Gondoltam… Nem. Tulajdonképpen onnan indult, hogy megirigyeltem Szép Ernőt, amiért olyan villámgyorsan tudott rémrímeket faragni bármi napi-népi-nemzeti szituációra. És ráadásul remek-művesen, ahogy csak egy kékvérbeli lírikus képes ilyesmire. Aztán kissé szeppenve arra gondoltam, hogy is jövök én ahhoz, szerény magam, ki nem vagyok költő, ilyen magasra törni. Hiszen igazából csak arra volnék jó ezen a pályán, hogy például Szép Ernő saruját megoldjam, satöbbi. Végül azonban győzött a hübrikus lendület, s elhatároztam, próbát teszek. A Parnasszusra úgysem vágyom ezzel, alkalmi versikéket pedig sok Jedermann költöget, ha máshol nem, tükrös vagy kocsmaasztal mellett. Jöjjenek hát a fűzfapoémák egy hasonminőségű poétától. Íme, az első. Pontosabban kettő, ugyanis párversről van szó. Jó ideje már, hogy nem találkoztam két ilyen bábszínházi alakkal, egy csapásra. Sietve jegyzem meg, hogy egybként kedves emberek, csak meg ne nyomd a piros gombot, mert akkor robbannak, egyre-másra. Az egészhez még csupán annyit tennék hozzá, hogy ez az eset pont így esett, amint a jövőre nézve is célom az, hogy az igazat és csak az igazat bökversesítsem. Tessék:

.

EGY LITER ÜVEG

.

Találkoztam egy székellyel, úgy ám,

Egy alig-míves kerti padon, a pusztán.

Fölöttünk nem állt sorba csillag,

Alattunk nem kanyargott ösvény.

Elbeszélt fejemmel némely fontos dogok örvén.

.

Megmonta nekem, ez a székely, Jenő,

Meg bizony, ó, hogy mily nemzetfi ő.

Minden szava keményen égre horgadott:

Szabva az ő agya, úgymond, szűkre lett,

S hogy erre, kérem, büszke, módfelett.

.

Merthogy egy literes üvegbe

Egy liter víz fér, nem több, érted-e?

Értettem, jelentem alássan, a csíziót.

Köröttünk minden csendesült, a pusztán,

A nemzet meg, mint egy liter… üveg. Tisztán.

.

.

ÚJ S ÚJ ÖKÖR

.

Találkoztam egy magyarral,

Mindenhatáron túli volt,

Sörét szőrén megülve nyargalt,

Turáni bajsza, mint a Hold.

.

Lánggal lobogva ült közénk,

Heve elért az egekig.

Nyakalta Árpád bő vérét

És kilőtte sávos nyilait.

.

Hej, ti berberbérenc vázak,

Művész liberti-nepperek

Festettétek? Nahát, riposzt!

Eljön az ördög értetek.

.

Új szél támad a belekben,

Egy megoperált nemzeté!

Kivágtuk hősen a kelést,

Jobbik a balt, ha nem lelé.

.

Jövünk az ősmagyar vonattal,

Ez ám a zúri passzió,

Gázt nektek, punktum, ad acta!

S aztán irány a Passió.

.

Csak ültem, én, a daganat,

Bezárult szépen ott a kör.

Láttam a Kárpátok alatt,

Ki eljövend: új s új ökör.

.