2010. szeptember


Amikor a minap rászántam magam, hogy megemlékezem a száz éve született Faludy Györgyről, alighogy elkezdtem püfölni a billentyűzetet, elvették a villanyt. Áramszünet, mint a régi szép időkben. Éjszaka volt, ültem a hallgatag sötétben, és arra gondoltam: lám, a sors iróniája. Merthogy ez olyan faludys malőr. „…hadd kísérlek, ha nem leszek,/mikor nyűgödre van a ház,/hol laksz, mert nincs se víz, se gáz…”, ahogy írta, ihletett (kultúr)pesszimista pillanatai egyikében. És ott van Recsk, ahol éjszakánként fejben fogalmazta verseit, amiket aztán rabtársai megtanultak, hogy személyesen adhassák tovább, ha megtörténne a baj, és neki, a költőnek már nem lenne erre lehetősége. Élő versemberekké váltak, akárcsak egy másik nagy aggódó humanista művében az emberi kultúra remekeit önnön személyiségükké lényegítő – s azokat így átörökítő – könyvemberek.

(tovább…)

Reklámok

Mottó: Mondják, Iustitia szeme azért van bekötve, hogy vaksága szembe szökjön. Tévedés. Így takargatja kettős látását.

Tárgyalóterem, valahol Romániában, 2010. A vádlottak padján kisportolt, markáns arcélű ötvenes férfi ül. Fehér öltöny, piros babos csokornyakkendő. Borotválkozik. A háta mögött, a padokban néhány újságíró horkol. A törvényszolgák, ügyvédek, ügyészek, jegyzők, BÍRÓ szintén. A férfiak hosszú szakálla vastag szőnyeget képez a padlón. A nőké szintén. Kukorékolás hallik. A BÍRÓ fölriad, körülnéz. A VÁDLOTT barátságosan int neki. A BÍRÓ előhúzza kalapácsát szakálla alól, nagyot csap vele az asztalra. A kalapács feje leválik, legurul a szakállszőnyegre. Az alvók felébrednek, iratokat rendeznek, szemüvegeket törölnek, krákognak. Két újságíró és egy ügyész úgy marad. Munka közben érte őket a halál.

(tovább…)

Tisztelt Illetékesek, Címzetes és Nemzetes Uraimék!

Kérem Kegyelmetek bocsánatát, amiért eleddig késlekedtem e vallomással, ám a szégyenérzet s az ebből fakadó szorongás ködbe burkolta a helyes utat. Most már tudom, tovább nem várhatok. Értesültem ugyanis a címzetes Bunta FC és a nemzetes Balázs SC között kialakult nemes versengésről, melynek tétje: kit érhet a megtiszteltetés, hogy lefuthassa a több száz maratonnyi távot, Nyirő József földi maradványaival a hátán.

(tovább…)

Bela Lugosi isn't Dead

Reflektórium: Jó estét, gróf úr. Önről csak homályos és jócskán torzított információkkal rendelkezünk. Pontosan kit is tisztelhetünk önben, és milyen néven szólíthatjuk?

Gróf: Köszönöm kérdését, amely hozzásegít, hogy alaposabban átgondoljam saját magam számára is kissé zavarosnak tűnő identitásomat. Széles körben használatos nevem szerint Drakula gróf volnék, legalábbis többnyire így neveznek, mióta egy bizonyos, közepesen tehetséges ír szerző páratlan karriert befutó regényt írt rólam. Többféle névváltozatban hallottam már emlegetni magam, hogyha önök a Nosferatu vagy az Orlok megnevezést hallják, látják, olvassák valahol, az is szerény személyemet takarja. Nemzetségem igencsak ősi, az idők kezdetéig nyúlik vissza, én magam is nagyon régi motorosnak számítok, itt, Kelet-Közép-Európában – de hát bizonyára ön is áttekintette a vámpirizmus szakirodalmát, mielőtt idemerészkedett interjút készíteni velem. Származásom, mint már mondtam, kissé zavaros, számos legenda, hiedelem és félreértés övezi…

(tovább…)