Kolozsváron megint történt. Valami. A Kolozsvári Magyar Napokról van szó. Nagy dolog ez. Tényleg! Csak ismételni tudom: ilyen nagy és jelentős esemény húsz éve nem történt a nyári Kolozsváron. Se magyar, se más. Hogy mekkora? Nem ismerem a statisztikákat. Hallom viszont az embereket beszélgetni. Egyesek szerint nyolc-tízezer ember fordult meg esténként a Fő téri koncerteken. Az utolsó estén pedig tizenötezer. A Farkas utcai rendezvényeken szintén többezres fluxust feltételeznek. És aztán ott volt a sok kisebb esemény a különböző helyszíneken. Szép. Dicséret mindezért a szervezőknek, a legnagyobbtól a legkisebbig.
Ami engem meghatott (sic!): esténként korzóztak az emberek. Vagyis nem siettek, nem mentek valahonnan valahova, nem rohantak, nem haladtak. Korzóztak. Hogy miért fontos ez? Első ránézésre nosztalgikus érzelgésnek tűnik. Pedig nem az. Kolozsvár bő egy hétre a szó szoros értelmében Polgári Várossá válltozott. Ennyi.
Aztán az is feltűnt, hogy eléggé jól látható módon Kolozsvár magyar város is. Ezt a tényt immár nem lehet megkerülni, takargatni, lehazudni. Nem mintha a számok, léttények eddig nem lettek volna nyilvánvalóak. Csak éppen nem voltak ilyen kézzelfoghatók. A magyar Kolozsvár amolyan félig-meddig underground volt. Föld alatti város. A Magyar Napok alatt azonban, ha tetszik, feljöttünk a föld alól. Tömegesen. Együtt. Egy tömbben. Ott álltunk a Köz főterén. Ez talán nem jelent olyan sokat, teszem azt, egy udvarhelyi lakos számára. Nekünk, akármilyen származású kolozsváriaknak azonban szinte mindent. Persze az is lehet, hogy naiv vagyok, hogy így gondolom, és az egész nem erről szól. Mégis, így gondolom. A kolozsvári magyar lakosság helyet csinált magának. És a hab a tortán, hogy botrány, balhé, verekedés se lett belőle. Ez pedig arra utal, hogy ha nem is szeretnek, elfogadnak minket többségi polgártársaink. Vagyis el tudják, s ha nem, hát el kell fogadniuk, hogy a magyar Kolozsvár újra overground városként manifesztálódik. Joga van hozzá. Rendben van ez így, nagyon is. Hogy pedig ez a Kolozsvár ne váljék ismét undergrounddá, az rajtunk múlik, kolozsvári polgárokon. Akik ott voltunk. És rajtatok is, akik nem voltatok ott.

Reklámok