Ma fel még másztam a bunikánál a padlásra, vannak ottan mindenféle nagy dobozok és egyéb ámbálázsok, tele vannak régi márfával, gondoltam, kicsit megcsercsetálom. Lefújtam a vastag práfot az egyik dobozról, s bele még dobtam egy pillantást. Volt ott mindenféle régi ziár, reviszta és könyv. Nem még kellett kétszer mondani, egyből odaragadtam melléje, mert engemet mindig intereszáltak az ilyen régi lukruk.
Aztán amikor le még ereszkedtem a szkárán, mert a bunika szólt, hogy meg még főtt a szupa s kell lemenni ebédelni, mondtam neki, hogy mit még találtam a padláson. Há aszongya, hogy azokat a revisztákat és könyveket ő rakta oda fel, mer a bunikunak a bibliotekájából maradtak meg, a többit, amit a buniku írt, elvitték Bukurestbe, a szenátnak a fondjába, mert váloroszok voltak, s hogy ne még vesszenek el.
Megmutattam az egyik mánuált a bunikának, aztat írta a kopertáján: Dzsografia a 12. klászának mághiár nyelven. Aszonta a bunika, hogy ez egy nagyon válorosz mánuál, mivel amikor ki még adták, vagy húsz évvel ezelőtt, akkor a buniku ezzel büszkélkedett Tîrgu-Mureşben, amikor lanszálták a mághiár mánuálokat a didaktikus kádereknek és a prészának. S hogy a buniku akkor azt még mondta, hogy ha már van egy meszeriás törvény, ami aszigurálja a mághiár predálást az iskolában, akkor muszáj legyenek jó mághiár mánuálok is, főleg isztoria és dzsográfia, mer aztat is lehet már mághiárul predálni.
A bunikának ki még jött egy lákrima a szemébe, s mondta, hogy ez a Dzsográfia mánuál volt a legmistóbb az egészből, mert nagyon szépen volt letraducsálva mághiárra. Na, holnap meg még nézem, most sietek mert jött Jombor, a vecsin s megyünk a csinemába, hogy nézzük meg Betmen 18-at.
2030. szeptember 8.
Ma bele még néztem abba a Dzsográfia manuálba, s meg kellett konsztatáljam, hogy nagyon béton. Látszik egy postáról, hogy a régi mághiár szpecsiálisztok még tudtak fajin mánuálokat csínálni. Ezekben még rendes propoziciók vannak, és a nevek is hejesen vannak. Vajon mit még szólna az eksztremista profa, ha bevinném neki ezt a volumot, s megmutatnám, hogy itt jól még írták le a Munţii Harghiteit, s így kéne továbbra is, s ne még mondja, hogy a „Hargitára” megyünk szkitáborba. Na mindegy, ez a profa ilyen, most is Budapestára, vagy Oraşul Nou de Dunăre-ra ment valami ekszkursziára, biztos onnan hozza ezeket a deplaszát ideákat. Teljesen szétdesztrömálják a mághiár nyelvet. Bezzeg a buniku idejében még aszigurálták a mághiár skolároknak is a poszibilitást, hogy meg még értsék, hogy milyen cárában viszik az életüket.
Na hát itt még van a dováda, hogy hogy kéne predálni a dzsográfiát! Mert ha a bunikuéknak jó volt, akkor nekünk mért nem még jó, ha mághiárul hejesen tudjuk az orások, komunák neveit, és hogy hogy még nevezik mághiárul az ardeali muncikat és depressziókat?
Há kinek még van abban intérésze, hogy mi, ardeali mághiárok ne még tudjuk jól a bunikuék nyelvét? Ezek antiungur intérészek! Hogy vesszük az egzámeneket, s hogyan adjunk a fákultára? Én Kluzs-Nápokára, az UBB-re akarok adni, a ziárisztikára, mághiár szekcióra, hogy lesz jó médiám, ha nem még tudok jól magyarul? Tiszta somerek leszünk így.
2030. szeptember 9.
Meg még mutattam a vecsinnek a mánuált, s aszonta, neki van egy rudája Oradeán, a primörián dolgozik. Na s ő még mondta, hogy vagy húsz évvel ezelőtt ott is volt egy decsizió, hogy el még nevezik mághiárul is a sztrádákat az orásban, hogy a mághiárok is legyenek otthon, mert ők is konlokuitorok. S már akkor is jöttek az eksztremisták, akik csinálták a mistót a mághiárokkal a primörián, a politicsiánok és a présza is mind iszterizáltak magukat, hogy ne még adják azokat a neveket a sztrádáknak. Akkor még sikerült az eksztremistáknak, mert a preszálásra a primöria anulálta a decsiziót. Pedig a tradukötorok nagyon jó munkát még csináltak. S akkor én gondolatokra estem, hogy hiába szubmináltak és anuláltak akkor minden pátriot iniciátivát, a bunikuéknak mégis sikerült megszálválni a mághiár anyanyelvet, mert nekik akkor még volt forcájuk és volt elég szpecsialiszta is, aki a mághiár kauzáért vitte a luptát.
Na mindegy, a Dzsográfia mánuált bevittem a dormitoromba, oda még tettem a noptierára, hogy néha dobjak bele egy-egy nézést. Büszke vagyok a bunikuékra na.
2011. szeptember 8. at 13:00
Ez sajnos nem utópia. Akár jelen időben is folyhatna a cselekmény mondjuk éppen Maros Megye egyik kisvárosában…
2011. szeptember 8. at 13:40
Sajnos nem csak kisvárosban. Nagyon sok tanár, politikus és egyéb közszereplő is így beszél és ír. Disszertációk, beszédek, szakmunkák, egyéb írások olvasószerkesztői, korrektorai ha megszólalnának…
2011. szeptember 9. at 12:31
Olvszerkesztői-korrektori élményekről is tudnék mesélni, de hadd mondjak el egy “élőbb” sztorit. Március 15. (nem az idei), Kolozsvár, Biasini. Elkésünk az asszonnyal, már mennek az ünnepi beszédek. A tömegtől nem látjuk az aktuális szónokot. Azt viszont halljuk, hogy nagyon töri a magyart, de igyekszik keményen, hogy valamelyest helyesen fogalmazzon. Hűha, nézünk egymásra elismerően a párommal, milyen szép dolog is ez, egy román személyiség, aki nemcsak tiszteletét teszi itt, de minden nyelvi készségét latba veti, hogy magyarul fogalmazza meg mondandóját az összegyűlt magyaroknak. Gyorsan megkérdem a közelben álldogáló jó ismerősömet: ki ez a nyitott szellemű román ember, akinek a beszédét halljuk? Román? – néz ránk csodálkozva. De hisz ez… és mondja egy ismert magyar politikus nevét. Azóta semmin sem csodálkozom.
2011. szeptember 9. at 13:03
Bocs, de ki az az ismert magyar politikus? Csak ki vagyok váncsi… Meg aztán nem hiszem, hogy meg kellene adni neki a névtelenség élvezeti jogát.
2011. szeptember 9. at 13:24
Nem fontos, a jelenség az. Meg aztán nem akarok bizonyíték nélkül rágalmazni, még a végén pórul járok. Annyit mondok – félreértések elkerülése végett -, hogy nem Eckstein-Kovács Péterről van szó.
2011. szeptember 9. at 13:39
A nyelvi jelenségen túl a leginkább megdöbbentő az a mérhetetlen cinizmus és demagógia, ami ebből árad:
“A miniszterelnök-helyettes rendkívül fontos eredménynek nevezte azt, hogy nagy szakmai és politikai erőfeszítések nyomán, időben sikerült megjelentetni a tankönyveket. Mint mondta, az elmúlt hónapokban a magyar szakemberek kiválasztották azokat a román nyelvű tankönyveket, amelyeket a legmegfelelőbbnek tartottak, és elkészítették a magyar fordításokat, tiszteletben tartva a törvény azon rendelkezését is, amely előírja, hogy a helynevek, földrajzi nevek és személyiségnevek románul is fel kell legyenek tüntetve.” (forrás: RMDSZ)
2011. szeptember 9. at 19:32
Mester! Letészem a lantot, ez a szöveg olyan (megjegyzem, Rilke után döntöttem el, hogy verset már nem érdemes írni).
2011. szeptember 9. at 22:42
Ez azt jelenti, hogy te ezek után többé nem írsz majd politikai publicisztikát? (Bocs, nem hagyhattam ki.)
2011. szeptember 9. at 22:52
Nem tudom, egyelőre rajongok. (Ez politikai publicisztika? Bocs, én sem hagyhattam ki :D)
2011. szeptember 9. at 23:13
Lehet, hogy a kónya elhamarkodott valamit? Jujj, de izgi …
2011. szeptember 10. at 10:58
Az aktuális humoron túl, sajnos még rosszabra számithatnak a gyerekeim,akik
akkor már középkorúak lesznek…már ha egyáltalán ismerős lesz még ez ország (nem akarom leirni a nevét).
2011. szeptember 10. at 12:06
Szenzációs, hangosan olvastam fel magamnak többször a szöveget a megszokott hangsúlyokkal!
2011. szeptember 10. at 12:08
Vannak olyanok, akik szerencsére nem így beszélnek: http://korcsma.wordpress.com/
2011. szeptember 10. at 15:57
Követem, eszméletlen. 🙂
Akárcsak azok a típusportrék, amiket sok évvel ezelőtt írtál (buszsofőr, ilyesmik), zseniálisak. 🙂
2011. szeptember 10. at 14:36
jó kis túlzás….
2011. szeptember 14. at 09:28
Adjon Isten jónapot! PAZS, én is ott voltam azon a március tizenötödikén. Fájdalmasan igaz, amit írsz. Szóról szóra. És ez nem kolozsvári, vagy mittudomén, elszigetelt jelenség. Mindenütt, még a Székelyföldön is rémesen beszéljük a magyar nyelvet. Minap szülői értekezleten voltam. Az egyik, vegyes házasságban élő anyuka, ki gyermekét azért magyar elsőbe íratta, szóval az anyuka nem találta az ellenőrző szavunkat, és miután kimondta, hogy kárnet, elnézést kért. Mondom erre: Nyugodjon csak meg, a székelyek is azt mondják otthon az útkereszteződésnek, hogy interszekció…
2011. szeptember 17. at 02:28
Persze, hogy ott voltál, hiszen tőled kérdeztem meg, ki az illető 🙂