Nemrég ismét csodálkoztam. Nem sűrűn fordul ez velem elő. A zélet hozzászoktatott, hogy max. röhögjek, mint Zorba a film végén. Milyen szépen összedőlt a csúszda, ugye, Bossz? És hogy szaladtak a pópák, mi? Valahogy így, ebben a mai Transzromániában. És mégis. Vannak olyan csodák, amiket az ember nem tud másképp értelmezni. Ergo csodálkozik.

Na, hát pont ez történt a minap, amikor is a Szakácsi Győző vagy Victor Socaciu (magyar hangja Váradi Hédi) nevű folkzenei „kantautor” (imádom ezt a román szakszót, valami olyat jelent, hogy énekes-dalszerző) és PSD-s honatya (egyszer majd csokorba gyűjtöm a politikai pályára szédült és a nemzet virágoskertjében több-kevesebb kárt okozó művészek neveit) előállt egy törvénytervezettel, miszerint módosítani kell az audiovizuális törvényt, mégpedig úgy, hogy a jövőben a külföldi (vagy szószoros fordításban: idegen) filmeket kizárólag román szinkronnal vetítsék az ópiumfogyasztó népnek. A tervezet indoklása során a mesterdalnok a következőket mondta (igyekszem „szinkronizálni”): „A feliratozás új szavakat vezet be, ezeket aztán a lakosság asszimilálja. Az illető szavak idővel egyre gyakrabban fordulnak elő a nyelvben és előbb-utóbb megszokott terminusokká válnak. Ebből kifolyólag a nyelv romlik, ami a nemzeti identitás sérüléséhez vezet.” Csodás. Én készséggel elhiszem, sőt, a fél vesémbe fogadok: az illető brassói bárd életében nem hallott Walter Benjamin meg a többi filozófus tételeiről, miszerint (nagyon sarkítva) bármit is tesz érte vagy ellene, nem az ember formálja a nyelvet, hanem fordítva. Azt is készséggel elhiszem, hogy Victorunk tele van jószándékkal (miként a pokolba vezető út), ami a román nemzeti identitást illeti. De hogy mi köze a szinkronnak a nemzetféltéshez, akkor sem értem, ha ezért büntetésből reggeltől estig Socaciu-lemezeket kell hallgatnom. Pedig információforrásaink netovábbja, a Wikipédia szerint 1981 és 2010 között bakelitre, cédére dalnokolt vagy húsz korongnyi folkot. Amúgy arról van papírja, hogy mérnök, népiskolában végzett önkínzó (hopp, -képző) dalnoki tanfolyamot, háromszoros nagydíjazottja a Păunescu-féle Csénáklu Flakörának, kapott egy nyelvőri díjat is valamelyik rangos kisinyovi intézménytől, és bizony, 2008 óta koptatja a román parlament padjait, többek közt a kulturális bizottság alelnökeként, illetve a román parlament UNESCO bizottságának tagjaként. Közben pedig dalol, dalol, mert így szép a zélet.

Na de vissza a jeles hang- és nyelvőr frissensült tervezetéhez. Ismét elkerülöm a konspirációs csapdát, miszerint a tervezet bizonyos cégek érdekeit képviseli (ahol esetleg mesterdalnokunk is részvényes), akik ki akarják húzni a piros szőnyeget a feliratozást végző cégek alól, hogy ennenmaguk elé terítsék. Erről szó se lehet, nyájas olvasó, ilyen a mioritikus hazában Trianon óta nem fordult elő. Itt, kérem, arról van paláver, hogy az ékes vagy éktelen, de mindenképpen földönkívüli idegen nyelvek bábeli zűrzavarát (amellyel, mint egy auditív atombombával, az illető alien hatalmak az egyigaz román nyelv fajtalanításának útján a román egyigaz identitás felrobbantását célozzák) meg kell szüntetni. Socaciu barátunk a szinkronizálás pofonegyszerű önvédelmi megoldását ajánlgatja, amely ugyan elég nagy infrastruktúrát igényel, de tudjuk, a történelem során a román nép semmilyen áldozattól sem riadt vissza, ha létéről volt szó. Az egyelőre ködbe vesző közeljövőben (már ha Socaciu mester terve sikerül) mindenki románul beszél majd a filmekben. Florin Piersic ugyanúgy, mint Robert De Niro. Persz, kérdezhetné akárki, hol itt a baj. Woody Allen például több évtizede kernandrásul beszél a magyar ernyőkön. Nincs ezzel semmi baj. Sőt, az is lehet, hogy annó az illetékes magyar szervek hasonló indoklással vezették be az általános magyar szinkront. Csakhogy ez sem kóser. Mert annak ellenére, hogy nekem például Woody Allen magyar hangja, ha tetszik, sokkal inkább „bejön”, mint az eredeti, ez még nem elég a boldogsághoz. A többség magyar szinkronja nem jön be. Akkor sem, ha az illető magyar színészek remekül teszik a dolgukat. A magam részéről úgy gondolom, a nyelvek ismerete, vagy legalábbis megismerése hozzátartozik a filmélmény kerek egészéhez, még akkor is, ha a feliratozás időnként csonkolni kényszerül az elmondott szöveget, a képernyőre felvihető (és kényelmesen olvasható) két sornyi limit miatt. Persze azt is lehet mondani, hogy a feliratozás diszkriminatív. Mert a kisgyerekek, a rövidlátók és egyéb látáskárosultak, no meg az analfabéták (az utóbbi csapat tán népesebb hazánkban, mint az első kettő együtt) nem tudják elolvasni a feliratot. A szinkron viszont kétségtelenül kevésbé diszkriminatív. Ez esetben ugyanis csak a halláskárosultak szokhatnak le a filmnézésről. Hacsak nem rendelnek a film mellé egy kis ablakot, ahol egy szakember siketnyelven elmeséli, amit az illető hátrányos helyzetű néző nem hall. És még azt is lehet mondani: mennyi új munkahely létesül, elsősorban azon színészeknek, akik nincsenek a hazai top 100-ban, ami a foglalkoztatottságot illeti. A dialógusokat ugyanúgy le kell fordítani, tehát a fordítók is kenyérben maradnak. Akiknek menniük kell, azok maguk a feliratozók, illetve a háttérszemélyzet. Socaciu mester biztos végzett is egy pontos számítást ilyen irányban, és pozitív lett a mérleg.

Én még csupán egyetlen dolgot hoznék szóba. Ha tetszik, ha nem, létezik egy bizonyos íratlan szokásjog. Ez esetben konkrétan arról van szó, hogy vannak olyan országok, ahol a szinkronizálásnak több évtizedes (mert százados, ugye, nem lehet) hagyománya van. Ilyen például Magyarország vagy Németország. Ezekben az országokban a nép a szinkront szokta meg. Románia viszont (érdekes módon egyébként) olyan ország, ahol a nép a feliratozást szokta meg. Nem vagyok feltétlen híve a hagyományokhoz való kritikátlan ragaszkodásnak. Ez esetben viszont talán mégis érdemes lenne elgondolkodni a szokás hatalmán, illetve a hányaveti, bor- és vérgőzös reform-lázálmok fölöttébb káros voltán. Vagy, természetesen egyet is lehet érteni a Socaciu-féle hagymázzal. De akkor nekem is volna egy javaslatom. Tekintettel arra, hogy a vegyesházasságokból származó utódok, ellentétben például az öszvérrel (a háziszamár, equus asinus és a ló, equus caballus reciprok keresztezéséből származó fajhibrid) továbbra is nemzőképesek, javaslom a kötelező abortusz bevezetését az említett típusú házasságok esetében, a nemzeti identitást megóvandó.

Reklámok