Minden csoda három napig tart. Nemsokára remélhetőleg a feledés homályába vész tehát ez a rettenetesen kellemetlen história, a magyar Nemzeti Színház és a román nemzeti ünnep körül kialakult bonyodalom is. Addig viszont – a képletesen értett három napig – alkalmas mindenféle indulatok szítására, fogaknak csikorgatására, bokáknak csattogtatására, vélt és valós sérelmek felhánytorgatására, minden oldalról. Mindez miért? Túl egyszerű lenne elintézni annyival, hogy a. Alföldi Róbert idióta, nemzetietlen köcsög; b. Alföldi Róbert tájékozatlan és érzéketlen, bár jószándékú; c. Alföldi Róbert nagyon helyesen cselekedett, amikor bérbeadta a Nemzetit december elsejére a románoknak, csak mi, magyarok intoleráns bunkók vagyunk, akik nem bírjuk felfogni ésszel az eseményben rejlő megbékélési lehetőséget.

Márpedig mindegyik fentebbi álláspont megtalálható a tengernyi reakció között. Nem szeretném feleslegesen szaporítani a szót és tologatni a szart egyik térfélről a másikra, de ez a téma, felszíni jelenségjegyein túlmenően, megérdemel még egy kört, mert lényegi (identitás)problémákat érint.

(tovább…)

Hírdetés