Mottó: Mondják, Iustitia szeme azért van bekötve, hogy vaksága szembe szökjön. Tévedés. Így takargatja kettős látását.

Tárgyalóterem, valahol Romániában, 2010. A vádlottak padján kisportolt, markáns arcélű ötvenes férfi ül. Fehér öltöny, piros babos csokornyakkendő. Borotválkozik. A háta mögött, a padokban néhány újságíró horkol. A törvényszolgák, ügyvédek, ügyészek, jegyzők, BÍRÓ szintén. A férfiak hosszú szakálla vastag szőnyeget képez a padlón. A nőké szintén. Kukorékolás hallik. A BÍRÓ fölriad, körülnéz. A VÁDLOTT barátságosan int neki. A BÍRÓ előhúzza kalapácsát szakálla alól, nagyot csap vele az asztalra. A kalapács feje leválik, legurul a szakállszőnyegre. Az alvók felébrednek, iratokat rendeznek, szemüvegeket törölnek, krákognak. Két újságíró és egy ügyész úgy marad. Munka közben érte őket a halál.

BÍRÓ: Nos…. khm… ööö… hol is tartottunk?

VÁDLOTT: Az utolsó szó jogánál.

BÍRÓ: Ja, igen, persze. Kovács Pál vádlott, kíván-e élni az utolsó szó jogával?

VÁDLOTT: Ha muszáj.

BÍRÓ: Ember, maga nem fél? Perceken belül felakasztják!

VÁDLOTT: Ugyanezt mondta 1981-ben, amikor nekifogtunk, és tessék. Na de ha ez maguknál hagyomány… Mik a vádpontok?

BÍRÓ (letöröli a port egy embermagas dossziétoronyról): Ne kérje, hogy elismételjem.

VÁDLOTT (előzékenyen): Kérem, vegyük a legsúlyosabbakat.

BÍRÓ: Ön eladta az ország teljes sertésállományát Iránnak.

VÁDLOTT: Kérem, én keresztény református ember vagyok. A magam módján küzdök az ősi iszlám ellenséggel. Egyébként a tranzakció teljesen legális barter volt. Kaptunk háromezerhatszáz hajórakomány príma káposztát. A vegetarianizmus a hosszú élet titka, ugyebár.

BÍRÓ: Ön elsikkasztotta hazánk teljes papírpénz-készletét.

VÁDLOTT: Elnézést, műanyag pénz volt. Másrészt nem sikkasztottam el. Pontosabban nem a BTK által bűncselekménynek mínősített módon. Egyik nap, midőn a szegény néptömegek nyomorú sorsa felett való borongásom okán lefeküdtem és 500 lejes címletű bankókkal takaróztam be, rájöttem, hogy a pénz nem boldogít, viszont fűt. Tudja, tisztelt Bíró úr, mindig a megvilágosodás a kulcsprobléma. A megoldás bágátell. Eladtam mindenemet, felvásároltam az ország összes műanyag pénzét, rétegesen elhelyeztem a bankókat a felszín alatt 3.2 centiméterre, és létrehoztam a nemzeti padlófűtést. Ön is élvezheti a találmány áldásos hatását, ha végigsétál a Fő téren.

BÍRÓ: Ön darabonként eladta Moldovát, Havasalföldet, Dobrudzsát és Erdélyt a kubai maffiának.

VÁDLOTT: Isten engem úgy segéljen. Viszont megvásároltam a hazának Texast, Kolumbiát, Japánt, Nepált, Irakot, Alaszkát, Fehéroroszországot, Andorrát és a Pápai Államot. Számoljon utána, tisztelt Bíró úr, ki jár jobban.

BÍRÓ: Ön bizonyítottan hozzájárult 233 romániai polgár meggyilkolásához, továbbá saját kezűleg, vagyis idegenkezűleg meggyilkolta hat feleségét, 18 gyermekét, 47 unokáját, 98 nagyszülőjét, további 4.436 rokonát és boldog ősét. Letartóztatása pillanatában egy levágott fejet tartott a kezében, és Hamlet nagymonológját szavalta ószláv nyelven.

VÁDLOTT: Hát hogyne. Az első igazi hazai brandű vámpírfilmről van szó. Minden szerénytelenség nélkül, én vagyok a producere, rendezője, operatőre, forgatókönyvírója, vágója, zeneszerzője, látványtervezője és főszereplője. Gondolom, Ön is látta, tisztelt Bíró úr.

A BÍRÓ megtörten bólint.

VÁDLOTT: Na látja. A Csibikas, avagy Drakula gróf és a Globális Vérfarkas véletlen találkozása az esztenán című nyolcvanrészes vámpíreposz összköltségvetése 4.000 lej, amennyibe a fogsor meg az orosz import farkasbőrök kerültek. A bevételt pedig ismeri, ott van Ön előtt, tételes lebontásban. 40 milliárd dollár. Kevés?

BÍRÓ (sóhajt): Ön bordélyházzá változtatta hazánk megmaradt talpalatnyi földjét.

VÁDLOTT: Így igaz. Növeltem az üzlet hatékonyságát. A benyújtott statisztikák igazolják, hogy négyzetméterenként nálunk található a legtöbb kurva és lator.

BÍRÓ (kétségbeesetten): Ön fejenként 5 euróért eladta hazánk roma népességének 105 százalékát, férfiakat, nőket, gyermekeket, élőt, holtat, Franciaországnak.

VÁDLOTT: Szerettem volna. De közben az olaszok 10 eurót ígértek per kopf, ezért átirányítottam őket. De hiába dühöng a jó Nicholas. Szabad piacon élünk. De azért hangsúlyozom, ez az üzlet is teljesen törvényes. Volt már rá példa, tudja, a Szász Biznisz.

BÍRÓ (hisztérikusan): Ön ellopta Románia elnökének plüssmackóját, aki ennek következtében azóta nem tud aludni, miáltal végveszélybe került Románia nemzetbiztonsága.

VÁDLOTT: Megegyeztünk, hogy cserébe megtanítom székelyül. És most zsonganak a fejében a rovások. Ezért nem tud aludni. Ami a pedig a végveszélyt illeti, ne aggódjon, tisztelt Bíró úr, amíg engem lát.

A BÍRÓ magába roskadtan ül.

VÁDLOTT: Folytassuk?

A BÍRÓ a fejét rázza, mint aki kísértetet lát.

VÁDLOTT: Akkor mehetek?

A BÍRÓ alig észlelhetően bólint. A VÁDLOTT feláll, meghajol, elindul kifele a tárgyalóteremből. Az ajtónál megáll, visszafordul a BÍRÓ felé.

VÁDLOTT: Tisztelt Bíró úr, Ön túl könnyen ítél. Ki van rúgva.

A BÍRÓ feje az asztalra koppan. A VÁDLOTT kimegy a teremből. A becsapódó ajtó ajtó nagyot döndül. Elsötétól a szín.

PS: Továbbra is rendületlenül légy híve hazád igazságszolgáltatásának, ó, magyar, román, szász, cigány, és egyéb kisebbségek. A szerző

Advertisements