2010. december


Hogy közeleg a Szilveszter… hogy fenéken billentjük az Óévet… hogy, egyensúlyunkat vesztve, belepottyanunk az Újba, mint pápua az ismeretlen-ismerős bidébe… kívánok én is, ó, (p)ártatlan képpel, Boldog Újesztendőt, Ernővel, a Széppel.

(tovább…)

Reklámok

Van egy film, amit bizonyára többször fogok még újranézni, bár láttam már párszor: Arsen A. Ostojić horvát rendező Az a csodálatos spliti éjszaka című opusza. Nem nagy ügy, több más mozgóképes alkotással is így vagyok, és ezzel még nem mondtam semmit, a cinefil attól cinefil, hogy szereti a filmeket (kapásból egy másik példa: az Elveszett jelentést nem tudják annyiszor műsorra tűzni a különböző tévéadók, ahányszor újranézem/ném, ha a sors szeszélye folytán televízió-közelbe kerülök). Azért jutott eszembe most épp a szóban forgó film, mert aligha láttam még ilyen felemelően szomorú szilveszteréji történetet. (Amúgy pedig a dalmát tengerpart nagy rajongója vagyok, ám ez talán nem oly meglepő. S ha ez jobban felkelti az érdeklődést: a filmben játszik Coolio, a rapper is, de nem ezért szeretem.) Szigorúan szakmai szemmel nézve korántsem tökéletes mű, de ez lényegtelen; ha jobban belegondolok, a legtöbb olyan filmalkotás, amely – vigyázat, súlyosan szubjektív és unprofesszionális megjegyzés következik – mélyen megérint, valahányszor látom, egyrészt nem tökéletes, másrészt már-már unalmasan mélabús. Ennyit magamról.

Ezért hát, az óév (és -évtized) búcsúztatásaként e csodálatos spliti éjszaka záró képsorával kívánok boldog Új Esztendőt, baráti pezsgőbontást és színvonalas eszmecseréket – továbbra is itt, a Reflektóriumon.

A Heti Válasz által elindított „Lendvai-ügy” nagyjából lefutott: a kérdés, hogy „informátor volt-e, vagy sem Paul Lendvai” most is kiszolgálta a magyar szellemi táborok ama folyamatosan fennálló igényét, hogy újrateszteljék a közöttük húzódó demarkációs vonalat.

Paul Lendvai – írta a Heti Válasz – „önkéntes informátorként” jelentett 1985-ben a kádári Magyarország külügyminisztériumának egy jelentős magyar ellenzéki rendezvényről.  Az erről kibontakozó vitában, a téma online-pörgésében sok olyan hozzászólás született, amelyet a kritikus, de nem elmélyült elemző inkább a holdudvaronci pozíciók újrakijelöléseként könyvelhet el. És jóval kisebb azok száma, amelyek – a politikai obulusok letételén túl – a továbbgondolás perspektíváját is megvillantják. (tovább…)

Nos, nyájas Olvasó, ezennel én is kívánok Neked csodaszép Karácsonyt, szárnyas, szarvatlan angyalokat, békét, amennyi beléd fér, szeretetet, az adok-kapok és a vám-rév törvény betűje szerint, és még. A mellékelt kis dal pedig ajándék, hogy ne feledd: a szentségbe nem muszáj belemerevedni. Ez hétszentség.

Cseh Tamás hangjával és dallamaival, Bereményi Géza szövegével, valamint puritán protestáns templomképekkel kívánok, kívánunk áldott, békés karácsonyi ünnepet hűséges és alkalmi olvasóinknak.

1989 március másodikán Liviu Cornel Babeş villanyszerelő felgyújtotta magát az egyik Brassó pojánai sípályán. Égés közben egy plakátot lobogtatott, amelyen ez állt: Stop Mörder! Braşov = Auschwitz.

2010 december huszonharmadikán Adrian Sobaru villanyszerelő leugrott Románia parlamenti üléstermének erkélyéről. Trikóján ez a felirat állt: Meggyilkoltátok a jövőnket. Ugrás előtt ezt kiáltotta: Ezt neked szánom, Boc! Aztán meg, ugrás közben: Szabadság!

Valamely cinikus, hopp, bocsánat, profi parlamenter (pl. Elena „Wondergirl” Udrea, rá úgy simulna ez a gondolatsor, mint a Prada cipő) esetleg azt mondhatná, hogy na tessék, milyen labilis személyiségek ezek a villanyszerelők. Időnként elpattan bennük egy húr, nyilván magánéleti problémák miatt (nincs pénzük, nincs elég pénzük, ilyesmi), és akkor eltüzelik magukat, vagy megpróbálnak repülni.

Nekem más a véleményem. Nem vagyok profi, ja.

Liviu Cornel Babeş annak idején a Ceauşescu-féle totalitárius rezsim ellen tiltakozott. Akcióját a rendszer azonnal regisztrálta, alaposan utána is járt. Később mártír hős lett belőle.

Adrian Sobaru a Băsescu-Boc-Udrea paratotalitárius rezsim ellen tiltakozott. Frászt volt ez magánéleti problémákból fakadó öngyilkossági kísérlet. Az ilyen ember nem a parlamenti ülésteremben hajtja végre az exitust. És hiába jön a miniszterelnök, hogy az ország problémáit nem így kell megoldani (a profizmus netovábbja), és hiába jön az államelnök, hogy nem kell ezt a magánügyet elpolitizálni (ha létezik a profizmus netovábbjának netovábbja, akkor ez az).

Viszont egy dologra lehet talán következtetni. Erre utal egyébként az a tény is, hogy a kínos incidens után a parlament folytatta munkáját. Unzsenír. Arra, nevezetesen, hogy ez a kormány annyira profi, hogy ezt is megengedheti magának. Meg azt, hogy Karácsony előestéjén, élő egyenesben a kommunikáció abszolút nulla fokán reagáljon le egy ilyen jellegű és ekkora szimbolikus értékű incidenst. Ami ráadásul a saját budoárjában zajlik, ország-világ szeme láttára. Aztán meg menjen előre, ahogy kell, profin. Mindentől függetlenül. Nos, véleményem szerint ez a viselkedésmód a totalitárius rendszer imázsát hozza.

Egyébként Boldog Karácsonyt kívánok a profi parlamentárius hölgyeknek-uraknak. Megérdemlik.

Elképesztő vita zajlik Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnökének Facebook-os üzenőfalán. Nagyon röviden arról van szó, hogy a Krónika írt egy cikket Kovács Péter egy korábbi Facebook-bejegyzéséről,  amelynek kapcsán egy másik RMDSZ-es politikussal száll vitába.

De a lényeg nem ezen van. Hanem ezen.

(tovább…)

Következő oldal »