We will create a civilization of the Mind in Cyberspace. May it be more humane and fair than the world your governments have made before. (John Perry Barlow)
A világ csak ül a televízió- és számítógép-képernyők előtt, és nézi, amint az Anonymous képződmény sorra nekimegy világcégeknek, állami intézményeknek, és rendre megbénít ügyészséget, kormányt, hitelkártya-céget, bankot. Ugyanúgy nézi, mint ahogy a zene- és filmipari mamut(inkább hiéna-)társaságok évekig nézték a fotelből, amint gyakorlatilag az orruk elől lopják el az árut. Pedig ez nem valóságshow, nem detektívsorozat és nem is dokumentumfilm a Discovery-n. Új világ jön, de felkészülni – amint az ilyenkor lenni szokott – senki nem siet. Talán nem is lehet.
Ha ránézünk a bankkártyánkra, vagy a Mastercard vagy a Visa feliratot látjuk rajta. Többségünk ezzel fizeti a számláit, vagy vásárol mosószert, kenyeret, húst, pelenkát a bevásárlóközpontból, vagy ezt dugdossa a falba készpénzért. A Mastercardtól és a Visától függ, hogy mindezt megtehetjük-e vagy sem. Ha a Mastercard és a Visa jól vannak, mi is jól vagyunk. Sarkos megfogalmazásnak tűnhet, de nem az. Akkor győződhetünk meg róla, ha éjjel tizenkettőkor teletankoljuk a kocsit, majd készpénz híján a kártyánkat nyújtjuk a benzinkutasnak, nem tudván, hogy hiába.
***
We did not invite you. You do not know us, nor do you know our world. Cyberspace does not lie within your borders.
A Mastercard és a Visa – ha csak ideiglenesen, ha csak részlegesen is – a napokban bedöglött. A Mastercard honlapjának megbénításához 400 (négyszáz) ember összehangolt működésére volt szükség. Csíkszeredában ennél többen vannak egy közepesebb hokimeccsen. A Visát kétezren törték meg. Az erőfeszítés ára: két kattintás egy kis programon, amely DDoS-támadást indít a célba vett honlapok ellen. Kell hozzá egy banális számítógép és egy banális internetkapcsolat. A twitteren kiadott parancsra a 4chan fórumon toborzott Anonymous csoport tagjai egyszerre támadni kezdik a célpontot, a célpont pedig megbénul és elérhetetlenné válik.
***
We are forming our own Social Contract . This governance will arise according to the conditions of our world, not yours. Our world is different.
A 4chan fórum nem egy viktoriánus hely. Az állatos pornótól a rasszista gyűlöletkeltésig és a durva tréfákig minden megtalálható rajta. De létezik, valóság. Többek között itt szervezik meg az Anonymous soron következő akcióit. A film- és zeneipari társaságok bezáratják a kalóz torrentoldalt? Megtámadják őket. Beszól a kalózellenség rocksztár (Gene Simmons) a kalózoknak? Megtámadják. Cenzúrázni kívánja az ausztrál kormány az internetet? Megtámadják. Letartóztatják Julian Assange-ot? Megtámadják a svéd főügyészség és a stockholmi kormány honlapját. Ellehetetlenítik a WikiLeaks-et? Megtámadják a tárhely-szolgáltatót, a PayPalt, a bankot, a Mastercardot, a Visát.
***
We are creating a world where anyone, anywhere may express his or her beliefs, no matter how singular, without fear of being coerced into silence or conformity.
Katt a nagyobb képért
Az Anonymous deklaráltan a szólásszabadságot védi. Az internet szabadságát, az információáramlás szabadságát. Működésének célja az, hogy letörje azokat a „túlkapásokat”, amelyek korlátozni kívánják ezt a szabadságot. A WikiLeaks-ügy kiváló ürügyet szolgáltatott arra, hogy beinduljon a cyberháború, az Anonymous pedig rákapott a vér ízére. Elkezdődött az Operation Avenge Assange.
***
Our identities have no bodies, so, unlike you, we cannot obtain order by physical coercion.
Elit hacker dolgozik, nem dicsekszik. Úgy hatol be tiltott helyekre, hogy nem marad nyoma. Nem tudni, mit néz meg, mit visz el, és az hová kerül, ha csak ő nem dönt úgy, hogy erről beszámol. Évekig dolgozhat úgy, hogy csak a kutyája tud tevékenységéről. Nem látható. Az Anomymous nem hackercsapat. Téved a média ás tévednek a hivatalos illetékesek, akik hackereknek nevezik őket. Az Anonymous nem bejegyzett szervezet, nem is egy zárt klán, tagja lehet a 12 éves tejfelesszájú kölyöktől a harmincas fehérgalléroson át a 70 éves nagymamáig bárki. Három perc guglizással megtalálható a hozzájuk vezető út, a bázisnak számító gyülekezőhelyek, és a technikai felkészültséget nem igénylő, egy kattintással bevethető támadóeszközök is. Nincs belépési nyilatkozat, nincs próbaidő, nincs hierarchia, nincs felmondási idő vagy kirúgás. Nem tudni, hogy adott időben kik a tagjai, de ez nem is fontos, ereje a belelkesített tagok összehangolt működésében rejlik. Úgy tűnik, azt a John Perry Barlow-ot tekintik ideológusuknak, aki az Electronic Frontier Foundation egyik alapítója, vallástörténész, cyberaktivista, a hajdani Grateful Dead szövegírója. „Az első komoly infoháború elkezdődött. A csatatér a WikiLeaks. Ti vagytok a hadtest” – idézik Barlow-ot Az Operation Avenge Assange szórólapján. Barlow A cybertér függetlenségi nyilatkozatának (1996!) szerzője.
***
Barbra Streisand színész- és énekesnő 2003-ban megpróbálta jogi úton megakadályozni, hogy a házáról készült fotók nyilvánosságra kerüljenek. Nem sikerült neki. Az ügy váratlanul akkora port kavart, hogy Streisand és jogi képviselőinek minden erőfeszítése ellenére netezők százezrei nézték meg a fotót. Ezt a „csakazértis” jelenséget Streisand-effektusnak nevezik, és azóta más esetekben, más szereplőkkel és más tartalommal, többször is megismétlődött. Legfrissebb példája a WikiLeaks-ügy. A kiszivárogtatott amerikai diplomáciai iratok néhány nap alatt annyira elterjedtek, annyi más tárhelyen bukkantak fel, és terjedésük annyira ellenőrizhetetlenné vált, hogy – amint az Operation Avenge Assange felhívásában olvasható – csak az internet „lekapcsolása” jelenthetne megoldást. Illetve már az sem.
***
Your legal concepts of property, expression, identity, movement, and context do not apply to us. They are all based on matter, and there is no matter here.
A film- és zeneipari társaságok perekkel kívánják megállítani a kalózokat. Nem sikerül nekik. Egy-két kisebb hálózatot lekapcsolnak, de rögtön újak jönnek a helyükre. A The Pirate Bay él és virul, noha alapítói már a börtönbüntetésre készülődnek (néhány hónapot eltöltenek egy kényelmes svéd börtönben, majd ünnepelt hősként távoznak).
A mamutcégek nagyon nehezen értik meg, hogy a korábbi üzleti modelljeik egyszerűen nem működnek már, erőltetik az eddigi elképzeléseiket. Közben meg a torrentezők zavartalanul, tonnaszámra töltik le a jogvédett anyagokat.
You are terrified of your own children, since they are natives in a world where you will always be immigrants.
Valahogy el kellene kerülni a zene- és filmipar makacs tévedéseit. Lehetséges? Azok feladata lenne-e, akik bankjainkat, hitelkártyáinkat, áram-, gáz- víz- és telefonhálózatainkat, iskoláinkat, hivatalainkat működtetik, akik személyes adatainkat tárolják, akiktől gyakorlatilag az életünk függ? Vagy a hatóságoké? A kormányoké? Az ENSZ-é? Az Anonymous-é?
(Az idézetek John Perry Barlow A Declaration of the Independence of Cyberspace című kiáltványából származnak)
reflektorium.wordpress.com 
2010. december 10. at 11:29
Zúg a fejem. Döbbenetes, amit olvasok. És persze tudom, hogy rohadtul nem értek ehhez a világhoz, nem is érzem igazán a potenciálját, erejét, ütőképességét. De kérdem: tényleg ennyire mindenható ez, már ha van egy embercsoport, egy banális számítógép és egy banális netlink? A nagy anarchistáknak most kellene kikelniük a sírból. Mert, már ahogy én látom ebből a szövegből, ez maga az anarchia. Persze, lehet, hogy tévedek. De egy társadalmi oligofrén többet megengedhet magának.
2010. december 10. at 14:29
A WikiLeaks-ügyről másként. Megfontolandó, mielőtt bárki is szabadságharcosokat látna Assange-ékban.
http://hvg.hu/velemeny/20101209_wikileaks_assange_biztonsag
2010. december 10. at 14:53
“Mielőtt bárki is…” Hát épp ez az. Már megtörtént.
2010. december 10. at 16:53
Tényleg másként van írva. ezt taáltam a link túloldalán:
500 – Internal server error.
There is a problem with the resource you are looking for, and it cannot be displayed.
Ez akkor most cenzúra? Vagy esetleg ellenszubverzió? Vagy oligofrenzy?
2010. december 10. at 18:12
János: nekem működik, ismét kipróbáltam, próbálkozz kitartóan.
Sanyi: Mi történt meg? Az, hogy milyen módon ítéljük meg Assange-ékat – virtuális szabadságharcosoknak vagy kiberterroristáknak tekintjük őket és az ügyüket -, az épp most “történik”.
Szaki azt írja a Trindexen, hogy a WikiLeaks-ügy egy mai népszínmű kategóriájába tartozik. Meglehet, igaza van, de a kontextust, amelybe beleíródik, inkább cyberpunk rémregénynek nevezném. (Aki ismeri pl. a Jake Smiles: 1 link c. opuszt, tudja, miről beszélek.)
2010. december 10. at 19:08
Attila, attól függetlenül, hogy te vagy én hogyan ítélem meg Assange-ot, és a WikiLeaks-et, az Anonymous letarolja a fél internetet. Ez nem verbális véleménynyilvánítás, hanem tettleges valóság, mert esetleg nem működik a bankkártyánk. Nevezhetjük népszínműnek, vagy akárminek, nincs kontextus, nincs értelmezési horizont. Ami van, az néhány ezer feltüzelt ember, egy adott szerver címe, és egy nagy gomb, amit egyszerre nyomnak meg, amitől a szerver meghal. És nem működik a bankkártyád. Ez ilyen egyszerű. Nem te vagy én mondjuk meg a tutit, hanem ők.
2010. december 10. at 20:02
Na Sanyi, épp ez az ijesztő. Hogy nem működik a bankkártya. Például. És ezúttal meg is kérnélek szépen, magyarázd el az okát. Mármint az anonim cselekvés okát. De mintha amatőrhöz beszélnél. Vagy nem is mintha. Hozzám beszélj.
2010. december 10. at 23:28
Sanyi, én nem azzal vitatkozom, amit állítasz (bár érzésem szerint – szigorúan retorikai értelemben – kissé túl van romantizálva).
Ennek a láthatatlan közösségnek a működése – és egyáltalán az a tény, hogy a cybertér működésébe bele van kódolva ennek a fajta, közveszélyesen anarchikus magatartásmodellnek a lehetősége – egyvalamihez szolgáltat egyre súlyosabb érveket: hogy a médiaszabályozást valamilyen formában ki kell terjeszteni az internetes tartalomra is. Sajnos; ezt mindannyian szerettük volna elkerülni. És itt bukik meg a kibertér függetlenségének globális utópiája. Ha például a virtualitásból (nyilvános, bárki által hozzáférhető portálról) nagyon is konkrét személyek elleni fizikai agressziót lehet lemenedzselni, akkor a Barlow-féle hangzatos elképzelések mindenféle erkölcsi alap nélkül maradnak. Előbb-utóbb a birodalom visszavág; meglesznek az eszközei hozzá. Én csak attól óvnék, hogy elragadtassuk magunkat: még ha úgy is tűnik, ez mégsem a Mátrix, és Neók sincsenek.
2010. december 11. at 11:47
@János:
Hogy mi az indíttatása az anonim cselekvésnek? Ősi emberi ösztön: borsot törni az establishment orra alá, a törvényszegés öröme, a saját erő és hatalom öröme, az anarchia romantizmusa, a mindenhez hozzáférés féltése (letöltések, film, zene, szoftver), a kalózlét zavartalanságának féltése. Az, hogy “mert megtehetem”.
@Attila:
Le kell számolni azzal a hiányos és romantikus képpel, ami jelenleg él a társadalomban az internet vonatkozásában. Csökkenteni kellene a digitális analfabetizmust. Elfogadhatatlan, hogy a társadalom döntő többsége alig bír elboldogulni egy egyszerű levelezőprogrammal. A többségnek fogalma sincs, hogy pl. a Google kereső mi mindenre jó. A többség úgy bolyong és tevékenykedik az interneten, mintha a főtéren sétálna meztelenül és kiabálva, mert senki nem mondja el nekik, hogy felöltözve és csendben is lehetne haladni. Elfogadhatatlan, hogy a többség csak egy levelezőprogramot, valamilyen messengert és a YouTube-ot látja az internetből. Öntudatlanság, erről van szó. Kötelező tananyaggá kellene tenni az iskolákban a hálózatok működését, az online biztonságelméleteket, az online pszichológiát és szociológiát, és egy csomó más dolgot is. Elképesztő fontossága van az internetnek az életünkben, és pont ennek jut a legkevesebb figyelem. Kapcsold le az internetet, és mindennek vége. Nem készíti fel senki az embereket erre, csak az autodidaktizmus, és ezen változtatni kellene.
És amíg ez a helyzet, addig mindig lesznek anonymousok, akik úgy uralkodnak, garázdálkodnak az online terepen, hogy a többség még csak nem is tud róluk.
Hiába óbégatunk, hogy a gané tolvaj ellopja a pénzünket a saját házunkból, ha nyitva tartunk ajtót-ablakot, és még kiabáljuk is (csukott szemmel), hogy ott a pénz a konyhaszekrényben.
2010. december 11. at 21:32
PAZS: Az korrekt, hogy a “közveszélyesen anarchikus magatartásmodellnek a lehetőségé”-t említed. Van neki. És nem is új dolog ez. Viszont azt nem szokás említeni, hogy ezek az Mátrixok, Neók (amik, bocs, de vannak, hiába szeretnéd, hogy ne legyenek) miért, mivel szemben jönnek létre. Terror? Az hát. Milyen terror? Olyan, ami arra csap le, ami a mai filozófiák szerint (na ja, cinikus kor ez) fontosabb az életnél is. Pl. az információra. Ráadásul a WikiLeaks esetében igen szellemesen. A kisebb-nagyobb hatalmak haragusznak ugyan rájuk, de egy ideig biztos azzal lesznek elfoglalva, hogy tisztázzák magukat egymás előtt. Aztán persze lehet, hogy a birodalom visszavág. Ilyen a bármilyen rend reakciója a bármilyen más (rendetlenségnek nevezett) renddel szemben. És ez így rendben is van. A lényeg, miként Sanyi is mondta, hogy VAN. Ez van.
2010. december 11. at 23:48
János, attól tartok, nem studíroztad elég figyelmesen a WikiLeaks-ügy fejleményeit. Nem vagyok benne biztos, hogy a “szellemes” kifejezéssel leírható az iszlám terrorizmustól fokozottan védett, szigorúan titkos amerikai katonai objektumok listájának közzététele. Bruhaha. Gondolom, az Obama-adminisztráció is gurult a nevetéstől.
Ez nem vicces, János.
2010. december 12. at 00:30
Sanyi, a diagnózisod többé-kevésbé pontos, de a következtetéseiddel csak részben tudok azonosulni. Talán magad sem veszed észre, de ugyanannak az attitűdnek a csapdájába sétálsz bele, amit eddig vállvetve tettünk gúny tárgyává doktriner liberális barátainknál. “Csökkenteni kell a digitális analfabetizmust”, “kötelezővé kell tenni X tantárgyakat”, végső soron meg kell nevelni a hülye népet, amely autodidakta módon használja a netet, és csak levelezni meg messengerezni képes vagy hajlandó. Reformdüh ez a javából. Az általad tárgyalt problémacsomag valóban rendkívül fontos és összetett, és nem vesszük mindig elég komolyan – eddig maximálisan egyetértek veled -, de nem unikális. “Kapcsold le az internetet és mindennek vége” – írod. Kapcsold le a villanyáramot és el sem jutsz az internetig. S. í. t. “És amíg ez a helyzet, addig mindig lesznek anonymousok, akik úgy uralkodnak, garázdálkodnak az online terepen, hogy a többség még csak nem is tud róluk.” És ha a többség még csak nem is tud róluk, akkor a probléma miért olyan akut? (Nézd csak, hányan vitatkozunk itt erről a témáról.) Értem, persze, két órára lehal a Mastercard. Meg a Twitter, de azt ki nem szarja le. A Fészbúkkal meg az Amazonnal már nem bírtak el. A kiberháború egyre magasabb technikai színvonalon zajlik, vagyis minél tökéletesebbek az ionágyúk, annál tökéletesebbek lesznek a tűzfalak. Életveszélyes lehet, de nem megismerhetetlen. Nocsak, én vagyok a cyberoptimista.
És nyilván azt is tudom – ez most az önirónia helye -, hogy kicsit úgy vagyok ezzel, mint a pápa, aki nemrég az internet veszélyeiről beszélt – és szavait az internet repítette szét a világba hipergyorsasággal. Csak jelzem, hogy értsd: tudom, miről beszélsz, beszélünk.
2010. december 12. at 11:08
Pazs, természetesen nem a kizárólagosság jegyében nyomom itt az internetrizsát, és azt továbbra is fenntartom, legalább annyira fontos tananyag kellene, hogy legyen, mint például Szabolcska Mihály kései korszaka, vagy a tarajosgőte táplálkozási szokásai.
“Nem unikális”. Nem hát, tegyük is gyorsan hozzá, hogy IS.
“A kiberháború egyre magasabb technikai színvonalon zajlik, vagyis minél tökéletesebbek az ionágyúk, annál tökéletesebbek lesznek a tűzfalak.”
Na látod, épp ez az. Az ionágyús támadás a lehető legprimitívebb akció, gyakorlatilag nulla technikai színvonalon. Éppen az a megdöbbentő, hogy gyakorlatilag elenyésző számú ember (400), egy kőbaltának számító eszközzel gond nélkül megfektet egy Mastercardot.
Ha érdekel, hogyan megy ez igazán nagyban,akkor keress rá arra,hogy Stuxnet, és arra is választ kapsz, hogy miért lehet akut a dolog, anélkül, hogy a tömeg tudna róla.
2010. december 10. at 14:38
És még egy:
http://velemenyvezer.blog.hu/2010/12/09/wikileaks_ez_eletveszely
2010. december 10. at 17:00
Nos, ez működött. Viszont elég sok ostobaság van a cikkentyűben. Amellett, hogy az alapvető idea releváns álláspont. Ugyanolyan releváns, mint a vele szembehelyezkedő. Vagyis nem mutat túl rajta.
2010. december 11. at 00:08
http://index.hu/tech/2010/12/10/a_kreml_nobel-bekedijra_jelolne_assange-t/
No comment.
2010. december 11. at 20:57
Hát azért egy kommentet szánok erre. Asszem, egy Jasszer Arafat nevű, nem túl békepárti, sőt, terroristagyanús egyén is megkapta a Béke Nobelt, amikor a helyzet úgy kívánta. Nem csoda, hogy a reflex visszatér. És ha választani kell, én inkább ennek a csávónak adnám. Ha én lennék a Nóbel Bizottság.
2010. december 12. at 00:48
Jasszer Arafat nem terroristagyanús egyén volt, hanem kifejezetten terrorista. Később mégis aktívan közreműködött egy békésebb állapot létrejöttében, érdemei e téren számosak. Az élet bonyolult.
Mindazonáltal némi megnyugvással tölt el, hogy nem te vagy a Nobel-bizottság.
2010. december 12. at 01:02
Amúgy pedig félreértettél kicsit. A no commentem nem a béke-Nobelre vonatkozott elsősorban, hanem arra, hogy az oroszok jelölnék. Vagyis hogy piszkos világpolitikai játszma részévé vált a nemesen utópisztikusnak maszkírozott titoktalanítási hadjárat. Mint minden utópia előbb-utóbb.
2010. december 12. at 12:31
Ó persze, a világ bonyolult, és szeretem látni, hogy más is hivatkozik néha mindenkori mottómra (Mindenkinek igaza van), például az egy igaz Isten hangoztatésa helyett. Másrészt, a pontosság kedvéért, nem értettelek félre. Egy link alá biggyesztett no comment megjegyzés egyszerűen nem jelöli a szerző által vonatkoztatásra szánt tárgyat vagy textust. Tehát félreértésről értelemszerűen szó sem lehet. Amiről szó lehet, hogy lehorgonyzás híján nyitva hagytad nocommentelésed vonatkozását. Amúgy a terroristagyanús jelzőm éppen arra vonatkozott, hogy érdemei miatt nem lehet Arafat úrra egyértelmű jelzőt sütni.
2010. december 12. at 14:42
Nem, természetesen nincs mindenkinek igaza 🙂
2010. december 12. at 20:06
Jó hogy. Mindenkinek nincs.
2010. december 13. at 23:31
Assange-ot vagy a csoportját jó pénzen meg fogják venni. Jó a reklámstratégiája.
“The game has changed” – ez a baj: felnőtt egy generáció, amely nem tud különbséget tenni a számítógépes játék és a valóság között, vagy legalábbis a kettő viszonya náluk egészen más, mint az idősebb nemzedékeknél. Ez a baj, hogy ezt nem tudjuk sem kezelni, sem átlátni, nem vagyunk hozzá elég fiatalok.
2010. december 14. at 12:53
Én a kezdetektől azon morfondíroztam, hogy melyik titkosszolgálat pénzeli Assange-t. Nem az amerikai, az ziher, de akkor melyik(ek).
Aztán amikor megláttam az orosz Nobel-javaslatot… 🙂
2010. december 14. at 21:39
@szemmel
Ebben valószínűleg van valami. Mennyire nyilvánvaló ugyebár a párhuzam a 19-20 éves béemvés suhancok vezetési szokásai és a Need for Speed abuzálása között.
2010. december 15. at 00:08
Ha már pénzelik, akkor nincs értelme reklámról beszélni, és akkor a hűhó is kisebb lenne talán. De hülyeség találgatni. Én inkább azt tudom elképzelni, hogy ezt az egészet úri passzióból űzik azok, akik azt hiszik, hogy nagyon kell küzdeni valami nemes célért – tehát nem azért csinálják, hogy eladják magukat -, de ha már megcsillant a zsenialitás, akaratlanul is reklámozza önmagát, és vevő akad. Valahogy úgy, mint ahogy a kommunizmust is idealista ifjak építették ki (nem számolván az emberi gyengeséggel és összes következményeivel), aztán jöttek a haszonlesők, beleültek az egészbe, és megtisztították a rendszert az idealistáktól. Hogy végül szintén a haszonlesés és az irigység buktassa meg (mert még a nagykutyáknak sem voltak olyan autói, mint két országgal arrébb a közembernek, pl.).
Játék, virtualitás, valóság: ez az egész Assange-sztori kissé felborította az ujjongásomat. Azt gondoltam, hogy végre eljött az idő, amikor a dolgok a helyére kerülnek, kiderül a számítógépről, hogy gép, és a műanyagról, hogy mű, hogy melyik mire való, és mire nem. A műanyag és a számítógép ugyanaz: mindkettő azt állítja magáról, hogy vele mindent lehet, és az emberek csinálnak is. Amit iskolában, vagy valahol tanítani kellene, hogy melyik mire jó, és mire nem. Könyvet a Google-n is lehet olvasni, azt is, amit soha nem vehetnél kézbe, a digitális keresés lehetőségéről stb. nem is beszélve. Egy igazi könyvet viszont meg lehet fogni, szagolni, simogatni, be lehet vele bújni az ágyba, össze lehet firkálni, nem zúg, nem fogyaszt áramot stb. De nem tudja az előbbieket. Az Assange-sztori viszont megijesztett, hogy a világ talán mégsem az érzékek újrafelfedez(tet)ésének irányába tart.
2010. december 15. at 10:27
“Valahogy úgy, mint ahogy a kommunizmust is idealista ifjak építették ki (nem számolván az emberi gyengeséggel és összes következményeivel), aztán jöttek a haszonlesők, beleültek az egészbe, és megtisztították a rendszert az idealistáktól.” Hát azért én nem húznám rá a kommunizmusra ezt a kényszerzubbonyt. Legalábbis a mifelénki változatára nem. Mert való igaz, hogy mint mindenhol, voltak tájainkon is idealisták, miért ne lettek volna. De hogy a keleti blokkbeli kommunizmus az idealista-aztán-haszonleső sémát követte volna, ezt kétlem.
Ami meg a való világ és a virtualitás szétválaszthatóságát illeti, lehet továbbra is ilyen diskurzust folytatni (lásd netkönyv vs. tárgykönyv), viszont érzésem szerint kicsit művi, ugyanis az interferencia, konfluencia és egyéb hangzatos kifejezések mögött rejlő tartalmak egy ideje már alaposan összefonódtak, mosódtak, átfedték egymást, egy katyvasz, na. Ez persze kicsit sarkított, és személyes meglátás. De ez is igaz.
2010. december 12. at 00:10
A cikk általában korrekt, és kár, hogy mindazt, ami benne foglaltatik, nem tanítják már az általános iskolában is. Sokkal előbbre lennénk most polgári engedetlenségben, társadalmi mozgalmakban, a képviseleti demokrácia részvételivé alakításában, vagy akár anarchiában. Biza, anarchiában. Hamar ide: az anarchia (an/archos, uralkodó nélkül) fogalma nem mond ellent a demokráciának. Erről egy príma könyv itt http://abahlali.org/files/Graeber.pdf . Ami a cikk kárára írható, hogy túl optimista. A Neók hada nem fogja sem 3 sem 33 hallivudi mozi futásideje alatt megváltani a világot, mert közben az állam és a kapitalizmus se rest -erről meg egy fájin könyv itt http://futureoftheinternet.org/static/ZittrainTheFutureoftheInternet.pdf . Az internet mint technológia és az internet mint diskurzus két különböző dolog (bár összefüggenek). Az utóbbiban a civil társadalom hangsúlyosan részt tud venni, de az előbbiben a kapitalizmus és az állam rulez, eképpen: a kapitalzmus az innovációk sodrának szabályozása által, az állam pedig a jogi rezsim müködtetésével (lásd http://de.wikipedia.org/wiki/Gewaltmonopol_des_Staates) . Szóval, csak lassan. De hál’ Istennek, mikor Castells azt írja, hogy a (városi) társadalmi mozgalmak nem képesek a társadalom újratermelésének egy produktív alternatíváját hozni, pontosan az anarchista (lásd pl. a Zapatistákat, http://en.wikipedia.org/wiki/Zapatista_Army_of_National_Liberation) mozgalmak gyakorlatát hagyja ki a számításból. Szóval remény van… de állam helyett konszenzualitást, és piacgazdaság helyett ajándékgazdaságot (http://en.wikipedia.org/wiki/Marcel_Mauss) kínálni -a torrensek pl. egy de facto ajándékgazdaság – azért biza hosszú eresztés lesz. Úgyhogy ideje nekifogni.
2010. december 12. at 02:14
Szaki, biztos vagy benne, hogy olyan jó ötlet a képviseleti demokrácia részvételivé alakítása? A résztvevő aktorok tömegeit elnézve vannak némi kételyeim.
“állam helyett konszenzualitást, és piacgazdaság helyett ajándékgazdaságot” – na ja, volt már egy ilyen rendszer, kommunizmusnak hívták, ami még kritikusabb hívei szerint sem volt feltétlen sikertörténet.
Utópiaszag terjeng, s abból mindig baj származott.
2010. december 12. at 10:05
Pazs koma, a kommunizmus (még papíron, elvben) proletárdiktatúra, nem részvételi demokrácia. Hogy osztán a gyakorlatban major fukup, ezt, persze, nem tagadja senki. Emellett Lenin talán ’25-ig bírta a piac nélküli gazdaság bonyodalmait, aztán beadta a derekát, és szólt, fiat piac. És lőn. De akkor sem produktív rögtön a kommunizmus mumusát felhoznod, ez a diskurzus tipikusan a Plesu-Patapievici-Liicenu vonal zsigeri antikomcsi-antibalos hisztériájába tud torkollni, és abba, hogy mindenkit, aki balos-szagú, egyből lekommunistáznak, meg halálra inkvízitorkodják. Így tették TGM-el is, aki, pechjére, életének ezen korszakában éppen balos. Nade vissza. A részvételi demokrácia ad-hoc csukorékokban ma is müködik (pl. 5 ember el kell döntse, hova menjenek kocsmázni) az ajándékgazdaság világméretü példája a fájlmegosztás. Az államot nem lehet, és nem kell egyik napról a másikra lecserélni. Olyan funkciókat viszont létre lehet hozni, amelyek redundánssá teszik az államéit. (Nem az államról, mint utópiáról, hanem államról, mint gépezetről beszélek). És bocs, nincs hosszú ü a gépemen, me megdöglött a gomb.
2010. december 12. at 10:45
@Szakáts István:
“Ami a cikk kárára írható, hogy túl optimista”
Hogy is szokták ezt mondani: a szerző nem feltétlenül azonosul az általa leírt jelenségekkel. Nem vagyok optimista, de anonymous-ék kétségtelenül naivan és ártatlanul azok.
2010. december 12. at 12:44
Fall mester, noha nem vagy optimista, tudom, a szövegből, hogy is mondjam, úgy tűnik, hogy Névtelenéken túl belőled, mint scriptorból is árad valami fény. Ez okozhat a kommentelőknek némi fejtörést, s ebből fakadóan nemtetszést is.
2010. december 12. at 16:45
Ártatlanuuuul???
2010. december 12. at 16:41
Így azért már jóval árnyaltabban hangzik. És hát, kedves Szaki, távol álljon tőlem, hogy lekomcsizzalak. (A TGM-es linket nem nagyon értem, hiszen ő maga is büszkén vállalja baloldali radikalizmusát; miért baj az, ha annak nevezik őt, ami?) A kommunizmus esetében persze kissé másként hangzik az illető dichotómia: “verseny helyett konszenzualitást, piacgazdaság helyett tulajdonközösséget”; de az áthallásokat akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Én nem vagyok állampárti, sőt; a történelmi tapasztalatok viszont, a jakobinusoktól errefelé, azt mutatják, hogy a közvetlen demokrácia mérték nélküli kiterjesztése szükségszerűen vezet el a tekintélyelvű rendszereknél is brutálisabb hatalomkoncentrációhoz; az anarchia természetes következménye a terror. Ami működik öt ember között, ötmillió között már nem, mert az egyéniség beleolvad a kollektívumba; teljes konszenzualitást pedig csak erőszakkal lehet teremteni. (Az anonimuszok példája épp ezt mutatja.) Hogy a “belátható” méretű kisközösségek szintjén a részvételiséget növelni kell, az állami befolyást pedig minimálisra csökkenteni, azzal maradéktalanul egyetértek – node kissé messzire futottunk.
A fájlcserélés kapcsán: nem szeretnék álszent lenni, és azt állítani, hogy nem élvezem, élveztem az áldásait. De akkor is azt gondolom, hogy ez – a kalózmozgalmak sugallmazásával ellentétben – nem emberjogi kérdés. Nem az ajándékgazdálkodással van a baj, hanem azzal, hogy leggyakrabban olyasmit ajándékozok el, ami nem az enyém. Durva és távoli hasonlattal, a torrent kicsit olyan, mint az abortusz: nem kívánatos és erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető, de a betiltása értelmetlen és kontraproduktív. A zene- és filmipari moguloknak meg kell találniuk azt a módot, ahogyan a fájlcsere-jelenséget “becsatornázhatják” saját marketingstratégiájukba; teljességgel megszüntetni lehetetlen.
És asszem, nem is használtál olyan szavakat, amelyekben hosszú ű lett volna.
2010. december 12. at 16:58
1. TGM-et azért belezték ki, ami. Példaként hoztam fel arra, hogy az említett triász mindennek nekimegy, ami a tengelytől balra esik. 2. Az anarchiának nem feltétlen következménye a terror, erre a példa a Bororo, a Piaroa, az irokéz stb. állammentes közösségek mindennapi gyakorlata. 3. Az ötmillió emberes közösségek anarchista önszerveződése már valóban problematikus. A megoldás, hogy az általad említett teljes konszenzualitást nem agymosásként kell érteni, hanem egy olyan megoldáshoz való eljutáshoz, amivel mindenki együtt tud élni. Erre is vannak példák, pl. itt http://www.humanrights.ie/index.php/2010/10/29/weekend-reading-david-graeber-direct-action-an-ethnography/ . 4. Az előző kommentemben a világméretü szó végire hosszú ü dukált vóna.
2010. december 12. at 22:49
Hát az állammentes közösségek olyan ritka kivételek, amelyek arra szolgálnak, hogy jobban megértsük az államok szükségességét. A Piaroa közösség fennmaradása szerintem két tényezőn alapszik: 1) számbelileg épp azon a határon van (kb.10.000-en vannak), amelyen a közösség még “face to face” csoportként tud működni, azaz olyan rendtartó (nem)székely falu módjára, amelyben a kultúra jogi normaként is tud funkcionálni, 2) fontos, hogy ez a közösség el tudta kerülni más, területi alapon szerveződő közösségekkel való szélsőséges ütközés momentumát, a történelem során ezek az ütközések vagy elveszejtenek közösségeket, vagy államba kényszerítenek.
A közvetlen demokráciával valóban az a baj, hogy a demokratikus közösség bizonyos méretei fölött pervertálódik. Sartori írja, hogy a méretes közösségekben a közvetlen önkormányzás azt eredményezi, hogy a polgárt nagymértékben kisajátítja a politikai tevékenység: csak közügyekkel foglalkozik, „totális polgárrá” válik, szenvedélyessége a politika területére tevődik át, és mindez a gazdaság sorvadásához és az anarcho-diktatorikus társadalmi kórállapot kialakulásához vezet. Amiből – tehetjük hozza – állami diktatúra nő ki. A történelem során ez kétszer történt meg, a jakobinusok esetében és a kommunizmus indulásakor (de itt észrevétlenül rövid ideig, mert Leninék az anarchisták előkészítő munkálatai nyomán már eleve megelőzték ezt…)
Szóval a képviseleti demokrácia szükségszerű formája a modern demokráciának, a klasszikus kérdés az, hogy ebbe hova és hogyan építhetjük be – egyfajta korrekciós eszközként – a közvetlen demokrácia néhány elemét, neki alárendelten nyilván. Mert be lehet, és kell. Általában a status quo védelmezői kevés közvetlen demokráciát akarnak, a változtatók többet az alapvetően képviseleti keretekben. Tavaly Tusványoson volt egy félnyilvános vitám Márton Árpád nagytudású képviselőnkkel. Én azt mondtam, nekünk érdekünk a több közvetlen demokrácia (a népszavazási anarchizmus a román államrenddel szemben), ő meg azt fejtegette, hogy a közvetlen demokrácia rossz, nem kell. Ennyit arról, hogy mit akarhat az RMDSZ…
A kibertérbeli anarchizmus kérdései, persze, egy kicsit másak, mert itt olyan globális dimenzióról van szó, amelyet az államkeretben gondolkodó, klasszikus demokráciaelmélet sémái szerint nem tudunk olyan könnyen megítélni…
2010. december 13. at 01:21
@ PAZS 🙂
Mauss többek között azt mutatja ki, hogy az ajándékgazdaságok nem feltétlenül azért léteznek, mert rítard gyakorlóiknak nem jutott eszébe a piacgazdaság. Ellenkezőleg, nagyon is eszükbe jutott, majd lemondtak róla, mert egymás közötti viszonyukban alantasnak találták használni. A piaroák pedig ugyan távoliak, de ez semmit nem jelent, mert jelzem, innen oda ugyanakkora a távolság, mint onnan ide. Hogy kihalófélben lennének… sooooo? Athént milyen szépen tudjuk elemezni, pedig a poruk porát is elfútta már a szél. Ott meg, ugye, az államgépezetet köztulajdonban levő rabszolgák hajtották, akiknek a vallomása csak akkor volt törvény előtt elfogadható, ha azt kínzás útján nyerték ki. Ezt csak a humor kedvéért. Na, s visszatérve, az állammal ugyanaz a helyzet, mint az ajándékgazdasággal: nem produktív hamar-hamar primitívnek titulálni egy állammentes közösséget, mert azok biza adott esetekben igenis meggondolták az államosulást, majd elvetették. És nem hiszem, hogy az európai történelem az államot, mint a politikum egyedül életképes intézményesülési formáját igazolta vola. Hangsúly az egyedül szón. Az állam európai történelembe ágyazott gyakorlata olyan erős igazságrezsimet generál, hogy annak mellel nekimenni mindig is öngyilkosságnak bizonyult, lásd pl. a spanyol polgárháburú bukását. És még a gyarmatosítás sem bizonyítja az állam felsőbbrendüségét. Elemi reductio ad absurdummal, ha holnap egy ufós monarchia sanzsén gyarmatosítja a bolygót, abból az következik, hogy a monarchia volt az igazi? A történelem gyakorlata csak a választások sorának megtételét könyvelheti el, de a választások szükségszerüségének megítélését nem, ez a történelemmel, mint narratívával együtt csapong. Ma is vannak elegen, akik kikezdik az államot (lásd Negri, Virilio). De ezzel együtt: nem vitás, hogy az új világot “a régi burkában” (idézet az IWW alkotmányából) kell létrehozni. Az IWW-nél az alapkérdés, hogy gyakorlatban meddig visszabonthatóak olyan mechanizmusok, mint pl. a fizetett munka. Negrinél, ugyanonnan indulva, a globális állampolgárság. Dehát ezek mind-mind balos népek, balos likból meg balos szél fúj. A kibertérrel kapcsolatban Derrida gondolatát vinném tovább: a vélemény delokalizációja a vélemény képviseletének delokalizációját hozza magával, és így az internet ma a földrajzi határok közé kalodázott képviselet válságát emeli újabb szintre.
2010. december 13. at 01:53
@ Szaki: “Elemi reductio ad absurdummal, ha holnap egy ufós monarchia sanzsén gyarmatosítja a bolygót, abból az következik, hogy a monarchia volt az igazi?”
Ha már itt tartunk, valóban a monarchia (volt?) az igazi. Csak hogy leleplezzem magam 🙂
2010. december 12. at 22:57
1. Mindjárt elsírom magam. 2. Imádom, amikor távoli, kihalófélben lévő, egzotikus néptörzsek példáját hozzák fel az európai kulturális horizont szélesítése végett. Végül is, lehet élni ősközösségi körülmények között is, de mondjuk internetünk nem lesz. 3. Node mit tegyünk, ha nálunk ilyen többmilliós lélekszámú társadalmi egységek jöttek létre; ezt is meg kell szervezni valahogy. Én viszont azt gondolom, hogy az említett totális konszenzuális megoldás megtalálása, a mi individualitás- és pluralitáselvű társadalmi-politikai-kulturális viszonyaink között, csakis egyfajta agymosással érhető el. Ezért utópisztikus, és ezért torkollt (az európai történelemben) mindig káoszba és terrorba. 4. Igazad van, figyelmetlen voltam.
2011. július 3. at 17:51
[…] probematikusságát. Az internetes kommunikáció és a kibertér valódi kihívásai helyett (l. a Wikileaks- vagy az Anonymous-jelenséget) piszlicsáré ügyekre pazarolni energiát, pénzt és idegsejteket nemcsak felesleges, de […]
2012. február 21. at 12:47
[…] induljon háborúba azokkal, akik viszont úgy gondolják, és akiknek a kezében a döntés van. Nem feltétlenül az Anonymousról van szó – habár ők kiválóan mutatják az utat egy olyan világ felé, amelyben a radikalizálódó […]