Az történt, és persze fáj, hogy Kolozsváron bezárták a Győzelem mozit. Bizonytalan időre. És azzal az ígérettel, hogy egy szép új napon majd ismét kinyitják. De addig nincs. Persze ezekkel a mondatokkal van némi baj. Ugyanis, teszem azt, egy sepsiszentgyörgyi polgár azt mondhatja erre (s mondja is, csak bátran), hogy most mit nyavalyogsz, író, egész Székelyföldön nincs egyetlen mozi sem. Nektek meg még mindig ott a Művész, a Köztársaság, meg a mallok, kettő is. A jól informált olvasó még hozzáteheti: a Művész addig, amíg vadiúj tulajdonosai eldöntik, hogy maradhat-e annak, ami, vagy eladják, s lesz belőle bármi más. Meg azt is, hogy a Köztársaságot kiglancolják, és Florin Piersic néven, pontosan három nap múlva, január 26-án felavatják, a nagy Piersic-Barack jelenlétében, aki állítólag lóháton érkezik majd a mozgókép-templomba. Az író erre csak azt tudja mondani, hogy befejezi a nyavalygást, és inkább arról ír, mit is tehet az erdélyi polgár egy ilyen helyzetben. (Megjegyzem, a nem erdélyi polgár is benne van a mozitlan szajréban nyakig.) Pontosabban, az az erdélyi polgár, aki (jó- vagy balszerencséjére, mindegy) nem él mallközelben. Na, vegyük sorra.

(tovább…)

Hírdetés

Bela Lugosi isn't Dead

Reflektórium: Jó estét, gróf úr. Önről csak homályos és jócskán torzított információkkal rendelkezünk. Pontosan kit is tisztelhetünk önben, és milyen néven szólíthatjuk?

Gróf: Köszönöm kérdését, amely hozzásegít, hogy alaposabban átgondoljam saját magam számára is kissé zavarosnak tűnő identitásomat. Széles körben használatos nevem szerint Drakula gróf volnék, legalábbis többnyire így neveznek, mióta egy bizonyos, közepesen tehetséges ír szerző páratlan karriert befutó regényt írt rólam. Többféle névváltozatban hallottam már emlegetni magam, hogyha önök a Nosferatu vagy az Orlok megnevezést hallják, látják, olvassák valahol, az is szerény személyemet takarja. Nemzetségem igencsak ősi, az idők kezdetéig nyúlik vissza, én magam is nagyon régi motorosnak számítok, itt, Kelet-Közép-Európában – de hát bizonyára ön is áttekintette a vámpirizmus szakirodalmát, mielőtt idemerészkedett interjút készíteni velem. Származásom, mint már mondtam, kissé zavaros, számos legenda, hiedelem és félreértés övezi…

(tovább…)

A nemrég lezajlott Kolozsvári Magyar Napok kizáró, elkülönülő jellegét rója fel a rendezvény kitalálóinak Salamon Márton László az Új Magyar Szó augusztus 24-i számában megjelent vezércikkében. Sali azt kifogásolja, és az esemény „erős negatívumának” nevezi, hogy nagyon kevés román vett részt a rendezvényeken, majd felteszi a kérdést: „miért nem képes megszólítani az erdélyi magyarság a román többséget, miért élünk mi, erdélyi magyarok és románok továbbra is külön társadalmakban?” Jó kérdés, Sali, magam is sokat gondolkodom ezen, és általában arra a következtetésre jutok, hogy nem a külön világokban élés miértje jelenti a problémát, hanem az, hogy miként biztosítható a két külön világ békés egymás mellett létezése.

(tovább…)

Erdélyiek! Hallgassatok meg! Nem engem! A szónokot, aki nem vezér, de szíve vezérli. Látunk, bár szemünk világát elorozták, hallunk, bár fülünkbe forró ólom öntetett, érzünk, bár szívünkön a válság bénító láncai. Látjuk, halljuk, érezzük: Tasnádi Istán széki polgár a kolozsvári RMDSZ székház rácsához láncolta magát.

(tovább…)