Itt van ez a cikk. Amikor elolvastam, először nem hittem a szememnek. Mutatom költőbarátomnak, azt mondja: te, ezeknek a fejében folyamatos taxisblokád van. Nohát, ennél szebben nem is lehetne fogalmazni.

Az eszme tehát az, hogy jő az Orbán és nyomást gyakorol a Facebookra. Mert neki kétharmada van, ettől bizonyára a világ legnépesebb közösségi portáljának működtetői térdre hullanak előtte, előttük. Meg a magyar szélsőjobb előtt – dehát a kettő tkp. ugyanaz, egyik kutya, másik szalonna. Ráadásul pont a szegény feministákat pécézik ki maguknak, mert azok roppant veszélyesek a kulturális-politikai túlhatalomra, tőlük retteg a teljes jobbos establishment. Ezután nyilván a Gugli jön,  Kína semmi ahhoz képest, amilyen cenzúrát ott majd bevezet az új magyar kormány. Hiába, már a kibertér sem a régi.

Kedves baloldali barátaim, elhiszem, hogy nagyon nehéz megemészteni a vereséget – a 2002-es / 2006-os veszteseknek is nehezen sikerült –, de van az a mese, amelyben a pásztorfiú rendszeresen farkast kiált, holott nem is jön a farkas; aztán meg már akkor sem hisznek neki, amikor tényleg megérkezik. Talán erre sem árt gondolni, mielőtt végképp nevetségessé tennétek magatokat.

Tőkés Lászlót jelöli az Európai Parlament alelnöki tisztségébe a néppárti frakció, a fideszes képviselőcsoport javaslatára, miután az eddigi alelnököt, Schmitt Pált a budapesti Országgyűlés elnökévé választották. Tőkés jelölését támogatták a Romániában kormányon levő Demokrata Liberális Párt (PDL) képviselői is.

(tovább…)

Az elmúlt hetek magyarországi közéleti beszédében ismét megjelent az a kifejezés, amellyel mintegy két évtizede csak a történelmi emlékezet részeként találkozhattunk. A választásokon elsöprő többséget szerző politikai alakulat miniszterelnök-jelöltje már a kétharmados győzelem estéjén arról beszélt, hogy forradalom történt a szavazófülkékben. Ízlelgessük ezt a szót: forradalom. Orbán Viktor szerint ők most tetszettek forradalmat csinálni.

Márpedig nem, nem tetszettek.

Nem örvendek neki, hogy ebben a kérdésben egyet kell értenem a balliberális megmondóemberekkel, de szerencsére nem csak azon az oldalon nyilvánvaló az efféle állítások tarthatatlansága. Magyarországon a választások következtében nem változott meg a közjogi berendezkedés, nem bukott meg az a rendszer, amit, kissé leegyszerűsítve, nevezzünk polgári demokráciának. Maga a leendő kormányfő is imígyen nyugtatta az „elvtársakat”: a kormány megy, a demokrácia marad.

(tovább…)