Politika


Úgy tűnt, hetekig egy fortélyos vélelem igazgatja majd a magyar közéletet: Schmitt Pál plágiumügyének az a mikszáthi kedélyű elkenése, amelyben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának jelentése részeltette a következménynélküliségen régóta edződő magyar közvéleményt. (tovább…)

Hírdetés

A lengyelek barátaink. Ez olyan axióma, amit még azok is tudnak, akik életükben nem találkoztak valódi, hús-vér lengyellel – és ez fordítva is igaz. Amikor – évekkel ezelőtt – volt szerencsém megjárni Lengyelországot, az volt az egyik legkellemesebb élményem, hogy a lengyel-magyar barátság nem csak egyoldalú mítosz, egy kis(ebb) nép vonzódása egy másik, jóval számosabb – bár hasonlóan hányatott sorsú – nemzet iránt: a lengyelek is kapásból vágják a polak węgier dwa bratankit, ha megtudják rólad, hogy magyar vagy. (Ehhez kapcsolódik az az anekdota, miszerint egyik, Varsóba tévedt nemzettársunk egy kocsmában oroszul próbálván meg kommunikálni – rokon nyelv vagy mifene –, arra eszmélt, hogy egy lengyel polgár térdel felette, kezében szorongatja hősünk útlevelét, és így rimánkodik: bocsáss meg, magyar testvérem, félreértés volt. Lehet, hogy nem igaz, de tökéletesen hihető.)

(tovább…)

Két hír.

Illusztráció: A mások élete (német film, 2006, r. Florian Henckel von Donnersmarck)

Az egyik: Romániában a képviselőház – a baloldali-liberális ellenzék távollétében – elfogadta az átvilágítási törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az egykori pártállami apparátus vezető funkciót betöltő tagjai öt évig ne vállalhassanak köztisztséget.

Holt lovon patkó, mondhatnánk, de csak részben lennénk igazságosak. Mert igaz ugyan, hogy miután végigszenvedtük Ion Iliescu két és fél elnöki ciklusát és a legsötétebb pártnomenklatúra sikeres hatalomátmentési kísérleteit, ez a törvény ma már korántsem olyan aktuális, mint lett volna mondjuk tíz-tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Valószínűleg nem így nézne ki ez az ország, ahogy kinéz, ha rögtön a rendszerváltozás utáni években útját lehetett volna állni a teljes politikai és gazdasági életet behálózó posztkommunista elit restaurációjának. Ráadásul a vezető beosztású egykori KISZ-esek „mentesítésével” – némi képzavarral – kihúzták a törvény valódi méregfogát; gondolom, „fiatalság, bolondság” alapon.

Mégis: bár radikálisan valószínűleg nem változtatja meg a romániai politikai-pénzügyi elit és a társadalom szerkezetét, morális okokból nem szabad lebecsülni a lusztrációs törvény jelentőségét. Különösen a másik hír ismeretében.

(tovább…)

Gyakran kérdezték tőlem: hogyan lehet semleges a politikai elemzés? Személyesebben: semleges-e az a politikai elemzés, amit írok, közzé teszek? Van-e a semlegességnek ismérve, garanciája, netán: mértéke?

Nos, a válaszom: nincs. (tovább…)

Ritka pillanata volt a magyar politikának a január másodikai, hétfői este. Az a politikai erőtér, amely politikusok, civilek, tüntetők és más „szubkulturális előadóművészek” révén láthatóvá tette magát az Opera belső és külső tere között, ahhoz hasonlítható élménnyel jutalmazta meg megfigyelőit, amilyennel – például – a Smithsonian Intézetben részesülhetnek, mikor valamelyik muzeális értékű technikai berendezés működését követhetik nem üzemszerű, de mindenki számára láthatóvá tett „in vitro” (szemléltető) működtetés révén. (tovább…)

Hadd szögezzem le mindjárt az elején: a pedofília az általam ismert egyik legsúlyosabb bűncselekmény. Pont. Ha valakiről bebizonyosodik, hogy pedofília bűnében vétkes, annak nincs irgalom. Pont. Eddig az elv. És akkor: ilyen szempontból a szenátus által a minap hallgatólagosan elfogadott, többek közt a bizonyítottan visszeső gyermekmolesztálók kémiai kasztrálására vonatkozó törvényjavaslatnak, vagy legalábbis egy jogilag korrekt változatának ott a helye a többi törvény között. Na de…

(tovább…)

Emlékszel, Jedermann barátom, arra a kérdezős-felelős gyermekjátékra, amikor valaki feltette a kérdést: mit visz a kis hajó A-val? És akkor rá kellett vágni, hogy almát. Vagy autót. Vagy bármi A-val induló szót. Na, ha kérdőszót cserélünk, illetve a kis hajót helyettesítjük a DNA-val (Országos Korrupcióellenes Ügyosztály), akkor ez a játék így fog kinézni: Kit visz a DNA A-val? Apostut, naná!

(tovább…)

Van két jelölt: Smaranda Enache és Vass Levente.

Mindkettő ígéret arra nézve, hogy a marosvásárhelyi polgármesterválasztás eddigi, RMDSZ által menedzselt sikertelenségeiből kitörve új fejezetet lehessen nyitani az egykori „székely főváros” életében. Mindkét jelöltnek van sikeraritmetikája, ugyanakkor mindkettő mögé odagondolható az a stratégiai újítás is, amely – lehetőségként – már most megvan a plurális erdélyi politikai mezőnyben. (tovább…)

« Előző oldalKövetkező oldal »