Vészesen közeleg az RMDSZ-elnökválasztás időpontja. Függetlenül attól, hogy mi a véleményünk a szövetség politikájáról vagy az erdélyi magyar közösség politikai erőterében elfoglalt szerepéről, ez kétségkívül mérföldkő lesz, hiszen a lassan állandó elnöknek hitt Markó Béla helyét valaki más veszi át (talán újabb két évtizedre?).
De vajon ki legyen az Örökös?
A Reflektórium szerzői – habitusuktól, stiláris alkatuktól és látásmódjuktól függően – igyekeznek felvázolni a három (eddig ismert) jelölt portréját.
..
Eckstein-Kovács Péter
BM: Eckstein-Kovács Péter az egyetlen a jelöltek közül, akinek saját politikai karrierje és teljesítménye van az RMDSZ-ben. MISzSz-es első parlamenti jelöltség, egy kitűnő kolozsvári polgármesterjelölti kampány, néhány marginálisabb téma felvállalása az erdélyi magyar politikában (női képviselet, Verespatak etc.) – ezek e pályaépítés fontosabb stációi. A paradoxon az, hogy a kongresszuson szavazók körében e saját teljesítmény számít majd a legkevésbé. Persze, ehhez maga EKP is jócskán hozzájárult: a Szabadelvű Kör vezetőjeként ugyanis inkább azt preferálta, hogy az SZDSZ csendestársaként tűnjön fel az erdélyi prérin, semmint, hogy erőfeszítéseket tegyen az előzményekben gazdag erdélyi liberalizmus újrafogalmazásáért. Most kapott egy ideológiai malomkövet a nyakába, melytől nem tud szabadulni. Bárhogy kísérletezzen is a „közösséghez fordulás” újratöltésével.
FS: Nyugodt, laza, derűs, magabiztos, világos gondolkodású. E tulajdonságaiból összeálló sajátos sármjával bárkit levesz a lábáról, talán még olyan körökben is, ahol a „liberális” szitokszónak számít. Az RMDSZ-ben a különvélemények mestere, gyakran látnoki megnyilvánulásait azonban általában meghallgatják ugyan, de nem szívlelik meg. A szövetség egyik legjellegzetesebb egyénisége, nevéhez nem tapad botrány vagy viselt ügyek. Jellegzetes tulajdonsága: úgy tud jóban lenni mindenkivel, hogy folyamatosan önmagát adja, és nem ugranak a torkának.
PAZS: Luciferi alkat, a tagadás szellemének őrzője a szövetségben. Talán az egyetlen a hazai magyar politikai prérin, akinek sikerült megismételni a mesebeli leány bravúrját: hozott is, meg nem is, kint is van, de bent is – mármint az establishmentben. Az évek során ugyanolyan otthonosan mozgott szadeszes körökben, mint a tusványosi közösségben, és egyik helyen sem hányták kardélre, sőt. Közvetlen, megnyerő, színes egyéniség, olyan, akivel bármikor szívesen társalognánk egy pohár bor mellett. Ha nem vigyáz, ő lehet az RMDSZ Obamája; és be kell vallanom, hogy ha nem láttam volna oly gyakran Eörsi Mátyás társaságában, és nem tudnám, miféle bugyrai vannak az őt támogató liberális szubkultúrának, akár még szurkolnék is neki. De tudom.
SZJ: Fehér lehetsz, ha voltál fekete,
nem bűn ma ez már: evidencia.
Hidd, szabad nép, rajtam jól mutat,
ha szürke is, az eminencia.
..
Kelemen Hunor
BM: Alighanem Kelemen Hunorral kezdődött meg az RMDSZ politikai tőkéjének osztalékformában történő szétosztása. A legelsők között volt az Szövetségben, aki úgy kezdte a politikai karrierjét, hogy behívták. Őelőtte eremdéeszes politikai tőkére és általa szerezhető pozícióra még úgy volt szokás szert tenni, hogy a vezetőjelölt részt vett a belső vitákban, kijelölte (vagy bejelölte) a maga helyét az alakuló platformokban vagy azok között, és bemérhetővé tette pozícióját a Markó-Takács-Borbély-Verestóy-tengelyhez képest. Ennek függvényében kapott vagy nem kapott megbízást. Kelement azonban kintről hívta be Markó, s innen kezdve neki államtitkári székből kellett megalapoznia a parlamenti képviselővé választását. Nem szélesebb RMDSZ-legitimitás alapján szerzett hatalmi pozíciót, hanem a pozíció jutalékait kellett választási legitimitásra visszaváltania, amikor a parlamenti választások következtek. Mostani feladata egy Aufhebung: a megszüntetve megőrzés hegeli mutatványa a rommagyar politikában. Úgy kell továbbvinnie a markói örökséget, hogy azt szép csendben felszámolja, valami mással helyettesítse. De mivel? – ez az ő igazi kérdése. Meg hogy: kit hívhat be erre?
FS: Ő az, akivel egy legendás vasárnap délelőtt esett meg, hogy sálas-pipás, kocsmalátogató író-költőből államtitkárrá változott. Ért hozzá, hogyan legyen szimpatikus, de ahhoz is, hogy miként legyen megközelíthetetlen. Hosszú ideje körülöleli valamiféle puha védőháló, ebből (is) eredő magabiztossága varratmentes, olajozott. Ő a kiválasztott, és ezt nem csak ő és kiválasztója, hanem mindenki tudja. Mindig igaza van, és ha RMDSZ-elnök lesz, akkor még inkább. Nagy hátránya, hogy nem nagyon tud románul, ugyanis választási programjának címét, „Szövetség a magyarokért”, így fordítja: „Uniune pentru comunitate”.
PAZS: Először is: Kelemen Hunor költő. Céhbeli ember számára ez nem elhanyagolható körülmény, amikor politikusok közül válogat, bár nem biztos, hogy a politika túlságosan poétikus terület. Ő az, aki a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül első helyezést érne el bármilyen Markó Béla-hasonmásversenyen, hiszen megszólalásig olyan, mint a szövetség még hivatalban lévő – szintén zenész, azaz poéta – elnöke lehetett húsz évvel ezelőtt. Mese nincs, ő az Elnök Embere: ha az RMDSZ-elnökjelölti képletben Eckstein megfeleltethető Obamának, akkor Kelemen afféle Clinton junior. Ha ő lesz a befutó, gyorsan elkezdem figyelni a feltörekvő, huszonéves költőket, vajh melyiküket emeli maga mellé, hogy húsz év múlva utódjaként eressze ki a szárnyai alól.
SZJ: Vízöntő vagyok, katona,
juhokat terelő vadász.
Leírom én a tegnap bűneit:
nem lesz több sánta jambus itt.
..
Olosz Gergely
BM: Akár a tulajdonságok nélküli ember is lehetne az erdélyi magyar politikában, ha vállalkozásai kapcsán nem vált volna közrebegés tárgyává üzletemberi habitusa. Nem tudjuk, mi igaz ebből, csak a mindennapi bölcsességet ismételgethetjük: rebegés fuvatlan nem indul. Az biztos, hogy elherdált egy kitűnő alkalmat arra, hogy politikai identitást és karakteres arcélet szerezzen. Jól működő pártpolitikai életben ugyanis a frakcióvezetői tisztség nagyon jó lehetőség a politikai tekintély megszerzéséhez, a saját arcél kirajzolásához. Olosz azonban frakcióvezetőként is a tulajdonságnélküliséget választotta. Viszont sokkal találékonyabb volt a patrónusszerzésben: megtalálta a magyar nemzetpolitikában az egyetlen, még szabad patrónust, amihez a kereszténydemokrácia kissé megkésett felfedezése segítette hozza. Hogy maga a jelöltsége is csupán e pártfogó megnyerésére szolgálna…? Ezt most még nem látjuk világosan.
FS: A legkevésbé ismert elnökjelölt. Érdekes, hogy a saját hazájában nem tudott próféta lenni, de az attól legtávolabb eső vidéken, Máramarosban hisznek benne. Kelemenhez és főleg Ecksteinhoz képest újoncnak számít a politikában, törtető, belső politikai ellenszélben is képes elérni céljait, néhány év alatt az urántársaság és az energiaszabályozó hatóság elnöki székét megjárva a képviselőházi frakcióvezetői tisztségben kötött ki, több RMDSZ-korifeus szemöldökráncolása ellenére. Kiváló kapcsolatokat ápol a magyarországi jobboldallal, ezért az elkövetkező években az RMDSZ-ben vagy növekedni fog a befolyása, vagy nagyon utálni fogják.
PAZS: A lehetséges nevető harmadik. Nem tartozik az erdélyi magyar politikai elit leginkább mediatizált figurái közé – elég sokat kellett gondolkodnom, amíg eszembe jutott, hogy ő az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője; az állami energiahatóság elnökeként kifejtett ténykedése viszont – már csak a, fogalmazzunk így, élénk sajtóvisszhangja miatt is – emlékezetes. Hírlik, hogy szoros kapcsolatokat ápol egy vezető magyarországi politikussal, akit nem nevezhetünk meg, legyen elég róla annyi, hogy a miniszterelnök helyettese és a római anyaszentegyház harcos zászlóvivője a protestánsok dominálta magyar jobboldalon belül. Helyes, én sem vagyok az egyenlő távolságtartás híve. Egy kérdésem azért lenne: nem különös-e, hogy egy háromszéki képviselő a máramarosi szervezet támogatásával készül az RMDSZ-elnöki bársonyszékbe?
SZJ: Hargitai fenyveserdő,
ha én leszek, majd újra nő.
Elnök leszek, kemény legény!
Sok kis magyar, szeress belém!
..
És ti kit választanátok? Ecksteint, Kelement, Oloszt? Esetleg egy negyedik, egyelőre „láthatatlan” jelöltet? Az ismeretlen RMDSZ-est? Nagy izgalommal várjuk – kommentben és a szavazógépen – a voksokat, illetve a jelöltekkel (és természetesen a róluk készült portrékkal!) kapcsolatos véleményeket, hozzászólásokat, simogatásokat és pofonokat. (Vissza)számláló indul!
..
..
reflektorium.wordpress.com 
2011. január 30. at 12:08
Morfondíroztam mostanában blogomban erről a témáról…
Idevágó:
“A három jelölt közül Hunor a legmamlaszabb, annyira, hogy egyedül neki nincs családja. Ez milyen modellt mutat a mai fiatalságnak? Jelen körülmények között az ágyban kell hősnek lenni nem a csatatéren, nem robbantgatni kell, hanem gyereket vállalni. A legfontosabb kritériumban Hunor mélyen alulteljesít. Olosz Gerinek becsületes családja van, Ecksteinnak úgyszintén, pedig ő egy meggyőződéses liberális.
Olosz vagyona. A sajtó sok mindent terjesztett Szász Jenőről is. És terjeszteni is fog bárkiről ki politizáláshoz fog. Sajnos nem rendelkezünk peer rendszerrel mint a brittek. A régi nemeseink sehol sincsenek, öregek, nem hallani hangjukat. Kín keservesen meg kell jelenjen egy réteg aki anyagi biztonságban van és nyugodtan politizálhat.
A csordapásztorok tudják, hogy a jóllakott legyet nem kell elhajtani, mert az éhes újan érkezők ugyanúgy szívják a drága marhák vérét.
Azontúl láttuk, hogy mi hasznunk a költőkből: a lelkünket képesek táplálni, de a hasunkat nem. Egy kevés egyensúly nem ártana, 20 évnyi “lelki táplálék” után valami kerüljön a hasba is.
Habár én meggyőződéses MPPés vagyok, a rangsorom: 1.Olosz, 2. Eckstein, 3. Kelemen.
Fordított sorrendben lenne legkönnyebb szétverni az RMDSZt.”
2011. január 30. at 12:18
Még egy dolog, mindenki úgy kommentálja az erdélyi demográfiai mutatókat mintha annak alakulásához az RMDSZnek semmi köze nem lenne, csupán a csúnya románoknak.
Ez szerintem egyáltalán nem így van, csupán a jelenséget értelmező szociológusok az RMDSZ tenyeréből élnek, másrészt gyakran maguk is vénlegények, ami egyértelműen ferdíti tisztánlátásukat.
Sajnálom, hogy a demográfiai mutatóink nem képezik a kampánytémák tárgyát, holott az kellene legyen a legfontosabb.
2011. január 30. at 12:40
kár, hogy nem a reflektórium-blog szavazója dönti el a választásokat 😀
2011. január 30. at 13:44
Hehe. Ejszen ecksteinista vagy, Nándi lelkem? Pedig Háromszék Hunort támogatja 🙂
2011. január 30. at 13:03
Voksomat én Ecksteinra adtam, belőle nézem ki, hogy a mai (hamarosan hárompártos) erdélyi politikában megfelelően lavírozzon. Szerintem is “egységben az erő”, de személy szerint én nem kívánok “erős” lenni bármi áron. Bár koromtól kifolyólag (48-as lennék)számos “szamizdatot” megértem 90 előtt és tisztában vagyok azzal, hogy a magyar közösségnek csak hátránya származhat abból, ha nem lesz számottevő parlamenti képviselete, még sem tudok fölülkerekedni önmagamon, szégyenlem a kormányzati részvételt. Főként amiatt, hogy a Szövetség már számos alkalommal megígérte a kilépést. Félek, hogy az agyondícsért Oktatási Törvényt egy következő kormány azonnal megváltoztatja, illetve attól, hogy annál maradunk: járni jár, de nem jut a magyar iskoláknak. Adja Isten, hogy NE legyen igazam!
2011. január 30. at 13:39
Nem értem a vészesen közeleg-et.
És az eddig ismertet sem.
Az RMDSZ elnökválasztó napja olyan lesz, mint a többi, önelégült.
Több elnökjelölt nem lesz, mert nem lehet. Több napja lejárt a nevezési határidő.
Eckstein ellenfele önnön lazasága és bája. Nincs benne átütő erő. Mögüle nem látszhat a merre van az előre, de általa sem.
Második lesz vagy 70-80 szavazattal.
Utálom a rommagyar kifejezést. Talán azért mert az RMDSZ-re illik leginkább, sőt csak rá. A rommagyar számomra a kártevő szinonimája.
Kelemen behívása, Borboly beengedése, Kovács Péter benttartása és a hozzájuk hasonlók diadalittassága engem az 1989. előtti romániai politizálókra emlékeztet.
Kelemenben semmi karizma. Az RMDSZ foltozását sem tudja megoldani nem, hogy felívelő pályára vigye ezt a szervezetet.
Bár be tudná vezetni az RMDSZ-t az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba.
Nyerni fog, no nem a markói 98%-kal, hanem 75-tel.
Nem ismerem Oloszt. Máramarosi, az önmagát a honosítás kapcsán románnak mondó Böndi Gyöngyikés támogatottsága jelképes, de ugyanakkor üzenetértékű is.
Jelképes, mert kellett neki egy megyei szervezet támogatása, és megtalálta a leggyengébb láncszemet. Ennél más csak a Makkay Botondos resicai lett volna ütősebb.
Üzenet értékű, mert azt sugallja, hogy az RMDSZ-ben is minden megvehető. Majd kap vagy 30-40 szavazatot az 555-ből.
2011. január 30. at 14:06
Kedves Nagy István, ahogy ön játszik a számokkal azt sugallja, hogy minden a papírforma szerint fog menni, a képviselők nem fognak lelkiismeretük szerint szavazni…nincsenek semmiféle törésvonalak az RMDSZben.
Én azt látom, hogy a vállalkozók Olosz mellett vannak, ergo a picula is. Ez már elég az Aranyérhez. Ami számomra nagy kérdés. hogy Olosz és Verestóy egy szekértáborban van-e?
2011. február 1. at 08:36
Négy hét múlva meglátjuk, kedves KSz.
Szerintem a küldöttek között kevés piculára hajló lesz.
Szerintem az RMDSZ-ben mára csak szekerek vannak, de táborok nincsenek.
2011. január 30. at 16:02
Kedves Nagy István,
Máramaros kapcsán éppenséggel nem Böndi Gyöngyikéről van szó, ő ugyanis a nagybányai szervezet tagja (de nem azért írom ezt be, hogy védjem őt). Arról van szó, hogy a nagybányai szervezet be szeretné darálni a Történelmi Máramaros szervezetet. a konfliktus régóta fennáll, és kvázi az utolsó csepp a pohárban a 2008-as választásokon jött el, amikor az igen fura választási rendszernek köszönhetően a szigeti jelölt jutott be, ettől meg az egész nagybányai szervezet hisztériarohamot kapott.
Bár valószínűsítem, hogy a Történelmi Máramaros sem olyan naiv, hogy elhinnék, Geri nyerhet, de mindenképp ezzel a dologgal állhat összefüggésben döntésük. Ha nem más, még egy utolsó önálló, talán dacos megnyilvánulás, mielőtt beolvasztaná őket Nagybánya. vagy ki tudja, valami más, ami elkerülte a figyelmemet
2011. február 1. at 08:37
Olosznak kellett egy megye, és talált. Ilyen egyszerű.
Egyébiránt a kistérségi RMDSZ-szervezetek kora leáldozóban, most már a megyeieket is be szeretnék darálni.
2011. január 30. at 16:08
Hol találtátok ezt a remek képet Hunorral, vörös glóriával (vagy koronával) a fején? Nagyon érdekes.
A jelölteket röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy van egy költő, egy jogász és egy Magyarországon iskolázott közgazdász (szintén jogi beütésekkel). Andrei Plesu valahol azt írta talán még a 89-es nemzedékről, hogy az értelmiségi és a politikus két különböző dolog. Mert az értelmiségi, és ezen belül különösen egy irodalmár szemlélődő alkat, etikai tartása van. A politika ezzel szemben a cselekvés és a viszonylagos erkölcsösség területe. Ezt az üzletemberről is elmondanám. Hogy fennáll a veszélye, hogy üzletet csináljon a politikából, és hát izé, a merkantilizmus már a legintimebb kapcsolatainkba is beszivárgott, nem elég baj ez nekünk? Amúgy persze az ország nem járna rosszul egy jól képzett közgazdásszal, főleg így válság idején. Csak itt most nem az országról van szó.
Ecksteinról csak annyit, hogy bele valahogy nem lehet belekötni, őt nem veszik körül elég markáns sztereotípiák.
2011. január 30. at 16:22
Az RMDSZ eddig is üzletet csinált a politikából, és most róluk van szó és nem az össznemzeti politikai képviseltről. Tehát hogyha a pénzhez értnek legalább azt csinálják jól. családpolitikához nem értenek ez nyilvánvaló, habár Geri ezen a téren erősíthet.
Régi mondásomat ismétlem, hogy az Ész az EMNTnél van, a Szív az MPPnél és a Pénz az RMDSZnél. Ebből a háromból kell kikeverni az Erdélyi Magyar Koalíciót. Bármelyik elem hiányzik belőle az eredmény suta lesz, azaz marad.
2011. február 1. at 08:40
Olosznak azért van egy lugosi Iosif Constantin Drăganos diplomája is.
2011. január 30. at 16:56
Nem akarok rossz hír hozója lenni, de fenn vagytok a mandineren, és hmmhogyismondjam… a kommentek színvonala – mint annyi más esetben – most is elmarad a Reflektórium kissé finnyás és elkényeztetett szerkesztőgárdája által megszokottúl.
Hejába, na, ebben is jobbak vagyunk, mint a táposok!
2011. január 30. at 17:56
Na lássuk… voltunk már sznob filoszok, balos köcsögök, jobbos köcsögök… most meg csupán kissé finnyás és elkényeztetett szerkesztőgárda. Fel vagyok zaklatva.
És miért rossz hír az, hogy fenn vagyunk a Mandineren? Végre megint figyel ránk egy kis ország. Na és milyen szépen teszi, há’ de nem?
2011. január 30. at 18:15
PAZS kolléga még bolsevik is volt. 🙂
2011. február 1. at 14:05
Szerintem meg abba kéne hagyni ezt a számháborút, mert szórakoztatónak ugyan szórakoztató, de nem éppen ízléses, no meg értelme sincs.
2011. február 1. at 14:07
Bocs, ez a komment rossz topikba ment, természetesen a tíz- és százezrekkel dobálózó kollégáknak szólt.
2011. január 31. at 01:05
Én már sok minden voltam, fasiszta többször is, de egyszer egy katolikus esperes gyurcsányistának nevezett, azóta is próbálom megfejteni, hogy miért.
Kesztió, te pedig a Tempetőfi-cikkhez írott kommented alapján kezdesz hasonulni a gyűlölt mandineres tömeghez. Ejha.
2011. január 31. at 12:36
Kedves PAZS,
azért talán egy fokkal több úriemberséget vártam volna tőled.
Mert hallám, mit is kommenteltem a Mandinerre:
Nos, kis rosszindulattal még azt is lehet feltételezni, hogy a vallásos emberekre óhajtom ráhúzni a vizes lepedőt. De a kontextusból szerintem eléggé világosan kiderül, hogy azokkal van bajom, akiknek a pap bácsi a választás délelőttjén prédikálja ki, hova KELL ütni a pecsétet, és szentmise után irány a szavazófülke. És – bár meggyőződésem, hogy a vallásosok között azért a priori lényegesen magasabb azok aránya, akik valamiféle szellemi vezető véleményét tekintik mérvadónak saját ítélőképességük rovására – nem azokkal, akik bizonyos, általam nem vallott világnézetet vallanak magukénak, de saját, önálló érvekre képesek hagyatkozni, ha vitára kerül a sor.
A 100 ezres számot valóban lehet vitatni, de én biza úgy érzem, hogy közel állok a reálishoz. Valamint azt is, hogy ennek hangsúlyos hányada liberális. És ha ez a hangsúlyos hányad nem is éri el az 50%-ot, de mindenképpen elég figyelemreméltó ahhoz, hogy ne lehessen olyan gúnyos módon asztal alá seperni, ahogy az előttem szóló tette a Mandiner blogon.
Kíváncsi vagyok, mit éreztél annyira gyűlölködőnek a fentiekben. De ha az elmondottak fényében továbbra is úgy véled, hogy kezdek hasonulni a gyűlölt mandineres tömeghez, mit szólsz az ilyesmihez:
Csak egy válasz azok közül, melyekkel titeket kényeztetnek a mandineren. Ha ezt te hasonulásnak nevezed, nagyon nem ugyanazt a nyelvet beszéljük…
2011. január 31. at 12:38
Amúgy – ha már itt tartunk – Eörsivel az a fő gond, hogy azon a népszavazásnak csúfolt tragikomédián (mert az volt) nem-re buzdítitotta a szavazókat, vagy valami egyebet tartasz a főbűnének? Komolyan kérdem.
2011. január 31. at 13:21
Kedves Kesztió, nem volt szándékomban megbántani téged. Nem a gyűlölködő hangvételre értettem, amit írtam, hanem a nagyotmondásra, arra, hogy milyen lazán lehúzod a vécén az erdélyi magyar társadalom igen jelentős hányadát, teljesen szubjektív “felmérés” alapján. Az ilyesmi gáz, akkor is, ha – valóban – nem társul durva hangnemmel.
2011. január 31. at 13:29
Így valóban érthetőbb.
2011. február 1. at 08:45
“ezen 100 ezer személy eléggé hangsúlyos hányada liberális”
A százezerrel egyetértek, a többivel nem. Szerintem ebből a hangsúlyos liberális talán tízezer.
2011. február 22. at 18:44
Számháború? Kezdjük azzal, hogy élek a gyanúperrel: a másfélmilliós magyarság jó, ha van 1 millió-négyszázezer. Az a hiányzó százezer lenne a liberális? 🙂 Örülnétek, ha volna százezer politizáló erdélyi magyar összesen, aki tudja, mit jelent a liberalizmus.
2011. február 23. at 09:26
@Pippin
Hajjaj, én száznak is örülnék. 🙂
2011. január 30. at 19:59
PAZs írta: “be kell vallanom, hogy ha nem láttam volna oly gyakran Eörsi Mátyás társaságában, és nem tudnám, miféle bugyrai vannak az őt támogató liberális szubkultúrának, akár még szurkolnék is neki”
Kedves PAZs! Használtál szenteltvizet és tömjént, mielőtt ezt leírtad volna?
2011. január 31. at 00:46
Kedves Lolka, nem értem, mi a baj. Hogy – fenntartásokkal ugyan, de – szimpatizálok a patrónusotokkal? Vagy liberáliséknak ennyi kritika már nem fér bele? Én nagyon toleráns vagyok, úgyhogy kérlek, mesélj. Csak ezt a szarkazmusnak álcázott bénaságot, ezt ne, mert egyrészt mulatságos, másrészt a saját ügyeteknek ártasz vele.
2011. január 31. at 17:33
Kedves PAZs!
Gond egy szál se! Éppen most fejeztem be a Helikon vezércikkének, Az írói képmás-nak az olvasását. Remélem 100 év múlva, majd valaki érteni fogja itt az erdélyi éterben az angol humort vagy addigra lehet olyan buta lesz az emberiség, hogy nem tűnik fel neki: a Luciferezésre, bugyrozásra adott tömjénes válasz szarkazmusnak álcázott bénaság.
2011. január 31. at 19:49
Kedves Lolka! Megtiszteltetés számomra, hogy az irodalmi munkásságomat is követed. Ennek jobban örvendek, mint ha egyetértenénk ideológiai-politikai kérdésekben.
2011. február 2. at 14:28
Üdv mindenkinek,
Remélem nem baj ha Pestről okoskodok bele (talán máshogy látom távolabb a tűztől)
Lehet hogy eretnekség, de nekem nagy vonalakban nincs ellenemre az rmdsz politizálása.
-az hogy mindig kormányon vannak geopolitikai szükségszerűség (nem svájcban élnek hanem romániában),
-az hogy mindenkivel koalícióra lépnek nem oszt nem szoroz (ha nem lenne rászorulva a magyarság sztem bottal sem nyúlna akármelyikőtök Basescuhoz, vagy a posztkomcsikhoz tehát tökmindegy)
– a XX. század arról szólt hogy a románok orrba szájba sz.pattak minket míg mi azt mondhattuk el h “megőriztük a becsületünket”.
mi két vagon tanulmányt, statisztikát vittünk trianonba a románok két tucat luxusprostit…mi egy oldalon harcoltunk végig 2 világháborút a negev sivatagtól berlinig, a románok hetente kétszer váltottak oldalt de közben ellopták Erdélyt
aAmi alapján szvsz meg lehet őket ítélni az az eredményesség: ez ugyan elég karcsú de határon túli viszonyok közt mégis a leg kevésbé gyenge (lásd felvidék, délvidék, kárpátalja)…és nem túl bíztató hogy az ottani fideszpártok milyen “színvonalas” politikát folytatnak.
ami persze hányingert keltő az a kézivezérlés a korrupció és a demokratikus felépítés totális hiánya, de az rmdsz ellenesek pont fideszes hátszéllel jönnek amely párt talán még az rmdsznél is jobban kézivezérelt 1 személy által (aki még Markónál is régebben ül pártja élén)…
2011. február 22. at 18:37
Az orbáni régiségben éppenséggel tévedsz. Markó lassan 20 éve elnök folyamatosan, Orbán pedig nem. Ez így akkor is “pártorientált” csúsztatás részedről, ha pökhendi hozzászólásodban sok megfontolandó van. Uff, én beszéltem.
2011. február 22. at 19:30
Orbán 1993 óta a Fidesz elnöke, három évnyi megszakítással (2000-2003, akkor először Kövér, majd Pokorni volt rövid ideig pártelnök, Viktort közben miniszterelnöki teendői fogalták le, majd a polgárikörözés). Ez nagyjából-egészében markói táv, Pippin. (Markó is ’93 óta RMDSZ-elnök.)
2011. február 22. at 14:27
Ksz-nek
Önnek vajon falakon átlátó szemüvege van, hogy pontosan tudja, kinek, milyen a személyes, családi élete? És egyáltalán, hogy engedi meg magának, hogy bárkinek, legyen az politikus, a magánéletét firtassa? Nagyon sok olyan példát tudnék mondani, amikor a kivülről rendezettnek látszó családi kép valóságos poklot takargat. Én nem lennék ennyire bátor, hogy bárkinek a magánéletét kielemezzen blogon vagy hozzászólásban.
Ennek a blognak és íróinak tisztelője vagyok, szerintem aljas az Ön hozzászólása, tisztelt KSz és méltatlan ehhez a felülethez.
2011. február 23. at 14:33
Kelemen Hunor “kiosztotta” az ÚMSZ-t, ó jaj, nem is tudom, sírjak vagy nevessek.
http://maszol.ro/media/kisajtoltuk_kelemen_hunort__2011_02_23.html
2011. február 23. at 17:35
Egy mondat a kiosztottól: “Politikusként a művelődési miniszter az Új Magyar Szót a romániai magyar sajtópréri legkiegyensúlyozottabb lapjának tartja.”
2011. február 23. at 17:44
“Minden olyan vád ellenére, miszerint az Új Magyar Szó RMDSZ-párti lap, én soha nem éreztem azt, hogy a pártomat fogná bármilyen ügyben.”
Pedig jól mondja: “nem fogja a pártját”, azaz soha nem áll a KH pártja, az RMDSZ útjába. 🙂
2011. február 23. at 17:47
Juhéééé! Kelemen Hunor maga az RMDSZ! Akkor Péter (vagy Geri) kinek/minek is akar az elnöke lenni? LOL
2011. február 24. at 08:56
Na, ezt nem hagyhattam ki, gyerekek.
2011. február 24. at 14:14
[…] három héttel korábban beélesített szavazógépünkön szerda délig 153-an szavaztak, a legtöbb voksot – 89-et – Eckstein-Kovács Péter kapta, aki […]