccel is összetartozom. De nem teszem. Mert vele én ugyan NEM tartozom össze.

Ő Szanyi Tiborral és Molnár Csabával tartozik össze. Talán ők majd kívánnak neki boldog születésnapot. Mert nekem meg sem fordul majd a fejemben, az hétszentség.

Reklámok

Teljes erővel dübörög a kilencedik TIFF. (Ami, megjegyzem, Kolozsvár legjelentősebb kultourdeforce-sza. Fel hát, lokálpatrióták, legalább félilyet tessék kitalálni. De ez egy másik történet.) Kilenc-nap-három-esztendőn át a falak is filmet izzadnak a Kincses Városban. Nemcsak a mozik, a kocsmák (na jó, csak egy kocsma, az Insomnia – ennyi magamhányás részemről belefér), idén a Fő tér is vetítési helyszín lett. Sajnálom szegény dobozba zárt Mátyás királyt. Bár igen érdekes élmény lehet: filmet hallgatni. Kábé olyan, mint zenét nézni. Erről is szó lesz az alábbiakban.

Idén is vannak/voltak extrém helyszínek. A spanyol Dráculát például a bonchidai Bánffy kastély udvarán nézhettük végig, tegnap este. A vászon mögött vörösen izzott a belámpásított rom. Egyáltalán nem agresszív, inkább halálra vált denevérek csapongtak a nézők feje fölött. És pontban majdnem este tízkor (kiírt kezdés után fél órával azaz, ami a tegnap lezubogott esővíz mennyiségét tekintve, teljesen belefér a csúszásprogramba) pörögni kezdett a film. A klasszikus Drácula. És megszólalt egy nem-klasszikus gitár. És akkor most álljunk meg egy pillanatra.

(tovább…)

Idézet egy tegnap esti beszélgetésből:

Én: Meghalt Dennis Hopper.

Fiatal művész: Ki?

Na ja. Who the fuck is Dennis Hopper? Ráadásul épp egy olyan kiscsávó kérdezte, aki derék aprópolgárként fogja leélni életét, mihelyst kikerül az ecsetgyári világmegváltó pelenkázóból. Egyébként megértem szegény ördögöt. Én is voltam (vagyok még néha) ilyen gatyábavizelő minijézus.

Dennis Hopper. Élt 74 évet. Élt, játszott, rendezett, ivott, szívott, kefélt, ilyesmik. Hogy miért emlékeznék meg róla mégis, ellentétben mondjuk a Stort nevű zajzenekar drogtúladagolásban elhullott több-mint-feléről? Nézzük.

(tovább…)

A megszüntetve megőrzés szép példája az, ahogy Gyurcsány Ferenc vagy Szanyi Tibor kifogásolta a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadását. Gyurcsány szerint mindez „csak Orbán és Fico csatája” (2004-ben ő a népszavazást Orbánnal folyó párharcában tekintette megfelelő alkalomnak …), Szanyi pedig úgy gondolja, a magyar állampolgárság leértékelődik (erős várunk a posztkádári államnemzet…). Nos, körülbelül ezekbe az érvekbe „nőtt át” Kovács László egykori rémképe az özönlő 23 millió románról.

Ez a szocialista Aufhebung mindazonáltal mégis jelez egy folyamatot, amely túlmutat az MSZP nehezen levethetető, korábbi krédóján: azt, hogy 2004 decembere óta, az elmúlt közel hat esztendő során maga a kérdés is jelentős mértékben de-dramatizálódott, megteremtvén a váltás szemléleti alapját.

Érdemes emögé tekintenünk. (tovább…)

Jón Gnarr izlandi humorista poénból létrehozta a Legjobb Pártot, áprilisban poénból jelöltette magát  reykjavíki polgármesternek, és ha beigazolódik a legfrissebb közvélemény-kutatások jóslata, a hétvégén poénból megnyeri az izlandi fővárosban esedékes helyhatósági választást. Mi több, a Legjobb jelöltjei abszolút többséget szerezhetnek a reykjavíki önkormányzati testületben. Ha a mátrix nem korrigál.

(tovább…)

Lényegében nem az itt a kérdés, mér’ róttam végül blogra én, ki vérmes ellenzője valék e (mű)fajnak. Egy öninterjúban majd besúgom ezt is. Mottókról szól e bejegyzés. Annak idején, amikor e kerengő tér létrehozásán törtük a fejünket négyen, testőrök… És álljon itt egy rövid zárójel arról, kiket is látok én, kissé vadromantikusan, ezen a felületen: (tovább…)

Azt mondja az Európai Bizottság igazságügyi szóvivője, hogy az EB nem avatkozhat be a magyar-szlovák állampolgársági konfliktusba, akkor sem, ha a felvidéki magyarok elvesztik állásukat új állampolgárságuk miatt. Nincs neki ebben hatásköre, kompetenciája.

Éreztem én ma a vizeletemen, hogy egyetlen európai szerv sem lesz illetékes ebben az ügyben, kóros kompetenciahiányban szenvednek, mint például a szlovák nyelvtörvény ügyében is. Az igazságérzetük nyilván megvan, de mit lehet tenni, meg van kötve a kezük.

Az EB-nek, EP-nek meg az összes EU-s hivatalnak kizárólag olyan kiemelt fontosságú, rendkívüli jelentőségű ügyekben van hatásköre, mint mondjuk az uborkák helyes görbületének meghatározása, a dohányzás szabályozása vagy a megfelelő  zajszint megállapítása.

S még vannak olyanok, aki a nemzeti szuverenitás(oka)t fenyegető globalizációtól tartanak.

Következő oldal »