A romániai magyar politikai életben új mém van születőben: a cián. Az utóbbi hetek adok-kapokjait, a többosztatú erdélyi magyar politikai tér szereplőinek pengeváltásait, kommunikációs attakjait figyelve arra a következtetésre juthat a kevésbé gyanútlan (vagyishogy, onnan nézve, gyanús) szemlélő, hogy nemzeti közösségünk vezetőinek szótárában és szimbolikus érvkészletében a cián előkelő szerepet tölt be; nem lehet manapság egy normális szitkot vágni gyűlölt ellenfelünk fejéhez, ha nem szerepel benne a rá való utalás. Verespatakokban folyik itt a cián, mondanám, ha nem lenne túl morbid a szójáték, úgyhogy nem is mondtam semmit.

(tovább…)

Semmi kétség, húsz évvel 1989. decembere után Tőkés Lászlóról elmondhatjuk: megalkotta önmagát. Három olyan ügyet képvisel Brüsszelben, amelyek – paradox módon – úgy marginálisak az Európai Parlamentben, hogy közben meghatározó jelentőségűek Európa egysége és kohéziója szempontjából.

A három ügy: az európai kisebbségek kérdése, a kommunizmus örökségével való szembenézés és az Európai Unió keresztény megalapozhatóságának dilemmái. Bárhogyan nézzük is, ezek az európaiság kardinális kérdései, széles nyomtávú érzésvilágokon alapszanak, miközben az is látható, hogy nincsenek az Unió, mint politikai nagyüzem napirendjén.

(tovább…)

Tőkés Lászlót jelöli az Európai Parlament alelnöki tisztségébe a néppárti frakció, a fideszes képviselőcsoport javaslatára, miután az eddigi alelnököt, Schmitt Pált a budapesti Országgyűlés elnökévé választották. Tőkés jelölését támogatták a Romániában kormányon levő Demokrata Liberális Párt (PDL) képviselői is.

(tovább…)