Teljes erővel dübörög a kilencedik TIFF. (Ami, megjegyzem, Kolozsvár legjelentősebb kultourdeforce-sza. Fel hát, lokálpatrióták, legalább félilyet tessék kitalálni. De ez egy másik történet.) Kilenc-nap-három-esztendőn át a falak is filmet izzadnak a Kincses Városban. Nemcsak a mozik, a kocsmák (na jó, csak egy kocsma, az Insomnia – ennyi magamhányás részemről belefér), idén a Fő tér is vetítési helyszín lett. Sajnálom szegény dobozba zárt Mátyás királyt. Bár igen érdekes élmény lehet: filmet hallgatni. Kábé olyan, mint zenét nézni. Erről is szó lesz az alábbiakban.

Idén is vannak/voltak extrém helyszínek. A spanyol Dráculát például a bonchidai Bánffy kastély udvarán nézhettük végig, tegnap este. A vászon mögött vörösen izzott a belámpásított rom. Egyáltalán nem agresszív, inkább halálra vált denevérek csapongtak a nézők feje fölött. És pontban majdnem este tízkor (kiírt kezdés után fél órával azaz, ami a tegnap lezubogott esővíz mennyiségét tekintve, teljesen belefér a csúszásprogramba) pörögni kezdett a film. A klasszikus Drácula. És megszólalt egy nem-klasszikus gitár. És akkor most álljunk meg egy pillanatra.

(tovább…)

Reklámok