Egy kis cenzúra, egy kis promó

Nagy szeretettel gondolok vissza arra a pár évvel korábbi esetre, amikor a CNA (Nemzeti Audiovizuális Tanács) hatalmas erőkkel támadt a Minimax nevű, gyermekeknek sugárzó tévéadóra, hogy ejnye, az egyik műsorpontjuk bizony közerkölcsöket sért. A Jankovics Marcell rendezte Magyar népmesék című sorozat egyik epizódjáról volt szó (A királykisasszony jegyei a címe), amelyben egy furfangos kondás ráveszi a koronás leányzót, hogy felemelje a szoknyáját, és bizony láthatóvá válik egy stilizált primér nemiszerv.

 

Orbán letarolja a zinternyetet

Itt van ez a cikk. Amikor elolvastam, először nem hittem a szememnek. Mutatom költőbarátomnak, azt mondja: te, ezeknek a fejében folyamatos taxisblokád van. Nohát, ennél szebben nem is lehetne fogalmazni.

Az eszme tehát az, hogy jő az Orbán és nyomást gyakorol a Facebookra. Mert neki kétharmada van, ettől bizonyára a világ legnépesebb közösségi portáljának működtetői térdre hullanak előtte, előttük. Meg a magyar szélsőjobb előtt – dehát a kettő tkp. ugyanaz, egyik kutya, másik szalonna. Ráadásul pont a szegény feministákat pécézik ki maguknak, mert azok roppant veszélyesek a kulturális-politikai túlhatalomra, tőlük retteg a teljes jobbos establishment. Ezután nyilván a Gugli jön,  Kína semmi ahhoz képest, amilyen cenzúrát ott majd bevezet az új magyar kormány. Hiába, már a kibertér sem a régi.

Kedves baloldali barátaim, elhiszem, hogy nagyon nehéz megemészteni a vereséget – a 2002-es / 2006-os veszteseknek is nehezen sikerült –, de van az a mese, amelyben a pásztorfiú rendszeresen farkast kiált, holott nem is jön a farkas; aztán meg már akkor sem hisznek neki, amikor tényleg megérkezik. Talán erre sem árt gondolni, mielőtt végképp nevetségessé tennétek magatokat.