Karády Katalin

Az, hogy Magyarországon minden bizonnyal nemsokára betiltják a dohányzást gyakorlatilag az összes zárt közintézményben, beleértve a kávéházakat, kocsmákat, éttermeket és egyéb „vendéglátóipari egységeket” is, számunkra egyetlen szempontból lehet érdekes:  hogy – nem is oly sok – idő kérdése, és Romániában borítékolhatóan ugyanez történik majd.  Nem szeretnék zsákbamacskát árulni: én magam dohányos ember vagyok (ezért is tudott a szívemhez szólni György Attila témába vágó írása); sajnos, teszem hozzá, mert nem tagadhatom, hogy tartok ennek lehetséges egészségügyi következményeitől. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a dohányzás köztéri szigorítását vagy teljes tilalmát emberi jogi kérdésnek tartanám – azt gondolom, hogy bármely ország törvényhozása szabadon dönthet arról, hogy egy efféle komplex problémacsomagot miként szabályoz, milyen jövőképet tart szem előtt. Egyikünknek sem vele született joga ott füstölni, ahol kedve tartja; a dolog mégis elszomorító, mégpedig pontosan egy olyan vonzata miatt, ami a füstvitában szinte egyáltalán nem jelenik meg érvalapként, mérlegelési szempontként.

(tovább…)

Reklámok