Remélem, nem orrol meg a Szabadtér blog egyik szerzője, valamint a Reflektórium – velünk rendszeresen pengét váltó – kommentelője, ha egy korábbi vitánkra hivatkozom, bemelegítésként. Ő arról próbált meggyőzni engem/minket, hogy szüntessük meg blogunkon az előzetes moderálást, többek közt azért, mert lassítja az eszmecserét – én pedig kötöttem az ebet a karóhoz (azaz a hozzászólást a szűréshez), mondván: nem kívánom hagyni, hogy az általunk működtetett (magán)felület trollok gyakorlóterepe legyen, és ezáltal ellehetetlenüljön a – feltehetőleg majd kevesebb résztvevővel zajló, de értelmesebb – párbeszéd. Elég egy pillantást vetni a magyar (vagy román) internetes sajtó comment threadjeire ahhoz, hogy az embernek elmenjen a kedve a webkettős interaktivitástól. (Megjegyzendő egyébként, hogy a moderálás lehetőségével eddig egyetlenegy hozzászóló esetében éltünk – többszörös figyelmeztetést követően –, és ezután sem kívánunk drákói „cenzúrát” gyakorolni, sőt.)

(tovább…)

Itt van ez a cikk. Amikor elolvastam, először nem hittem a szememnek. Mutatom költőbarátomnak, azt mondja: te, ezeknek a fejében folyamatos taxisblokád van. Nohát, ennél szebben nem is lehetne fogalmazni.

Az eszme tehát az, hogy jő az Orbán és nyomást gyakorol a Facebookra. Mert neki kétharmada van, ettől bizonyára a világ legnépesebb közösségi portáljának működtetői térdre hullanak előtte, előttük. Meg a magyar szélsőjobb előtt – dehát a kettő tkp. ugyanaz, egyik kutya, másik szalonna. Ráadásul pont a szegény feministákat pécézik ki maguknak, mert azok roppant veszélyesek a kulturális-politikai túlhatalomra, tőlük retteg a teljes jobbos establishment. Ezután nyilván a Gugli jön,  Kína semmi ahhoz képest, amilyen cenzúrát ott majd bevezet az új magyar kormány. Hiába, már a kibertér sem a régi.

Kedves baloldali barátaim, elhiszem, hogy nagyon nehéz megemészteni a vereséget – a 2002-es / 2006-os veszteseknek is nehezen sikerült –, de van az a mese, amelyben a pásztorfiú rendszeresen farkast kiált, holott nem is jön a farkas; aztán meg már akkor sem hisznek neki, amikor tényleg megérkezik. Talán erre sem árt gondolni, mielőtt végképp nevetségessé tennétek magatokat.