Az Európai Bizottság mintha mosná kezeit a szlovák-magyar konfliktusban. Elhárította a magyar beadványt, amely kötelességszegéssel vádolta Szlovákiát, amiért 2009 augusztus 21-én nem engedte területére lépni Sólyom László magyar államfőt, de ezt nem a beadvány jogi érveit cáfolva tette, hanem az uniós joganyag egy fölötte légbőlkapottnak tűnő értelmezésével.

A Bizottság úgy viselkedik tehát, mint akit belekevertek egy olyan ügybe, amelyhez nincs sok köze. Pedig jócskán és vaskosan van, mert nem többet és nem kevesebbet állított – persze a legdodonaibb módon szétkenve –, hogy az uniós tagállamok államfői tulajdonképpen nem rendelkeznek uniós állampolgársággal. Márpedig hogy ez tényleg így van-e, illetve hogy léteznek-e olyan írott és íratlan diplomáciai szabályok, amelyek felülírhatják az uniós joganyagot – nos, ez igencsak őrá tartozik.

(tovább…)

Hírdetés

A dilemma eldőlt, a kérdés nem kérdés többé: a Magyar Köztársaság következő elnökét nem Sólyom Lászlónak hívják majd. A lényeg ez – hogy ki is tölti be ezt a tisztséget a következő öt évben, szinte mellékesnek tűnik. Ha olajozottan működik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gépezete (az eddigi jelek szerint igen), akkor az eljövendő magyar köztársasági elnököt Schmitt Pálnak hívják; de minket most nem ez érdekel istenigazából. Az új miniszterelnök láthatóan olyan államfőt szeretne maga mellett / alatt tudni, aki egyszerre lép, és ezt – hacsak nem támad valami előreláthatatlan zavar az Erőben – meg is kapja. Ehhez természetesen joga és demokratikus felhatalmazása van, ezt senki nem vitathatja; ha akarja, Kovács Ákost is megteheti köztársasági elnöknek, végülis karizmatikus, megnyerő és sikeres figura.

(tovább…)

Emlékezetkutatók szerint Trianon dolgozik bennünk, akár van tudomásunk róla, akár nincs. A nincsre két attitűd alakult ki. Az egyik azt mondatja megtestesítőivel, hogy a Trianon-idézgetések avítt érzületekből fakadnak, fölösleges kavargatásai a múltnak. (tovább…)