Közhely, hogy a nemzeti identitás kinyilvánításának, a közösségi önérzetet erősítő gesztusok megtételének aligha van jobb terepe a sportnál. A tömegeket vonzó sportrendezvények – azon túl, hogy maga a játék is kiváló alkalmat szolgáltat az azonosulásra vagy épp az ellenséges távolságtartásra – ideális helyszínei az önazonosság szimbolikus megélésének. A meznek identifikáló szerepe van: a nagyközönség számára jelzi az azonosulás követendő „irányát”: mondhatni innen tudjuk – az igazi, kifinomultabb disztingváló képességgel rendelkező sportmegszállottakat kivéve –, hogy ki(k)nek kell szurkolni; hogy kik a „mieink” és kik a „mások”, akiket még akkor sem kedvelünk, ha esetleg láthatóan jobban játszanak a sajátjainknál.

Ez így nagyon egyszerű és magától értetődő – éppen ezért képes zavart okozni, ha a helyzet bonyolultabb és a szerepek némileg összekuszálódnak. Ha a mez által jelzett „hivatalos” identitás mögül előbújik egy másik, az államilag szentesített rituálék mögé rejtett, a sportdiplomáciai színfalak révén pedig folyamatos fedésben lévő azonosságtudat.

Így számíthat skandallumnak, ha a román jégkorong-válogatott tagjai egy román-magyar mérkőzésen teli torokból énekelik… a magyar himnuszt.

(tovább…)

Hírdetés

Az történt, és persze fáj, hogy Kolozsváron bezárták a Győzelem mozit. Bizonytalan időre. És azzal az ígérettel, hogy egy szép új napon majd ismét kinyitják. De addig nincs. Persze ezekkel a mondatokkal van némi baj. Ugyanis, teszem azt, egy sepsiszentgyörgyi polgár azt mondhatja erre (s mondja is, csak bátran), hogy most mit nyavalyogsz, író, egész Székelyföldön nincs egyetlen mozi sem. Nektek meg még mindig ott a Művész, a Köztársaság, meg a mallok, kettő is. A jól informált olvasó még hozzáteheti: a Művész addig, amíg vadiúj tulajdonosai eldöntik, hogy maradhat-e annak, ami, vagy eladják, s lesz belőle bármi más. Meg azt is, hogy a Köztársaságot kiglancolják, és Florin Piersic néven, pontosan három nap múlva, január 26-án felavatják, a nagy Piersic-Barack jelenlétében, aki állítólag lóháton érkezik majd a mozgókép-templomba. Az író erre csak azt tudja mondani, hogy befejezi a nyavalygást, és inkább arról ír, mit is tehet az erdélyi polgár egy ilyen helyzetben. (Megjegyzem, a nem erdélyi polgár is benne van a mozitlan szajréban nyakig.) Pontosabban, az az erdélyi polgár, aki (jó- vagy balszerencséjére, mindegy) nem él mallközelben. Na, vegyük sorra.

(tovább…)