Az Európai Bizottság mintha mosná kezeit a szlovák-magyar konfliktusban. Elhárította a magyar beadványt, amely kötelességszegéssel vádolta Szlovákiát, amiért 2009 augusztus 21-én nem engedte területére lépni Sólyom László magyar államfőt, de ezt nem a beadvány jogi érveit cáfolva tette, hanem az uniós joganyag egy fölötte légbőlkapottnak tűnő értelmezésével.

A Bizottság úgy viselkedik tehát, mint akit belekevertek egy olyan ügybe, amelyhez nincs sok köze. Pedig jócskán és vaskosan van, mert nem többet és nem kevesebbet állított – persze a legdodonaibb módon szétkenve –, hogy az uniós tagállamok államfői tulajdonképpen nem rendelkeznek uniós állampolgársággal. Márpedig hogy ez tényleg így van-e, illetve hogy léteznek-e olyan írott és íratlan diplomáciai szabályok, amelyek felülírhatják az uniós joganyagot – nos, ez igencsak őrá tartozik.

(tovább…)

Hírdetés

Azt mondja az Európai Bizottság igazságügyi szóvivője, hogy az EB nem avatkozhat be a magyar-szlovák állampolgársági konfliktusba, akkor sem, ha a felvidéki magyarok elvesztik állásukat új állampolgárságuk miatt. Nincs neki ebben hatásköre, kompetenciája.

Éreztem én ma a vizeletemen, hogy egyetlen európai szerv sem lesz illetékes ebben az ügyben, kóros kompetenciahiányban szenvednek, mint például a szlovák nyelvtörvény ügyében is. Az igazságérzetük nyilván megvan, de mit lehet tenni, meg van kötve a kezük.

Az EB-nek, EP-nek meg az összes EU-s hivatalnak kizárólag olyan kiemelt fontosságú, rendkívüli jelentőségű ügyekben van hatásköre, mint mondjuk az uborkák helyes görbületének meghatározása, a dohányzás szabályozása vagy a megfelelő  zajszint megállapítása.

S még vannak olyanok, aki a nemzeti szuverenitás(oka)t fenyegető globalizációtól tartanak.