2011. május


Konkrét esetről beszélek. Nem írok neveket, mert nem szeretném, ha az illetőt éppen ezért gyilkolnák meg. A kórházi bánásmód önmagában is elég. Ja, és akkor Hofival együtt tisztázzuk: Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek inge, az őtödzködjön mán fel. Tehát.

(tovább…)

Reklámok

Lars von Trier: Melancholia (2011)

Alig egy hete arról diskuráltunk egy asztaltársaságban, hogy vajon van-e a mai filmművészetben – és egyáltalán, a művészetekben – olyan igazi provokatőr alkat, felforgató jelenség, aki nem a kanonizált trendforradalmárok langyos lábvizében áztatja artisztikus bütykeit, hanem pukkasztásának hitelessége és tétje – s ebből következően, némi veszélye – van. Én azt mondtam, hogy ha van ilyen, akkor minden bizonnyal Lars von Triernek hívják; nos, nem gondoltam volna, hogy az élet hamarosan tálcán kínálja álláspontom igazolását. A dán dog ma ismét beletenyerelt a levesbe, méghozzá alaposan: ennél messzebbre már nem is mehetett. A Cannes-i filmfesztiválon, ahol kereken tizenöt éve rendezői díjat, egy évtizede Arany Pálmát érdemelt, innentől persona non gratának minősül finoman szólva szerencsétlen mondatai miatt, új filmjét, a Melancholiát pedig előreláthatóan diszkvalifikálják.

(tovább…)

Az RMDSZ által indított széleskörű Erdélyi konzultáció eredménye akkor lesz hiteles, ha hozzáférhetővé teszik a kérdőíveket, és a „feldolgozatlan” eredményeket.

(tovább…)

A váratlannak azért nem nevezhető fordulathiány a PDL élén bekövetkezett: Emil Bocot újraválasztották.  Az elemzők a mai naptól kezdődően törhetik a fejüket, miért is történt ez így, holott az elemi népszerűségkalkulus azt követelte volna, hogy a demokrata-liberálisok „váltsanak egyet”, szabaduljanak meg az önnön népszerűtlenségük szimbólumává vált, apró termetű, gyorsbeszédű vezetőjüktől. Attól a ‒ pártvezetői akarnokságot az államelnök iránti szervilizmussal stílustalanul ötvöző ‒ politikustól, akinek neve egyértelműen a megszorításokhoz, a 25%-os fizetéscsökkentéshez, nyugdíjak kurtításához stb. kötődik, tehát akinek a párt éléről való lepöccintése a megújulás premisszáit vagy legalábbis annak látszatát teremthette volna meg.

Még sem ez történt. (tovább…)

Nemrég ismét csodálkoztam. Nem sűrűn fordul ez velem elő. A zélet hozzászoktatott, hogy max. röhögjek, mint Zorba a film végén. Milyen szépen összedőlt a csúszda, ugye, Bossz? És hogy szaladtak a pópák, mi? Valahogy így, ebben a mai Transzromániában. És mégis. Vannak olyan csodák, amiket az ember nem tud másképp értelmezni. Ergo csodálkozik.

(tovább…)

Volt, ugye, a híres, nevezetes EU-s rendelkezés, hogy Magyarországon tilos a háztáji pálinkafőzés. (2010 szeptember 27-től megint szabad, az Orbán kormány elintézte.) Aztán volt az, hogy tilos állati jogokat sértő módon disznót vágni. (Ez tudtommal ma is él.) Na és akkor a legújabb. Melynek nyomán kidoboltatott: idén április elsejétől Magyarországon betiltották a gyógyszernek nem minősülő növényi alapú gyógyhatású készítmények forgalmazását. Hogy valaki félre ne értse: nem az etnobotanikai elmevarázsló füvekről van szó. Hanem például a vizelethajtó teáról. Vagy a hashajtó teáról. Na de nézzük meg a dolgot közelebbről.

(tovább…)