Jót nevettem annak idején azon, hogy az eredetileg a holokauszt tagadását büntetni hivatott, majd a kormányváltás után a kommunizmus rémtettei tagadásának büntethetőségével kiegészített magyarországi jogszabály első „áldozata” Biszku Béla egykori belügyminiszter, az ’56 utáni megtorlások kulcsfigurája lehet. Én egyébként sem akkor nem voltam, sem most nem vagyok híve annak, hogy embereket történelmi tények tagadása miatt vigyenek bíróság elé. Azt gondolom ugyanis, hogy aki azt állítja, a Harmadik Birodalomban nem volt semmiféle zsidóüldözés vagy a gulágok tkp. barátságos ideológiai üdülőtelepek voltak, az szimplán hülye. A hülyeség pedig, úgy tudom, nem büntetőjogi kategória.

Létezett azonban egy másik, jóval súlyosabb tárgyú feljelentés is Biszku ellen – amelyet, olvasom, elutasítottak. Biszku Béláról ugyan megvan a – meglehetősen határozott – véleményem, de nem tudom, a hatályos magyar jogrend alapján felelősségre vonható-e évtizedekkel ezelőtti tetteiért. Jogi ismereteim korlátozottak, ezért (némi keserűséggel) azt is hajlandó vagyok tudomásul venni, hogy már nem vonható. Van viszont a budapesti Fővárosi Főügyészség elutasító indoklásában egy passzus, amelytől azóta is kapkodom a levegőt. Olvasom, olvasom, és nem hiszek a szememnek: „A szóvivő szerint a hazai jog rendelkezése szerint a feljelentésben megjelölt cselekményt (előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntette) az elkövetéskor hatályban lévő jogszabályok szerint kell elbírálni. Ennek rendelkezései szerint azonban e bűncselekmény miatt – elévülés okán – eljárás már nem indítható.”  Tessék mondani, ez azt jelenti, hogy az egykori hóhérok azért nem büntethetők, mert az általuk irányított rendszer törvényi szabályozását kell velük szemben alkalmazni, ami alapján ők talán nem is bűnösök? Tehát ha ma, ad absurdum, hoznak egy olyan törvényt, amely szerint a gyilkosság nem bűn, akkor a mai gyilkosok nem vonhatók felelősségre azután sem, hogy a gyilkosságot újra bűnnek nyilvánítja majd az igazságszolgáltatás? Ezek szerint a náci háborús bűnösöket is csak a náci időkben alkalmazott jogszabályok alapján lehet bíróság elé citálni – vagy sem? Továbbá, a bármilyen színezetű diktatúrák áldozatait hogyan lehet rehabilitálni, amikor ők az elítélésük idején hatályos törvények szerint továbbra is bűnösök?

Megnyugtató azért, hogy a másik ügyben „még folyik a nyomozás”. (Mit kell ezen „nyomozni”? Az ominózus tévéinterjút én is láttam, minden világos, mint a nap.)

Segítsen valaki: én bolondultam meg vagy a világ.

Advertisements