Az történt, és persze fáj, hogy Kolozsváron bezárták a Győzelem mozit. Bizonytalan időre. És azzal az ígérettel, hogy egy szép új napon majd ismét kinyitják. De addig nincs. Persze ezekkel a mondatokkal van némi baj. Ugyanis, teszem azt, egy sepsiszentgyörgyi polgár azt mondhatja erre (s mondja is, csak bátran), hogy most mit nyavalyogsz, író, egész Székelyföldön nincs egyetlen mozi sem. Nektek meg még mindig ott a Művész, a Köztársaság, meg a mallok, kettő is. A jól informált olvasó még hozzáteheti: a Művész addig, amíg vadiúj tulajdonosai eldöntik, hogy maradhat-e annak, ami, vagy eladják, s lesz belőle bármi más. Meg azt is, hogy a Köztársaságot kiglancolják, és Florin Piersic néven, pontosan három nap múlva, január 26-án felavatják, a nagy Piersic-Barack jelenlétében, aki állítólag lóháton érkezik majd a mozgókép-templomba. Az író erre csak azt tudja mondani, hogy befejezi a nyavalygást, és inkább arról ír, mit is tehet az erdélyi polgár egy ilyen helyzetben. (Megjegyzem, a nem erdélyi polgár is benne van a mozitlan szajréban nyakig.) Pontosabban, az az erdélyi polgár, aki (jó- vagy balszerencséjére, mindegy) nem él mallközelben. Na, vegyük sorra.

Ha nem akar engedetlen lenni, akkor több lehetősége van. 1. Nézi a tévét, és előbb-utóbb meglát egy olyan filmet, ami tetszik neki. A Sors keze pedig hol simogat, hol pofoz. 2. Filmklubba jár, már ha ott, ahol él, van filmklub. (Amely, tekintettel arra, hogy Romániában jelenleg nincs filmklubokat szabályozó törvény, valójában illegálisan működik, de az odajárás attól még törvényes.). Ha nincs, akkor nem jár. 3. Elmegy a legközelebbi olyan helyre, ahol van mozi, akármilyen. A moziturizmus izgalmas dolog. Kicsit nagy befektetés, már ha a polgár engedelmes, és mindenütt jegyet vált, ahol a törvény szerint kell. 4. Bármely törvényes módon megvásárolja az áhított filmet hordozó DVD-t, szépen, jogvédetten, ahogy kell. Ez legalább akkora befektetés, mint a moziturizmus, ha nem nagyobb. Viszont megvan az előnye, hogy az elég pénzzel rendelkező engedelmes polgár többször megnézheti a megvásárolt filmet, arról nem is beszélve, hogy idővel szép kis gyűjteményre tehet szert. 5. Filmeket kölcsönöz egy erre szakosodott szolgáltatótól. Ez az eljárás lényegesen olcsóbb, mint a vásárlás, ebben az esetben is újranézhet a polgár, viszont a DVD-t végül csak vissza kell adni. És azt hiszem, ezzel kimerítettem az engedelmes polgár lehetőségeit. Sajna, mozizni csak a harmadik lehetőség útján lehet, márpedig egy filmet csak mozivásznon lehet igazán élvezni, ha tetszik, ha nem. Persze háborúban nem nézi az ember, mit eszik, de hát, jog és törvény szerint legalábbis, nincs háború.

És akkor nézzük meg azt is, miért lehet engedetlen az erdélyi polgár. Egy Henry David Thoreau nevű ember szerint egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat. A mozik esetében az állam vagy az illetékes hatóság azt csinálja, hogy bezárja a mozikat, mert, úgymond, nem éri meg, hiszen nincs néző. Vagy azt csinálja, hogy átadja a mozikat a helyi hatóságnak, esetleg magánvállalkozóknak, akik aztán bezárják, mondván, hogy nem éri meg, hiszen nincs néző. (Jelzem, a probléma bonyolultabb, de a lényeg ez.) Vagyis, nyíltan-burkoltan a polgárra hárítja a felelősséget. Vagyis ránk. Mi a magunk részéről azt mondjuk, hogy akkor a kultúra nagyon nagy részét be kéne zárni úgy ahogy van, mert ha csak a nézőre (illetve a tőle származó bevételre) számít az illetékes, akkor bogra rótt. A moziba járás lehetőségét mindenképp meg kell adni a polgárnak, még akkor is, ha nem éri meg. Van erre finanszírozási lehetőség, nem is egy. Ennek alapján azt mondjuk, hogy az állam, az illetékes hatóság, vagy röviden, az Illetékes, igazságtalan politikát folytat. Tehát a polgárnak (legalábbis Thoreau szerint, akivel mellesleg nagyon is egyetértek) kötelessége megtagadni az együttműködést. Vagyis törvénytelen módon beszerezni a kívánt filmet. Nem kétlem, hogy ilyenfajta gondolatmenet nélkül is sokan járnak tilosban. Viszont ez a gondolatmenet arra bátorít, hogy… kertelés nélkül kimondom: ne csak úgy lopjon az erdélyi polgár. Hanem tudja, hogy miért lop. Viszont, figyelem, cimborák, abban is egyetértek Thoreau mesterrel, hogy az engedetlen polgárnak kötelessége elviselni az együttműködés megtagadásával esetleg együttjáró büntetést. Vagyis hogy egy szép és nagyon távoli napon besétál hozzá a szerzői és egyéb jogvédő rendőrség, megbogarássza a számítógépét és ha megtalálja a lopott filmet, zenét, kiszabja a polgárra a törvény szerinti büntit. Mert ez is benne van a pakliban, legalábbis elméletileg, a rizikó szintjén. Addig azonban, a jelen pillanat valóságából kiindulva, azt mondom: légy engedetlen, erdélyi polgár!

Reklámok