2011. január


Vészesen közeleg az RMDSZ-elnökválasztás időpontja. Függetlenül attól, hogy mi a véleményünk a szövetség politikájáról vagy az erdélyi magyar közösség politikai erőterében elfoglalt szerepéről, ez kétségkívül mérföldkő lesz, hiszen a lassan állandó elnöknek hitt Markó Béla helyét valaki más veszi át (talán újabb két évtizedre?).

De vajon ki legyen az Örökös?

A Reflektórium szerzői – habitusuktól, stiláris alkatuktól és látásmódjuktól függően – igyekeznek felvázolni a három (eddig ismert) jelölt portréját.

(tovább…)

Orbán Viktor európaelnöki antréja újabb, nem túl barátságos kommentártömeget zúdított a nyugati sajtóból Magyarországra. A nagy lapokból – Die Welt, Le Monde stb. – felszálló címkefelhő pedig összeér a magyarországival, azzal a nyilvánosságban szállongó jelzőtömeggel, amelynek kibocsátói – immár érzékelhetően – mérhetetlen indulati potenciáljukhoz keresnek mind újabb és újabb szavakat. Semmi kétség: ma már ugyanolyan fundamentalizmus süt ki mondataikból, mint amilyen például a Magyar Gárda másfél évvel ezelőtti szószólóinak nyilatkozataiból. Persze: egészen más szavakat használnak, ha pedig ugyanazon szavakra kell fanyalodniuk, akkor azt angolosan-amerikaiasan Ice-T szájába adják. Így lesznek a kibírhatatlan magyar kormánypárti magyarázkodók: asshole-ok, motherfuckerek(tovább…)

Az történt, és persze fáj, hogy Kolozsváron bezárták a Győzelem mozit. Bizonytalan időre. És azzal az ígérettel, hogy egy szép új napon majd ismét kinyitják. De addig nincs. Persze ezekkel a mondatokkal van némi baj. Ugyanis, teszem azt, egy sepsiszentgyörgyi polgár azt mondhatja erre (s mondja is, csak bátran), hogy most mit nyavalyogsz, író, egész Székelyföldön nincs egyetlen mozi sem. Nektek meg még mindig ott a Művész, a Köztársaság, meg a mallok, kettő is. A jól informált olvasó még hozzáteheti: a Művész addig, amíg vadiúj tulajdonosai eldöntik, hogy maradhat-e annak, ami, vagy eladják, s lesz belőle bármi más. Meg azt is, hogy a Köztársaságot kiglancolják, és Florin Piersic néven, pontosan három nap múlva, január 26-án felavatják, a nagy Piersic-Barack jelenlétében, aki állítólag lóháton érkezik majd a mozgókép-templomba. Az író erre csak azt tudja mondani, hogy befejezi a nyavalygást, és inkább arról ír, mit is tehet az erdélyi polgár egy ilyen helyzetben. (Megjegyzem, a nem erdélyi polgár is benne van a mozitlan szajréban nyakig.) Pontosabban, az az erdélyi polgár, aki (jó- vagy balszerencséjére, mindegy) nem él mallközelben. Na, vegyük sorra.

(tovább…)

Igen elgondolkodtató felmérésről olvastam a minap. Nem kisebb dolgot mértek fel Sepsiszentgyörgyön, mint az istenadta nép kulturális igényeit. A munkát a helyi önkormányzat rendelte meg a tavalyi év vége felé. A városatyák és -anyák felkértek egy „szakcéget” (az idézőjel nem a gúny, hanem a sajtó adta homályos megfogalmazás okán szerepel), a bukaresti Cultural Communicationst (CC), ugyan derítsen már némi fényt arra, mi is kell valójában a népnek, ha kultúráról van szó. A CC pedig ment, látott és felmért (9.000 euró ellenében), a százegynéhány oldalas eredmény pedig… szép.

(tovább…)