Lars von Trier: Melancholia (2011)

Alig egy hete arról diskuráltunk egy asztaltársaságban, hogy vajon van-e a mai filmművészetben – és egyáltalán, a művészetekben – olyan igazi provokatőr alkat, felforgató jelenség, aki nem a kanonizált trendforradalmárok langyos lábvizében áztatja artisztikus bütykeit, hanem pukkasztásának hitelessége és tétje – s ebből következően, némi veszélye – van. Én azt mondtam, hogy ha van ilyen, akkor minden bizonnyal Lars von Triernek hívják; nos, nem gondoltam volna, hogy az élet hamarosan tálcán kínálja álláspontom igazolását. A dán dog ma ismét beletenyerelt a levesbe, méghozzá alaposan: ennél messzebbre már nem is mehetett. A Cannes-i filmfesztiválon, ahol kereken tizenöt éve rendezői díjat, egy évtizede Arany Pálmát érdemelt, innentől persona non gratának minősül finoman szólva szerencsétlen mondatai miatt, új filmjét, a Melancholiát pedig előreláthatóan diszkvalifikálják.

(tovább…)

Hírdetés