A labdarúgó világbajnokság döntője után (mely nekem csalódást hozott, ugye, a búrok ezúttal is alulmaradtak Dél-Afrikában) a győztes spanyol válogatott katalán hátvédje, Carles Puyol – úgy is, mint az FC Barcelona játékosa – előgöngyölítette Katalónia nemhivatalos, vörös-arany sávos (vigyázat, a katalán árpádsáv!) nemzeti lobogóját és azzal rohangálta körbe a stadiont. Ez a javíthatatlan nacionalista a spanyol csapat hazaérkezésekor is a katalán zászlót szorongatva sétált le a repülőről, klubtársával, Iniestával egyetemben.

A nap találós kérdése az, hogy vajon mi történne, ha – tegyük fel – a román futballválogatott egy magyar nemzetiségű játékosa a győzelem mámorában a kék-ezüst, napos-holdas székely zászlóval futkosna fel-alá, majd később, különféle ünnepélyes pillanatokban is azt lobogtatná. Nem csak a román reakciókra lennék kíváncsi (azok, többé-kevésbé, borítékolhatóak), hanem az európai értelemben vett honi magyar progresszió képviselőinek véleményére is.

Megfejtéseket, válaszokat a szerkesztőségbe kérjük.

Hírdetés

Gondoltam… Nem. Tulajdonképpen onnan indult, hogy megirigyeltem Szép Ernőt, amiért olyan villámgyorsan tudott rémrímeket faragni bármi napi-népi-nemzeti szituációra. És ráadásul remek-művesen, ahogy csak egy kékvérbeli lírikus képes ilyesmire. Aztán kissé szeppenve arra gondoltam, hogy is jövök én ahhoz, szerény magam, ki nem vagyok költő, ilyen magasra törni. Hiszen igazából csak arra volnék jó ezen a pályán, hogy például Szép Ernő saruját megoldjam, satöbbi. Végül azonban győzött a hübrikus lendület, s elhatároztam, próbát teszek. A Parnasszusra úgysem vágyom ezzel, alkalmi versikéket pedig sok Jedermann költöget, ha máshol nem, tükrös vagy kocsmaasztal mellett. Jöjjenek hát a fűzfapoémák egy hasonminőségű poétától. Íme, az első. Pontosabban kettő, ugyanis párversről van szó. Jó ideje már, hogy nem találkoztam két ilyen bábszínházi alakkal, egy csapásra. Sietve jegyzem meg, hogy egybként kedves emberek, csak meg ne nyomd a piros gombot, mert akkor robbannak, egyre-másra. Az egészhez még csupán annyit tennék hozzá, hogy ez az eset pont így esett, amint a jövőre nézve is célom az, hogy az igazat és csak az igazat bökversesítsem. Tessék:

(tovább…)