Konkrét esetről beszélek. Nem írok neveket, mert nem szeretném, ha az illetőt éppen ezért gyilkolnák meg. A kórházi bánásmód önmagában is elég. Ja, és akkor Hofival együtt tisztázzuk: Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek inge, az őtödzködjön mán fel. Tehát.

Megbetegszik egy nyugdíjas valamelyik erdélyi kisvárosban. Szuper. Elmegy az orvoshoz. A saját lábán. Hiszen azért van kötelező egészségügyi biztosítás meg rendszer meg rohamosztagos DoubleChecke miniszter meg minden. Az orvos kikérdez, tapogat, hallgatózik, oszt aszongya, magának semmiféle különös baja nincs, menjen szépen haza, vegye be ezt meg ezt és jó lesz. No, az ember szépen hazamegy, veszi az ezt meg ezt, és pár hét múlva leesik a lábáról, nem tudja, milyen nap van, hány éves, és egyáltalán, gőze nincs. Jön a mentő, viszi, a sürgősségen csikö megvizsgálják, oszt aszongyák, nincs magának semmi különös baja, csak nem bírja a lába a testét. Alaposabb kivizsgálás? Mi az, kérem, maguk azt hiszik, a kórház szociális intézmény? A mentő magánszorgalomból hazaviszi. Isten áldja. Persze jönnek a balkáni körök, és végre az orvos, aki annak idején az ezt meg azt adta, újra megnézi a beteget. És ajjaj, látja, ez több kettőnél, talán annak idején is utánajárhatott volna. Nagyon buzgó lesz, nem érti, hogy történhetett a micsoda is, hiszen ő a maga részéről mindent megtett, szépen hazaküldte a beteget, de hát ő látta a szemivel, hogy a saját lábán jön be és megy ki, nem gondolta volna. Na ja, pár hét alatt a beteg sokat árthatott magának, és bármilyen váratlan esemény beüthet, ugye, ebben a korban. Mindent összevetve, hajrá, ez a beteg nem lesz áldozata semmilyen gyilkos kórnak, az egészségügyi rendszer olajozottan beindul. Vért vesznek, megröntgenezik és ultrahangozzák a bácsit. Ezek fontos dolgok, kár, hogy minden lelet normális, és továbbra sem tudni, miért nem tudja a beteg a saját nevét. És akkor jön a bibi. Az illető erdélyi kisvárosban nincs kompjútertomográf, ami föltétlenül szükséges lenne a beteg agyának feltérképezéséhez, a titkos féreg mibenlétének megállapításához nemkülönben. No, hát ha nincs, nincs. A kompjútertomográf nem terem meg minden bokorban. Könnyebb az orvosnak emigrálni egy olyan helyre, ahol már van kompjútertomográf, mint a kompjútertomográfnak emigrálni egy olyan helyre, ahol már van orvos. Sebaj, körülnéz a doktorúr széles a vidéken. Ám széles a vidék is szarul áll. A legközelebbi városban nincs kompjútertomográf, a távolabbiban van, de két éve elromlott, sajnos, a még távolabbiban van, a nagyon távoliban is van, meg ismerős is adott, de oda nem lehet beutalni a beteget, mert az illető város más egészségügyi körzetbe tartozik. Határon túl van, na. Nem elég a román személyi, a román útlevél, de még a vízum se, ha lenne. Érdekes, nem? Románián belül vannak határok, s ezeket nehezebb átlépni, mint a schengenit. Marad tehát a másik távoli város. Na de. Az illető diagnosztikai központ magán. És a mentő nem viszi el ingyen a biztosított beteget, mert, ugye, nem állami a hely. Hát akkor nem ingyen. Ó, az egészen más. 1.215 lej az út oda-vissza. Nem repülővel, mentődubával. Sok? Megértjük. Akkor viszont tessenek intézkedni, tisztelt család. A kisautó is gurul az országúton, és kibírja a bácsi ülve, nincs olyan messze. (Hivatalos adat: taxival ment a bácsi, a fuardíj 250 lej volt oda-vissza. Szuper.)

Ez (is) van nálunk ma, 2011-ben. Orvos voltam Romániában (van egy hasonló regénycím valahol, csak a helyiségnév más), nem is olyan régen. Tudom, hogy a zélet nem egy habostorta. Egy kommentem azért van. Ha már olyan szerencsétlen vagy, nyájas Olvasó, hogy ebben az országban kórházi ellátásra szorulsz (és persze nincs annyi pénzed, hogy Bécsbe menjél, ahova Böszeszku Fővezér, Teo Trandafir (n)agyasszony, Bartolomeu Anania halott pátriárka vagy Monica Iacob Ridzi bűnözőnéni szokott), a szikén, injekción, kékszeszen, gyógy- és kötszeren kívül nagyon ajánlom, vigyél magaddal egy kompjútertomográfot is. Háhha kell. Ja, és ha nagyon félted az életed, egy jó orvost is viszel!

Reklámok