Jó hír: itt a tavasz. No shit. Viszont elolvadt a drága hótakaró, és előkerült alóla mindaz, amit oly jótékonyan eltakart: emberszemét, na és kutyaszar. Az amúgy elég tisztességesen felújított Várfal utca ma inkább nyilvános kutyabudi, mint sétálóutca. És ez csak egy példa. Shit!

A házam előtt ugyanez a helyzet. Írtam egy kis figyelmeztető szöveget. Románul, persze. Aszongya: Stăpâne, stăpâne! / De-ți aduci ș-un câne, / Ia ascultă-mi sfatu, / Ș-adună-i câcatu’! Kinyomtattam szépen, felragasztottam a kapura. Egy éjszaka (gondolom, telihold lehetett), valami virkolák letépte, darabokra szaggatta és szétszórta a ház előtt. A szara mellé. Shit! Még egyszer megcsináltam a performanszt. A virkolák is. Gondolom, sértette a dolog az alapvető jogait. Asszem, kiülök egy fára valamelyik hajnalon, és lelövöm a férget. Ezüstgolyóval, persze, ahogy kell. No shit!

Na most, tudtommal (bár lehet, hogy tévedek) létezik egy olyen szabály, miszerint a boldog ebtulajdonosoknak össze kell gyűjteniük iciri-piciri-édi-bédi kedvenceik közterületre pottyantott végtermékeit. Láttam is egy pár ilyen fehér hollót. A póráz kézhez álló végén lóg egy kis műanyag henger, abban van a szarzacskó. Na de tudjuk: egy holló nem kakil tavaszt. A kutyatulajdonosok oroszlánrésze élveteg mosollyal figyeli, milyen egészségeset szarik a kis Bodri, Kuki, Bernadett, Zorro, Lord, Kovácspál a várfal tövébe, oszt undorgó fintorral odébbhúzza az ebet, nehogy az istenért belelépjen a trágyába.  Röviden: szarik a szabályra. No shit! Ezúttal sem a kutya a hibás, persze. Ő csak teszi a dolgát. Kicsit, nagyot, ahogy éri.

És akkor szabadjon megjegyeznem: az ilyen kutyaszerető, ebbarát, állatijogvédő lovagokkal, lovagnőkkel az a baj, hogy csak akkor hirdetnek keresztes hadjáratot, amikor a rendszer – ha mégoly radikálisan, elhamarkodottan is –, de valahogy működni kezd. A városban szanaszét rohadó, száradó, cipőtalpakra kenődő, mindenféle férgekkel potenciálisan tele ebürülék-takaró ügyében mi a szent szarért nem kelnek kapára-kaszára? Persze lehet, hogy ebben is tévedek, és már a huszonhatodik petíció megy az illetékes szervekhez. Bár nem hiszem. Nem ilyen az emberi természet. Ez nem nemes ügy. Ez valamiféle jog lehet. Vagy amolyan vécé-effektus. Ugye, mi is felelőtlenül kakilunk a magántulajdonunkat képező lakás budijába. Nem érdekel, mi történik aztán a shittel. Nem a mi felelősségünk. Valószínűleg ugyanígy látják ezt az ebtulajdonosok is. Annak ellenére, hogy az eb a közterületet szarja le. Becsszó, egy szép napon kilesek egy ilyen kutyást, oszt odaszarok a háza elejibe. Bár asszem, ilyen erővel akár szélmalmok ellen is harcolhatnék. Arról nem is beszélve, hogy engem feljelentés esetén azonnal megsapkázna a hatóság. Hát, mit mondjak: Shit!

Advertisements