Remélem, nem orrol meg a Szabadtér blog egyik szerzője, valamint a Reflektórium – velünk rendszeresen pengét váltó – kommentelője, ha egy korábbi vitánkra hivatkozom, bemelegítésként. Ő arról próbált meggyőzni engem/minket, hogy szüntessük meg blogunkon az előzetes moderálást, többek közt azért, mert lassítja az eszmecserét – én pedig kötöttem az ebet a karóhoz (azaz a hozzászólást a szűréshez), mondván: nem kívánom hagyni, hogy az általunk működtetett (magán)felület trollok gyakorlóterepe legyen, és ezáltal ellehetetlenüljön a – feltehetőleg majd kevesebb résztvevővel zajló, de értelmesebb – párbeszéd. Elég egy pillantást vetni a magyar (vagy román) internetes sajtó comment threadjeire ahhoz, hogy az embernek elmenjen a kedve a webkettős interaktivitástól. (Megjegyzendő egyébként, hogy a moderálás lehetőségével eddig egyetlenegy hozzászóló esetében éltünk – többszörös figyelmeztetést követően –, és ezután sem kívánunk drákói „cenzúrát” gyakorolni, sőt.)

Mi azonban magánblog vagyunk, nem kötnek piaci meg egyéb szempontok; egy jelentős olvasottságú, „nagy” portál esetében a helyzet jóval bonyolultabb. Amennyiben szeretnék kiszűrni a potenciálisan jogsértés-gyanús hozzászólásokat, és elérni azt, hogy soha ne jelenhessen meg olyan felhasználói tartalom, amely erkölcsöt, jogot, emberi méltóságot sért, nagyjából két dolgot tehetnek: bevezetik az előzetes szűrést (az utólagos moderálás többé-kevésbé mindenütt működik, de jóval kevésbé hatékony, mert mire a szerkesztő észbe kapna, máris ott sorjázik a trollhad) vagy teljes mértékben megszüntetik a hozzászólási lehetőséget. Az első változat a kivitelezhetetlenség határát súrolja: egy nagyobb hírportálon vagy újsághonlapon gyakran 2-300 beírás érkezik cikkenként, perceken belül, ezt előzetesen gyomlálni idegölő és többmunkahelyes feladat (de elvileg nem megoldhatatlan, persze). A második megoldás kényelmesebb, de kontraproduktív és drasztikus – s ezért árulkodó – lépés. Az elmúlt napokban több magyarországi oldal így járt el: bezárta kapuit a hozzászólások előtt a HVG, a Hírszerző, a Heti Válasz online kiadása, az Index Velvet nevű bulvárrovata.

A „megváltozott jogi környezet”, amelyre többen hivatkoznak, vélhetően a július elsejétől ténylegesen hatályba lépő új médiatörvényt jelenti – s bár azóta kiderült, hogy a törvény nem vonatkozik „az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra”, a magyar kormány nem sietett elejét venni a kialakuló pánikhangulatnak. A Népszava ellen egy (vagy több, fene se tudja) komment miatti, államtitkári szintről induló médiahatósági vizsgálódás egyenesen groteszk fejlemény, és nagyon könnyű úgy interpretálni, hogy ez a hatalom irracionális mértékben érzékeny az őt ért – szinte lényegtelen, mennyire ízléstelen – bírálatokra. A reakciók közt akad meglepően higgadt és vitriolos-szatirikus hangvételű egyaránt; s bár én nem tartozom azok közé, akik a médiatörvény elfogadása miatt a sajtószabadság halálát vizionálták, és egyáltalán nem gondolom azt, hogy a magyar kormány bármiféle diktatúra létrejöttén ügyködik, az efféle tragikomikusan kicsinyes és kivagyi lépések (van belőlük néhány) meglehetősen kedveznek egy olyan légkör kialakulásának, amelyben mindezen rémségek – öngeneráló módon – hihetőnek tűnnek.

Az internet „megregulázása” ugyan nem ördögtől való, csak éppen sziszifuszi feladat; akik az anonimitás leplébe burkolózott, sötétben bujkáló ellen… azaz kommentforradalmárokkal szembeni hatalmi-igazságszolgáltatási hajtóvadászatot szorgalmazzák, minden jel szerint nem egészen értik ennek a világháló nevű valaminek a működési elveit, a virtuális és valós identitások közti átjárhatóság probematikusságát. Az internetes kommunikáció és a kibertér valódi kihívásai helyett (l. a Wikileaks- vagy az Anonymous-jelenséget) piszlicsáré ügyekre pazarolni energiát, pénzt és idegsejteket nemcsak felesleges, de nevetséges foglalatosság is. Egy ilyen háborúhoz valóban rendőrállami módszertan és apparátus szükségeltetik, és ez bizony túl nagy ár lenne a megrendszabályozhatatlan, eszelős trollok elhallgattatásáért.

Bár, ahogy elnézem, igény az lenne rá.

Reklámok