Erdélyiek! Hallgassatok meg! Nem engem! A szónokot, aki nem vezér, de szíve vezérli. Látunk, bár szemünk világát elorozták, hallunk, bár fülünkbe forró ólom öntetett, érzünk, bár szívünkön a válság bénító láncai. Látjuk, halljuk, érezzük: Tasnádi Istán széki polgár a kolozsvári RMDSZ székház rácsához láncolta magát.

Szó bennszakad, hang fennakad, bakacsin könnyek árja zúdul alá a tiszta orcákon. Figyelmezzetek hát vakon, süketen és lelkibénán, és lássátok, halljátok, érezzétek: a nemes és nemzetes érzelmek ma is ott lakoznak édes Erdélyünk magyarajkú, magyarlelkű, magyartestű hőseinek keblében. Van remény, hogy a magyar kemény. És elmélkedjünk, mert elménk élét nem csorbították a történelem viharai: vajh mi hajtotta vitéz Tasnádi Istvánt e nagy mű végzésére? Lebegjen öröklángként lelki szemeink előtt a dicső magyar múlt: Augsburg, Muhi-mező, Mohács, Nagymajtényi sík, Világos, Trianon. Talán autonómiát kívánt a polgártárs? Vagy nem kívánt autonómiát? Vagy nem úgy kívánta, ahogy kell? Esetleg némi bort-búzát-békességet kért népe számára, tudatában ama ősi törvénynek, hogy kérjetek, s megadatik néktek? Vagy autópályát Széknek? Vagy a széki varrottas népvándorlás GPS-alapú feltérképezését? Hát nem. A megrendítő, felemelő, honfi horizontokat döntögető aktus oka, hogy nevezett Tasnádi István széki polgárt kizárták a pártból. A döbbenet jeges markába szorította szívem. Bajtársak, elvtársak, én népem, én népem, én igen nagy népem! Ezt nem engedhetjük. Ha van még érző, honért remegő kőr e megromlott Tündérországban, most van ideje a nagyot dobbanásnak. Itt az idő, most vagy soha, egy párt nem lehet ily mostoha!!! Fogjunk össze! Tudom, borzasztóan nehéz és bonyolult vállalkozás, magyarnak magyarral összefogni. A statisztikák szerint a valós esély 1 a millióhoz. De a történelmet nem a statisztikák írják. A történelmet Te írod, nyájas Olvasó. Meg te, meg te, meg mi mind, kikben erdélyi magyar vér buzog. Hatalmas feladat, de ha sikerül, neveink aranybetűkkel íratnak fel a nemzet mennybeli nagykönyvébe. Nem hagyhatjuk sorsára hős Tasnádi Istvánt! Mert mit tehet bús Tasnádi István? Lépjen be az MPP-be? Az EMNT-be? A KGST-be? Az AIDS-be? Vagy esetleg alapítson magának pártot, Tasnádi 1ségpárt néven? Nem feleim. Így porlik szét az erdélyi kőszikla! Így válnak magyarugarrá a transzszilván bércek. Szolidarizálnunk kell. Most vagy soha. Javaslom, láncoljuk magunkat mi is a radameszi rácsokhoz. Mert ezt követeli ma a tisztesség, a becsület, s a haza szeretete. És a párt meg fogja hallani, meg kell hallania a sok ezernyi lánc csörgését. És imígyen igazság tétetik. A láncra pedig, bajtársak, gondotok ne legyen. Itt a sarok mögött van egy kis Wass-boltom, mindenki kaphat láncot méretre, jutányos áron. Fel hát, vár a történelem fehér lapja. Írjátok tele.

PS (független hírügynökség jelentése): A szónok autóba ült, elugrott az RMDSZ-székházig, a Wass-bolt aznapi bevételeiből kifizette a tagsági díjat, mellyel 1000 éve tartozott a pártnak, aztán csatlakozott a láncaikat csörgető tömeghez.

Advertisements