Elena Udrea régiófejlesztési miniszter egy párhuzamos univerzumban él. Most nem arra gondolok, hogy a Romániában tomboló gazdasági válság közepette is tüntetően Gucci cipőben, Louis Vuitton retikült lóbálva mutatkozik – elvégre úrinő az úrinő –, mintegy azt sugallva, hogy emberek, legyünk optimisták, ami végül is szép példamutatás egy minisztertől. Hanem arra, hogy az ő világában Norvégia köztársaság az EU tagállama, az árvíz pedig kiváló alkalom egy kis biciklizésre vagy bálozásra.

Az utóbbi hetekben az árvizek elmosták a fél Moldvát, mivel a gátépítésre és árvízvédelemre kiutalt közpénzeket lenyúlta a hódok szakmai szervezete (ki más?). A látványos helyszínen-levés állapota annyira hatalmába kerítette a válságkezelésben meggyötört minisztereket, a kormányfőt és az államelnököt, hogy egymás kezéből vették ki a homokzsáktöltő lapát nyelét, az árvíz nézése pedig mindennapos kormányzati tevékenységgé vált.

Ilyenkor lehet építeni a nép szavát meghallgató, feltűrt ingujjas, gumicsizmás, mindenhez értő politikus imidzsét, előre betanult tájszavakat használva közvetlenül elbeszélgetni a szavazópolgárral, és gyalázni az előző kormányzat hallatlanul felelőtlen árvízvédelmi politikáját.

***

Elena Udrea tájékozottságára akkor kezdett felfigyelni a közvélemény, amikor néhány évvel ezelőtt egy televíziós műsorban az Európai Unió tagállamának nevezte Norvégiát, a köztársaságot, amelynek államelnöke van. Később különböző képes magazinokban megjelent, nem éppen szolid (de meg kell hagyni, dekoratív) fotóival hívta fel magára a figyelmet, aztán jött a népviseletben-a-helyszínen-levés korszaka, amely azóta is visszaköszön.

Lady Udrea árvízi szereplése újabb korszakot jelent a politikus asszony karrierjében, és már-már karikatúraszerűen ábrázolja, milyen az, amikor egy politikus képtelen a saját világából kitekinteni, amelyben egy bicikli, néhány pár magas sarkú cipő, és néhány csokoládészelet jelenti a belépőjegyet a mennyország minisztereknek elkülönített luxusrészlegére.

A tények:

Elena Udrea biciklit vásárol egy árvízkárosultnak.

Elena Udrea csokit osztogat árvízkárosultaknak a luxusterepjáró bézsszínű hátsó üléséről, félig leeresztett ablak mögül.

Elena Udrea magas sarkú cipőt adományoz egy árvízkárosult moldvai falu lakóinak, „hogy ne kelljen gumicsizmában járniuk”.

***

Az álmok egyik visszatérő motívuma az, amikor az ember egy rettentő kínos helyzetben találja magát, mondjuk alsónadrágban áll a főtéren, mindenki őt nézi, de a lábai nem engedelmeskednek, és nem tud elszaladni. Aztán felébred. Elena Udrea világában nem lehet elszaladni, de ébredés sincs. A homo udreanus reggel felkel, beletoccsan a térdig érő vízbe, felhúzza a magas sarkú cipőjét, felpattan a biciklijére, és csokit majszolva elkarikázik a bálba. Boldog.

Reklámok