Kit látnának a Reflektórium olvasói az RMDSZ elnöki tisztségében? Lezárult a szavazás, eredményhirdetés következik.

A három héttel korábban beélesített szavazógépünkön szerda délig 153-an szavaztak, a legtöbb voksot – 89-et – Eckstein-Kovács Péter kapta, aki 58,17 százalékkal az RMDSZ elnöke lenne, ha a Reflektóriumon dőlne el a szövetségi elnökválasztás végkimenetele. Kelemen Hunor 30 szavazatot kapott, ezzel a második helyre került 19,61 százalékkal. Olosz Gergely 19 szavazattal és 9,8 százalékkal a harmadik az elnökjelöltek rangsorában.

Más személyre összesen 15 szavazat érkezett, ezek eloszlása a következő: Antal Árpád – 4 szavazat, Tőkés László – 2, illetve Mátis Jenő, Markó Béla, Frunda György, Puff Daddy, Nándika, Egy rendes székely ember, Győzike, valamint Corneliu Vadim Tudor – egy-egy szavazat.

A szavazás tiszta volt, többször szavazni nem, vagy csak trükkösen lehetett.

A Reflektórium szerzői értékelik a helyzetet, néhány mondatban kommentálják az eredményt.

BM: Az eredményeket olvasva azt látjuk, hogy Eckstein-Kovács Péter a „legnéppártibb”. Pontosabban, az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy vajon a Reflektórium szavazóbázisán létre lehetne-e hozni Eckstein-Kovács néppártját.

Persze, mindez játék a szavakkal. Úgy vélem, a magyarázat jóval egyszerűbb. Az ide betekintő blogolvasók, akik vették a szavazás fáradságát is, zömmel olyan értelmiségiként határozzák meg magukat, akik még nem döntötték el, szakítottak-e az RMDSZ-szel vagy csupán elégedetlenek vele. Mert EKP programja, eddigi – belső szalonellenzéki – pályája leginkább ezt a döntési helyzetet jeleníti meg. Vele szemben Kelemen Hunor azt ígéri, hogy a kontinuitás talaján is lehet javítani, Olosz pedig… Nos, Olosz Gergely a mutatványok embere. Mutatványának neve: hogyan dobbantsunk farvizeken?

FS: Lejárt hát a Kelemen-Hunor-lesz-az-elnök-csak-valahogy-töltsük-el-a-kongresszusig-hátralevő-heteket kampány, amely tulajdonképpen nem a nagyközönségnek szólt, hanem a kongresszusi küldötteknek (csak tudnám, hogy akkor az egyik jelölt miért küldött szét névre szóló kampányleveleket olyan személyeknek is, akik nem kongresszusi küldöttek, tehát nem dönthetnek).

Az utóbbi hetekben történtek ráerősítettek arra az eddig is nyilvánvaló igazságra, hogy egy politikai rendszerben a demokrácia alapegysége nem az egyén, hanem a párt. A párton belül pedig szigorú hierarchia van, a vélemények lehetnek ugyan sokszínűek, a döntés a csúcsvezetés kezében van (választási kampányokban azért előkerülnek az olyan hívószavak, mint a belső demokrácia, pluralizmus, sokszínűség, egység, ernyőszervezet).

Ennek a kampánynak nem volt semmi értelme tétje. Egyszerűen közölni lehetett volna, hogy Markó Béla javaslatára, a SZÁT döntése nyomán Kelemen Hunor az RMDSZ új elnöke. Győztesünk, Eckstein háborgott volna, de hát ő az, akivel mindig példázzák a vélemények sokszínűségét.

PAZS: Így jártunk: egy – némi, de nem teljes joggal – gyakorta konzervatívnak címkézett blogon liberális politikus vitte el a pálmát. Az eredmény gondolkodóba ejtett, megfordult a fejünkben, hogy ideológiai át-, szét- és újraképzésen veszünk részt, s tárgyalásokat kezdeményezünk a Szabadtér bloggal egy esetleges fúzióról – de aztán úgy döntöttünk, hogy mégiscsak megvárjuk a valódi elnökválasztást.

Fordítsuk komolyra a szót (és igyunk még egy sört, tette hozzá egy régi ismerősöm): az eredmény visszaigazolta a sejtéseimet. A Reflektórium olvasóinak többsége – nem reprezentatív, de megalapozott becsléseink szerint – az urbánus környezetben élő, diplomás, középosztálybeli fiatalok és középkorúak közül kerül ki: és ebben a közegben bizony tapintható a változás igénye. Nem mintha számítana valamit, de mi szóltunk.

SzJ: Na, akkor tessék, egy kissé ficamos metafora. Ha a Reflektórium lenne az RMDSZ, akkor világos, ki nyerne. De hát a Reflektórium nem az RMDSZ, és innen lehet következtetni. Egyébként örülök, hogy ennyi liberális olvasónk van. Kellemes érzés: egy ágyban az ellenséggel. Persze ez vicc. Aminthogy viccesek a Mások ernyője alá begyűjtött nevek is: a jogosultak (Tőkés László, Mátis Jenő, Frunda Görgy, Antal Árpád, Markó Béla, de ide sorolható Corneliu Vadim Tudor, Nándika és Egy Rendes Székely Ember is), illetve a kevésbé jogosultak (Győzike meg Puff Daddy). Utóbbi kategória engem kicsit Chuck Norris és az M0-ás híd bájos esetére emlékeztet.

De komolyra fordítva a szót: győzzön a Jobbik! Bár lehet, hogy ez is csak vicc. Mert, ugye, a Jobbik csak a filmekben győz.

Advertisements