Cseh Tamás hangjával és dallamaival, Bereményi Géza szövegével, valamint puritán protestáns templomképekkel kívánok, kívánunk áldott, békés karácsonyi ünnepet hűséges és alkalmi olvasóinknak.

Reklámok

Pontosan egy éve távozott közülünk, a katolikus rézbőrűek örök vadászmezejére. Többször, többféleképpen írtam már róla, persze sosem eleget – az embernek mindig van újabb mondanivalója arról, ami évek, évtizedek alatt személyes ügyévé vált. Cseh Tamás hatása viszonylag későn ért, már jócskán kifelé a kamaszkorból, azóta kicsit másként látom a világot, csehtamásos hangsúlya van sok-sok elhangzott szónak. Azóta, mondhatni, gyakran meglátogat Valóság nagybátyám – nézzék hát el nekem, ha úgy beszélnék, mint egy szentimentális vén szamár, ami azért, remélem, még nem vagyok.

Írnom kéne tehát valamit, valami szépet, férfiasat, keserűt. Nemesen pátoszosat és kópésan csúfondárosat: egyszóval olyasmit, amilyen ő maga is volt.

(tovább…)

Egyre-másra (de mindig ránk) dől a válság. Megbukott a bizalmatlansági indítvány, a Boc-kormány a helyén van. Tőkés László EP-alelnök lett. Meg itt, a végvári kispálya partvonalán, whigek kontra toryk, adjunk-nekik minden oldalról. De most épp van még valami, amolyan szelep gyanánt. VÉBÉ. És vuvuzela. Bizony, ex-aparthájderországban rúgják a lasztit a nagyok, a lelátókon pedigg fújják a kürtöt a kicsik. Na most, nem vagyok focista, se drukker, de még lelkes néző sem. Vagyok viszont jellegzetes erdmagyar (filó)-kultúrsznob. És akkor ehhez mindjárt hozzá lehet csapni a focit is. Mert, kérem tisztelettel, focisznob is vagyok. Ez így szépen összesimul, lehet anali- és szintetizálni.

(tovább…)