2010. július


Tegnapelőtt délután valaki megkérdezte tőlem, ismerem-e Jancsó Noémit. Mondtam, ismerem. Az illető kijavított, ostoba cinizmussal, hogy max ismertem, mert meghalt. Azt hittem, viccel. De nem. Azóta ezzel vagyok. És nem tudom, miről lehetne beszélni. Hogy milyen jó szövegeket írt? Hogy mekkorát nevettünk, amikor a Bretter-kör frissensült elnökeként betiltotta a dohányzást a szeánszok alatt? Vagy hogy milyen szép… volt? Vagy esetleg arról, hogy a francba lehet szabályellenesen átmenni a zebrán? Vagy talán nekiállni a Jóistennek, egy újabb, tragikusan kettétört élet borzalma okán?

Ránéztem Noémi Facebook-oldalára. Szólások, így, úgy. Ez is van. Mármint Noémi után. Meg a szövegek. Az életmű. Most már. Noémi után. Meg sok minden egyéb. És aztán a percek. Azok az egy perc néma csendek, amikre valaki vagy valami felszólít időnként. A néma csendnyi percadó. Ha valaki összegyűjtené ezeket a perceket, talán meglenne (még) egy élet. Hogy mire? Ennek nincs megmondhatója. Talán Egyre. Másra.

Reklámok

Semmi kétség, húsz évvel 1989. decembere után Tőkés Lászlóról elmondhatjuk: megalkotta önmagát. Három olyan ügyet képvisel Brüsszelben, amelyek – paradox módon – úgy marginálisak az Európai Parlamentben, hogy közben meghatározó jelentőségűek Európa egysége és kohéziója szempontjából.

A három ügy: az európai kisebbségek kérdése, a kommunizmus örökségével való szembenézés és az Európai Unió keresztény megalapozhatóságának dilemmái. Bárhogyan nézzük is, ezek az európaiság kardinális kérdései, széles nyomtávú érzésvilágokon alapszanak, miközben az is látható, hogy nincsenek az Unió, mint politikai nagyüzem napirendjén.

(tovább…)

Úgy kellett a román tömegmédiának és politikai osztálynak ebben az uborkaszezonális nyári kánikulában Tőkés László „Koszovó-botránya”, mint egyszeri tusványosi táborlakónak a pohár jéghideg sör. Az eset lassan egészen szürreális fordulatokat vesz, mindannyiunk őszinte mulatságára; ha jól láttam, a legújabb fejlemény az, hogy a nagyon-nagyon toleráns és européer Nemzeti Liberális Párt azt követeli Traian Băsescu elnöktől (az elmúlt hónapok vérfagyasztó PNL-s ámokfutásának betetőzéseképpen), vonja vissza a Tőkésnek korábban adományozott Románia Csillaga érdemrendet, a legmagasabb román állami kitüntetést. Sajnálatos, hogy nem jutott eszükbe ez hamarább, az államelnök és az EP-alelnök megbeszélhették volna a problémát szombati találkozójukon, kötetlen kvaterkázás keretében. Még szegény Cristian Preda, az illuminátus elmékben nem kifejezetten bővelkedő Demokrata Liberális Párt – számomra legalábbis – egyik legrokonszenvesebb (mert művelt és józan) figurája is magyarázkodni kényszerült Néppárt-társa kijelentése miatt. A még kelet-európai posztkomcsi mércével is rendkívül gennyes, PSD fedőnevű társaság egyenesen bűnvádi feljelentést tesz Tőkés ellen. A meghatározhatatlan eszmei állagú, tisztán szabadpiaci szempontok alapján verbuválódott (ha tetszik érteni), egykori „függetlenek” pártja számára – a nevük hirtelen nem jut eszembe – pedig eljött végre a pillanat, amikor sztentori hangon bizonygathatják, hogy képesek megvédeni a hazát.

Kár, hogy nem teljesen világos, mitől.

(tovább…)

Ha már szó került itt korábban a brit Vasszűzről, hadd kedveskedjünk hűséges olvasóinknak – ha nem jutnak el a koncertre, enyhe fájdalomdíj gyanánt, ha meg eljutnak, kedvcsinálónak – egy kis előzetessel. Megígérhetem, nem válik szokásommá, hogy legendás fémzenekarok klipjeivel, illetve koncertfelvételeivel traktáljam a nagyérdeműt, de hát egy évszázadban nagyjából egyszer fordul elő ilyes zenei esemény a kincses városban (a léc most már magasan van, ha Kolozsvár véletlenül euro-kultúrfőváros lesz valamikor, nem adjuk alább a Rolling Stonesnál); másrészt pedig a focivébé meg a strandidény után még hadd folytassuk kicsit a nyári lazulást, mielőtt újabb rádiós érdekköröket sértenénk.

(tovább…)

Megyünk tovább a nyárba. Itt, Kolozsváron mikszáthi a hangulat. Esti elit, kocsma, világmegváltás. Bezzeg odalent, a kísértő Délen, zajlik a zélet. Kiásnak egy diktátort. Vajh miért? Tán klónozni akarják, hogy megkérdezzék tőle, miképp másszon ki mioritikus hazánk a szarból. Az szép lenne, ahogy John Wayne mondja A kutatókban. Persze akad szenzáció a transzszilván bugyorban is. Lássunk egyet a pár közül. Ennek is van némi irodalmi vonatkozása.

(tovább…)

Tegnapelőtt este történt a Kincses Város főterén, hogy az ismét a mioritikus Első Ligába feljutott Kolozsvári U csapatát bemutató ünnepségen az Isten Bárányaira erősen emlékeztető szurkolók kifütyülték és lehurrogták Sorin Apostu polgármestert. Felháborító! Vagy mégsem?

(tovább…)

Elena Udrea régiófejlesztési miniszter egy párhuzamos univerzumban él. Most nem arra gondolok, hogy a Romániában tomboló gazdasági válság közepette is tüntetően Gucci cipőben, Louis Vuitton retikült lóbálva mutatkozik – elvégre úrinő az úrinő –, mintegy azt sugallva, hogy emberek, legyünk optimisták, ami végül is szép példamutatás egy minisztertől. Hanem arra, hogy az ő világában Norvégia köztársaság az EU tagállama, az árvíz pedig kiváló alkalom egy kis biciklizésre vagy bálozásra.

(tovább…)

Következő oldal »