Amikor már azt gondolhattuk, hogy a választási kampány – magyar vonatkozásban – legizgalmasabb mozzanata az a meglehetősen emelkedett szellemű vita lesz, amely arról szól, hogy csak könyékig vagy egyenesen derékig ildomos turkálni Tőkés László magánéletében, megérkezett a Nyirő-újratemetés „ügye”. Hamvak nélkül, egyelőre, bár azokat is kitartóan kutatják a román rendőrség illetékes szervei, magánautók csomagtartójában, ahol az ilyesmit hordani szokás. Én őket megértem, hülyék lennének, ha nem cuppannának rá a magyar irredentizmus témájára, amikor tálcán szállítják nekik azok a székelyföldi magyar úriemberek, akik maguk sem vetik meg a kampánykoszorúzást. Bizony, gyönyörűen süt a nap, és szivárog befelé Erdélybe a horthyfasizmus, suttyomban. Így megy ez; furfangosan, mint a székelyek.
Az viszont nem hagy nyugodni, ami Nyirő József egykori politikai szerepvállalása körül folyik az erdélyi magyar politika és szellem köreiben. Nevezetesen az a vád, hogy ő egykoron, finoman fogalmazva, a szélsőjobboldallal kacérkodott.
A helyzet az, hogy ez nehezen tagadható. Életének bizonyos szakaszában (a második világháború idején) Nyirő, ma már nehezen átérezhető okokból, közel sodródott a nyilas mozgalomhoz; ennek jelentőségét pedig – utólagos megítélése szempontjából – nem szabad lebecsülni. Nem örvendetes dolog ez, egyáltalán nem. De Nyirő József nem ennyiből áll, és szellemtelen, botor dolog lenne kizárólag erre korlátozni a róla való tudásunkat és nézeteinket. (Halkan jegyzem meg, a Nyirő-revival egyik pozitív hozadéka épp az lehet, hogy talán felülírja az egyes kulturális és politikai körökben burjánzó Wass-kultuszt.) Kövezzenek meg, de annak a kérdésnek, hogy Nyirő fasiszta volt-e vagy sem, nem sok köze van az ő irodalmi ténykedéséhez és erdélyi magyar kultúrában betöltött státuszához (ez nem törvényszerű, de az ő esetében igaz). Fájdalom, de életének bizonyos szakaszában Borges Pinochet tábornokkal barátkozott, Céline a nácikkal kollaborált, Ezra Pound tevőleges hívéül szegődött Mussolini fasizmusának, Eliade a vasgárdistákkal rokonszenvezett – a sort bőven folytathatnánk. Kultúraszerető és józan ítélőképességű ember mégsem állíthatja, hogy emiatt az említett urakat törölni kellene kollektív kulturális emlékezetünkből – mondom ezt úgy, hogy eszem ágában sincs a „székely apostolt” a fentebbiekkel egy lapon említeni.
Hányszor halljuk valaha kommunizmussal fertőzött írók, művészek kapcsán, hogy ne ítéljünk a körülmények figyelembevétele, a történelmi kontextus alapos mérlegelése nélkül – és ez rendjén is van. (Érdemes lenne hát megszívlelni Nyirő esetében is, Trianon-traumát meg egyéb, végzetesen ómódi ügyeket is figyelembe véve.) Hányan nyalták fényesre Rákosi ülepét, akik mégis részeivé váltak a magyar irodalomtörténetnek! Miközben, például, Faludy Recsken raboskodott, Zelk Zoltán írta szégyentelenül pártos énekeit – de ő írta a Sirály című elmondhatatlanul nagy költeményt is, és ezért hajlandó lennék bárkivel szemben megvédeni. Ez nem ment senkit és semmit, csak azt példázza: az élet, irodalom és moralitás összefüggései nem olyan egyszerűek, mint gondolnánk.
Ez az egész Nyirő-„botrány” távolról emlékeztet a székely himnusz körüli, szintén elég kínos disputára: tetszik vagy nem tetszik, mára Uz Bence ugyanúgy részévé vált a székelység identitáserősítő legendáriumának, mint Csaba királyfi vagy Ábel. Hol nyugodhatna ez az ember, aki minden idegszálával székelyként élt, ha nem a Székelyföldön?
Az élet, a történelem, az erkölcs, haj, bonyolult dolog.
Hagyják meghalni végre.
2012. május 25. at 09:51
Nagy jessz.
1. Bár úgy lenne, de valamiért kétlem, hogy a Nyírő-revival felülírja a Wass-kultuszt azokban a bizonyos körökben. Talán azért, mert előbbi túl jól írt ahhoz, hogy a bizonyos körök értsék, meg ne is értsék.
2. Hol nyugszik Eliade? Cioran? Ha nem hazai földben, márpedig tudtommal nem, lehetne ajánlani a romulánoknak egy újratemetési bizniszt. Szép kis botrány-forgatókönyvvel. Ahogy kell.
2012. május 25. at 10:24
Revival azért nem lesz, mert ha Szász Jenő és Kövér László temeti el Nyírőt, akkor a Wass-revival megteremtője, a méteres Wass-sorozatot kiadó marosvásárhelyi Mentor kiadó (by Káli-Király&Markó) biztosan nem fogja kiadni a Nyírő-életművet. 🙂
2012. május 25. at 15:45
Nana, azért vannak még jó üzleti érzékkel bíró fejesek a könyvpiacon.
2012. május 25. at 09:58
Korrekt!
(amúgy, ha pl. Istvánffy Róbert névre hallgatnék, biztos, hogy már csak poénból is elvégezném a fogorvosit…)
2012. május 25. at 15:51
Hm. Egyrészt, nem értem, mi a korrekt. A bejegyzés? A stílus? A helyesírás? Az időjárás?
Az Istvánffy-“ügy”-ben pedig: elküldtem a poénos sort egy kijevi szakértőnek. Most írta, hogy ő se érti, de vadul feltételezhető, hogy valamilyen Golden Dawn páholyos kódban lett megírva. Na, várjuk a megfejtést. A nyeremény egy uzbencés póló.
2012. május 25. at 20:44
I.R., dentist
2012. május 25. at 20:48
Ááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!
2012. május 26. at 11:12
Lezuhant az állad, mi? Ó, te aranyszájú Kesztió, te, elmehetnél a Fülesbe vagy valami más hasonló helyre rejtvényírónak.
2012. május 25. at 11:38
@Szántai: Én sem tudom, hogy a nevezettek hazai földben nyugszanak-e, de ha nem, semmi kifogásom nem lenne az itthoni újratemetésük ellen.
@Kesztió: Nekem túl szubtilis a humorod, nem egészen értem ezt az Istvánffy Róbertet…
@Fall Sanyi: Azért ne feledkezzünk meg a másik Wass-életműkiadóról, a Kráter Műhelyről sem.
2012. május 25. at 12:03
@ Pazs es Szantai: Eliade Chicagoban nyugszik, azt hiszem el volt hamvasztva. Johet a botrany-forgatokonyv!
2012. május 25. at 15:47
Bezony. Cioran meg Párizsban. Tehát ott is működhet. Másrészt, biznisz ügyben nem es a te reakciódra számítana a cég. EViszont 2 %-ot kaphatnál az ihletért.
2012. május 25. at 15:23
“Kövezzenek meg, de annak a kérdésnek, hogy Nyirő fasiszta volt-e vagy sem, nem sok köze van az ő irodalmi ténykedéséhez és erdélyi magyar kultúrában betöltött státuszához”. Nyilván, hogy nem, s itt most az írót temetik, tehát kuss a kétkedőknek. Ja, vagy mégse az írót temetik? Most akkor kit temetnek és kinek kihez van köze? Nagyon kilóg ez a lóláb
2012. május 26. at 04:47
A neo-náci fasiszták elfoglalták Magyarországot! Már a Parlamentben vanna Szégyen, gyalázat mire képes ez a kormány és mi az amit megenged! mennyi korrupciós pénzt fizettek a papoknak, a magyar adófizeetöktöl elrabolva, hogy egy kátkozott embert a templom udvarán eltemethessenek?
Bűnöző, koszos bagázs!
2012. május 26. at 11:10
Hm. És kikre gondol, konkrétan? Mert én nem látok olyan sok neonáci fasisztát odaát. A parlamentben legalábbis. De lehet, hogy nem látok jól. Vagy csak más a felfogásunk a rendről?
Kicsit pontosabban fogalmazzon, ha szabadna kérni.
2012. május 26. at 13:10
Van úgy, hogy az embernek elgurul a gyógyszere.
2012. május 26. at 16:50
Ha nem látja azt, hogy a Fidesz által bevezetett Horthy kultusz és diktatórikus államszervezet az fasiszta ideológia, a Jobbik neo-náci párt, akkor nincs mit írni egymásnak. Viszontlátásra és ne is zavarjon ezentúl. Éljen azzal a régi szép idöket (1944 Oct. 16) felelevenítö anti-szemita, fasiszta Deja Vu érzéssel, ami oly gyorsan felszínre tört Magyarországon.
2012. május 27. at 14:25
Látom, tájékozódik Nyirőből. Ez nagyon helyes. Csakhogy semmit nem bizonyít. Egyrészt azért, mert én a cikkemben nem tagadtam, hogy Nyirő sajnálatosan közel került a hungarizmushoz. Másrészt nem értem, hogyan kapcsolódik ez az idézet a Fidesz-kormány ön által vélelmezett állítólagos fasizmusához. Harmadrészt egész kötetnyit tudok ajánlani olyan írásművekből, amelyeknek szerzői (köztük a magyar irodalom jónéhány jelese, Zelk Zoltántól Eörsi Istvánig) a legarcpirítóbb hűségnyilatkozatokat tették a sztálinista, rákosista hatalom felé (Munkás, paraszt, értelmiség, munkaverseny lázában ég, 2002-es antológia, érdekes olvasmány). Remélhetőleg ön nem híve a kettős mércének, ezért a tömeggyilkos sztálini kommunizmust éltető magyar írókkal ugyanoyan szigorú lesz, mint Nyirővel.
2012. május 26. at 17:48
Uram, finoman és nőiesen emlékeztetném, hogy ön tévedt a mi virtuális territóriumunkra és nem fordítva, ennélfogva elég mókásan hangzik az ön részéről, hogy ne zavarjuk köreit. A Fidesz és a magyar kormány fasizmusáról én személy szerint nem óhajtok vitát folytatni, mert van egy határ, ami alá nem megyek. Ha Szántai kollégám hajlandó erre, az ő dolga. Mi roppant toleránsak vagyunk mindenkivel, még az időnként felbukkanó kósza futóbolondokkal is, de azért tessen viselkedni, s akkor nincs harag.
2012. május 26. at 22:39
Na, ez majdnem olyan, mint amikor az a másik ámokfutó nem akart nekem adni vizet, hehe.
2012. május 27. at 07:47
„Most már tudom, hogy ki vagy!…Németország szellemi életének vezére, a világégés kellős közepében… Ez megmagyaráz mindent: azt is, hogy ki Josef Goebbels birodalmi miniszter, és hogy miért ilyen nagy és legyőzhetetlen Németország! A német ifjúságnak és népnek ez a büszkesége nem csak nagy, hanem jó ember is, akit nem csak kell, hanem szeretni is érdemes…”
(Nyírő József, Magyar Erő c. hetilap, 1943.)
2012. május 27. at 14:26
Bocs, a fentebbi hozzászólásomat ide szántam. Nehezen tudok kiigazodni még mindig ezen a kommentelési struktúrán.
2012. május 27. at 16:31
Nyirő munkássága csak exkluzívan irodalomkritikai és esztéteikai szemponok szerint elemezhető, ennek értelmében minden politikai kalandor értékitéletet erről nem mondhat, mert nincs ehez semmilyen erkölcsi se esztétikai mércéje ennek kapcsán. Tehát sajnos szegény Nyirő még a sírjában se tud forogni a politikai tőkét kovácsoló csőcselék kalandvágyától.
2012. május 28. at 12:57
Kedves PAZs!
Láng írása felé küldöd az olvasót, de mintha elsikkadtál volna egy fontos bekezdése felett. Íme:
“Tudod, mit találtam, amikor beírtam a keresőbe, hogy „rue Céline”? „Il n’y a aucune rue Céline en France. Cherchez puorquoi.” (Nincs Franciaországban egyetlen Céline utca sem. Találd ki, miért.) Hamsunról sem neveztek el utcát Norvégiában. Pedig nagy író mindkettő. Ha valakinek eszébe jutna, hogy megtegye, máris elgondolkozna, miért és minek az érdekében tenné, amit tenne. Milyen utóélete lesz döntésének, kit emel fel s kit taszít le vele. ”
A Nyírő újratemetés is kb. ugyanezért soha nem kellett volna megtörténjen, még kísérleti szinten sem.
2012. május 28. at 14:03
Kedves Lolka,
nem sikkadtam el, csak utánakerestem. Lehet, hogy nem ugyanazt a keresőt használjuk Láng Zsolttal, de én találtam Céline utcát Franciaországban (persze nem kizárt, hogy egy másik, általam nem ismert Céline-ről van szó). Az újratemetés problémáját két részre kell választani (erről nem írtam, mert nem ez volt a bejegyzésem tárgya): egyrészt a végtisztességet, azt a lehetőséget, hogy egy velejéig székely író a szülőföldjén/szülőföldjében nyugodhasson, embertelenség megtagadni, és ennek ellenkezőjéről a világ összes keresője sem tud meggyőzni; másrészt az, hogy ezt a végtisztességi alkalmat egy jól behatárolható politikai kör – nyilvánvalóan kampánycélokból – kisajátította, helytelennek és ízléstelennek tartom. Ebben – vélhetőleg – nincs köztünk vita.
Azt is írtam korábban, hogy nekem semmi kifogásom a Vasgárda-szimpatizáns Eliade vagy Cioran hazai újratemetése ellen; ha valaki jelentős szellemi teljesítményt tett le az asztalra, akkor is a nemzeti kultúra megkérdőjelezhetetlen része, ha életének bizonyos aspektusaival nem szolgált rá az elismerésre. És megint vissza kell térnem a sztálinizmus idején kompromittálódott írókhoz, művészekhez (ezért volt a Faludy vs. Zelk, haláltáborok vs. párt- és rendszerszolgálat párhuzam): nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy jottányival is enyhébb elbírálásban részesüljenek, mint a fasiszta kollaboránsok vagy a szélsőjobboldalisággal alaposan gyanúsítható kultúremberek. A kettő nem váltja ki és nem menti egymást, de azonos problémacsomaghoz tartozik. Érdekes, mégis mindig csak az egyikből lesz botrány.
Nyirőnek, minden bizonyítható ballépésével együtt, helye van a nemzeti kultúránkban, sokak által vitatott minőségű, de kétségkívül meglévő szellemi teljesítménye okán, ahogy helye van a Zelk Zoltánoknak is. Így kerek a történet, így áll össze az, amit magyar kultúrának nevezünk, és amelynek a térképéről bűn lenne leradírozni bárkit is, aki valamivel hozzájárult a big picture-höz.
2012. május 28. at 14:40
Nagyon korrekt. Kérdés, hogy mi a fenének kell ennyit magyarázni azt, ami egyértelmű.
2012. május 28. at 16:08
Itt az a problem, hogy a hozzászólók (és a közbeszéd) két különböző dolgot értenek az újratemetésen.
Újratemetés az is, ha családi vagy szűk körben, esetleg néhány, munkásságát ismerő és értékelő kritikus által méltatva újratemetik, de az is újratemetés, hogy „árukapcsolják” a búcsúval, a választási kampánnyal és a Fidesz gátlástalan próbálkozásaival, hogy a csápjait határokon túl is megvesse.
A kettő természetesen nem ugyanaz. Lényegében nem mondok ellent PAZS-nak, de jó lenne ezt a dolog explicite is tisztázni: amikor újratemetésre gondolunk, akkor végső tiszteletadásról van szó, ami akárkit megillet (halottról vagy jót, vagy semmit alapon), főleg, ha az illető hagyatékában ezt kérte is. Bármiről, ami ezen túl van, viszont lehet – és kell – vitatkozni…
2012. május 28. at 16:11
Ezzel viszont, látod, nem tudok és nem is akarok vitatkozni.
2012. május 28. at 22:25
Jól véled PAZs, hogy miben nincs köztünk vita. A baloldali diktatúrák haszonélvező kiszolgálóiról is hasonlóképpen vélekedem, bár továbbra is tartom, hogy szellemi nagyság ide vagy oda, nem biztos, hogy szobrot stb.kellene állítani annak emberiség ellenese rendszerekbe annyira belekeveredtek.
2012. május 28. at 22:23
Nos, ez feltétlenül idevág: Lakatos Mihály viszontválasza Láng Zsoltnak.
http://reply.transindex.ro/?cikk=303
2012. május 30. at 13:10
Az EMNP korrekt állásfoglalása Nyirő-ügyben.
http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=63956
2012. május 30. at 15:46
Azért, kedves PAZS, akkor lett volna szép és kerek az állásfoglalás, hogyha a cirkusz főkolomposainak, Kövér László & Co.-nek is megfelelőképpen kiosztják, amit érdemelnek. És hadd ne boncolgassuk, ugye, hogy mely erdélyi magyar pártoknak jött tiszta véletlenül kapóra a kampánykoszorúzás/kampánytemetés…