Mottó: Mondják, Iustitia szeme azért van bekötve, hogy vaksága szembe szökjön. Tévedés. Így takargatja kettős látását.

Tárgyalóterem, valahol Romániában, 2010. A vádlottak padján kisportolt, markáns arcélű ötvenes férfi ül. Fehér öltöny, piros babos csokornyakkendő. Borotválkozik. A háta mögött, a padokban néhány újságíró horkol. A törvényszolgák, ügyvédek, ügyészek, jegyzők, BÍRÓ szintén. A férfiak hosszú szakálla vastag szőnyeget képez a padlón. A nőké szintén. Kukorékolás hallik. A BÍRÓ fölriad, körülnéz. A VÁDLOTT barátságosan int neki. A BÍRÓ előhúzza kalapácsát szakálla alól, nagyot csap vele az asztalra. A kalapács feje leválik, legurul a szakállszőnyegre. Az alvók felébrednek, iratokat rendeznek, szemüvegeket törölnek, krákognak. Két újságíró és egy ügyész úgy marad. Munka közben érte őket a halál.

(tovább…)

Reklámok

Olvasom, hogy a romániai ortodox egyház bankkölcsönt vett fel. Eddig nem nagy ügy, én is jártam már így. Az ortodox egyház 200 millió euró kölcsönt vett fel. Ez sem vasziszdasz. Ő nagyhatalom, én kisember vagyok. Az ortodox egyház egy katedrális építésére használja fel a pénzt. Hát persze, hogy. Én is saját otthonomat csinosítom a lóvéból. A nyers fordításban „A Nép Megváltása” nevet viselő vadiúj katedrális megépítésének teljes költsége 400 millió euró. Gondolom, a maradék 200 milla már megvan, vagy meglesz, mert a hívek összeadakozzák. És aztán a kölcsönt is, kamatostul. Irigyelni való. És innen kezdődnek a különbségek. Nekem senki sem ad pénzt otthonom csinosítására, a banki részletek törlesztését hadd ne is említsem. A katedrális 110 méter magas lesz (mint a gátfutás távja), lesz benne 12 lift, 250 helyes földalatti parkoló, 5000 ember fér el benne, és 125000 ember követheti figyelemmel a misét a helyszínen. Az otthonom méreteiről, befogadóképességéről, miegyebeiről jobb, ha hallgatok.

Van azonban, a felhőtlen örömön túl – hogy íme, hazánk nehéz helyzetében is mire képes a hit, az emberi szolidaritás és a bankkapitalizmus összefogása – egy-két dolog, ami elgondolkodtatott.

(tovább…)