Volt, ugye, a híres, nevezetes EU-s rendelkezés, hogy Magyarországon tilos a háztáji pálinkafőzés. (2010 szeptember 27-től megint szabad, az Orbán kormány elintézte.) Aztán volt az, hogy tilos állati jogokat sértő módon disznót vágni. (Ez tudtommal ma is él.) Na és akkor a legújabb. Melynek nyomán kidoboltatott: idén április elsejétől Magyarországon betiltották a gyógyszernek nem minősülő növényi alapú gyógyhatású készítmények forgalmazását. Hogy valaki félre ne értse: nem az etnobotanikai elmevarázsló füvekről van szó. Hanem például a vizelethajtó teáról. Vagy a hashajtó teáról. Na de nézzük meg a dolgot közelebbről.

A kamillatea (ami, ugye, egykomponensű gyógynövénykészítmény) marad, hála Istennek. A hársfatea szintén. Meg a csipkebogyótea. De ha valaki netán elkövette volna azt a boszorkányságot, hogy a háromat összekeverte (miáltal, ó, borzalom, többkomponensű gyógynövénykészítményt nyert), hát vegye tudomásul, hogy elcseszte. Mégpedig azért, mert az Európai Unió nem ismeri a gyógyszernek nem minősülő növényi alapú gyógyhatású készítmények kategóriáját. Magyarán: a kamillateát ismeri, a kamilla-hársfa-csipkebogyó keveréket nem ismeri. Még magyarábbul: az európai közösségekben több évszázada alkalmazzák a különböző gyógynövény-keverékeket, viszont (vajon miért?) senkinek se jutott eszébe, hogy klinikai teszteknek vesse alá azokat, vagyis szakértői flepnit rendeljen melléjük – s ha nincs flepni, akkor a flepnitlen valami nem létezik. A legmagyarábbul: a kamillatea Istentől, jogtól, EU-tól való, a keverék viszont nem, ergo mehet a máglyára. Csodálkozom picit (mint ilyenkor mindig) az Európai Unión. Hiszen úgy tudtam, nem IQ 60-as nagyonhülyék ülnek a különböző székekben. Akiknek nehézséget okozna a vizelethajtó teakeverék hasznának felismerése. Annál is inkább, mert ha jól tudom, európaiak ülnek ott. Például írek. (Annó dacumál voltak bizonyos druidák, akik ugyancsak foglalkoztak a gyógyhatású növényi kivonatok kérdésével.) Vagy magyarok. (Volt például egy ember, akit Fazekas Mihálynak hívtak. Na, hát ez az ember két könyvet is összehozott a témában – nem egyedül, másokkal keverékben ugyan, de mégis. 1. Magyar füvészkönyv, mely a két magyar hazában találtatható növényeknek megismerésére vezet, a Linné alkotmánya szerént. 2. Orvosi füvész-könyv mint a magyar füvészkönyv praktikai része.) És egyáltalán, minden európai népcsoport hagyományában ott van a vajákos, aki – sok egyéb, időnként valóban twilight zone-os tevékenysége mellett – tanulmányozta, mérte, kifőzte, kóstolta, osztotta a gyógynövény-mixtúrákat. Ja, hogy ezeket a fazonokat a kor kisebb-nagyobb „Európai Uniói” üldözgették, égetgették, akasztgatták időnként, ez benne volt a pakliban. Ma is benne van. Csak ma már nem üldözgetik, égetgetik, akasztgatják őket. Ma már finomabb eszközökkel élnek. A kortárs Európai Unió úgy tesz, mintha nem tudna európaiul. Nem ismeri a kategóriát. Tehát, jöhet a máglya.

És akkor nézzük meg azt is, milyen a máglya lángja. Rafinált, mint minden kínzás. Aszondja: szó sincs arról, hogy ne lehessen keverékeket árusítani. Csak nem úgy, ahogy most. Először is, a gyártó vajákos, boszorkány veszi a löttyét-porát-miafenéjét, és elviszi egy szakértőhöz. (És tudjuk: egy szakértő, sok szakértő.) Ott szépen megvizsgálják a mixtúrát, és megállapítják róla, hogy igen, ez bizony kamilla, ez meg hársfa, ez pedig csipkebogyó. (Erről eszembe jut a vicc, miszerint Magyarországon az utca közepére is szarhatsz, ha flepnid van arról, hogy ló vagy.) Mintha eddig nem lett volna világos, hogy mi van az üstben. Aztán azt is megállapítják, milyen arányban tartalmazza a keverék a különböző alkotóelemeket. (Ja, így készül a Bölcsek Köve is.) Mikor ez megvan, a procedúra folytatódik. Máshol, más szakértők átminősítik a cuccot, amely most már (mindenféle összetételi vagy aránybeli változtatás nélkül ugyan) „hagyományos növény gyógyszer” néven regisztrált termékként visszakerülhet a polcra. Így már nem veszélyes, nem a Sátán kiskertjéből való. És egybe is esik a mai magyarországi trenddel. Benne van a „hagyományos” szó. (Erről a egy másik bájos dolog is eszembe jut: ugyanaz az ember, de ha ilyen hitű, akkor rendszerbomlasztó elem, ha olyan, akkor már hagyományos polgár.) Na, ez mind szép és jó. De ennek az eljárásnak (mint mindig, ha sok szakértő bábáskodik a gyerek körül) ára is van. Aki meg tudja fizetni, és ki tudja várni, az mehet vissza a bizniszbe, immár okleveles varázslóként. És árulhatja drágábban a cuccát, mert, ugye, valahogy vissza kell hoznia a befektetett zsetont. Aki nem, az választhatja a B tervet is. A B terv lényege: a kuruzsló árulhatja kígyó-békának kikiáltott készítményét, amíg a készlet tart, oszt ne tovább. Árulhatja viszont ugyanazt, csak éppen étrend-kiegészítőként vagy élelmiszerként. Az étrend-kiegészítő még csak elmegy valahogy (számtalan ilyen van már a piacon), az élelmiszer viszont már viccesen hangzik. Tudtommal ugyanis az élelmiszer nem más, mint táplálék. Namármost, a vizelethajtó tea mindent csinál, a tápláláson kívül. (Műfilozófusok vitatkozhatnak ezen napestig.) A B tervvel egy a baj (a sok közül): a kuruzsló többé nem tüntetheti fel a csomagoláson, hogy a cucc gyógyhatású, és hogy milyen problémákon segít. Állítólag még a boltos sem adhat felvilágosítást. Ez tulajdonképpen akár pozitív értékelésre is alkalmat adhat: az EU 2004-es, vonatkozó rendelete (a hírek szerint egyébként az azóta eltelt hét év alatt az uniós piacokon futó több ezer növényi alapú termékből csupán 160 kapott flepnit, hogy az, ami) tulajdonképpen arra serkenti a polgárt, hogy elővegye Fazekas Mihály és mások füves könyveit (Máraiét ne!), váljon maga is botanikussá, gyógyítóvá, kuruzslóvá, boszordérré, tünkánnyá (utóbbi kettőért köszönet Lázár Ervin bátyámnak, odaátra), és akkor nem lesz szüksége eligazításra. Csak ránéz a polcra, és már tudja is.

Az olyan csúnya konspirációs elméletek, hogy ha netalántán mégis eltűnnek a gyógynövény alapú keverékek a patikákból és egyéb boszorkánykonyhákból, kinek a milyen gyógyszerét fogja majd megvenni a vizelni vagy fosni kényszerülő vagy akaró polgár (akiből, sejtem, nem lesz egy csapásra Fazekas Mihály, Merlin, Faustus, Cagliostro vagy ne adj’ Isten, Harry Potter), magyarán, kinek lehet ez az egész inkvizitúra igazán jó, eszembe se jutnak. És tévedés se essék: nem arra gondolok, hogy minden szart meg kell zabálni, ami állítólag Természet Anyánk testéből száll reánk. De úgy gondolom, hogy vannak bizonyos határok. Nem schengeniek. Ha pedig ezeket a határok nem tartatnak be, akkor a magam részéről szarok az Unióra. És azt is tudom, milyen hashajtó kell hozzá, ha épp nem jön magától. Olvasom Fazekas Mihályt.

Reklámok