Az ember halandó. Na jó, a test. Na jó, a Feltámadásig. A lényeg, hogy a Hagyomány, az Erkölcs, a Józanész, a Higiénia, meg a Törvény is azt követeli, hogy az épp elmúlt porhüvelyről gondoskodtassék. Hogyan? Nos, az emberiség történetében két módszerrel találkozunk. Az egyik az elföldelés, a másik a hamvasztás. Legalábbis az újabb jelenig…

Amikor is egyesek konkrét javaslatokkal álltak elő arra vonatkozóan, mik is lehetünk a hagyományos „por és hamu”-n kívül, túl. Nézzünk párat, lelki szemeinket azért nyitva tartva.

  1. Az Space Services nevű amerikai vállalkozás Celestis (harmónia, hát persze) programjának keretében egy elhamvasztott homo sapiensből származó hamu apró kapszulába zárt része (nem egésze) csinos rakétába tétetik, és az űrbe kilövetik. Az ajánlat persze többrétű. Ha a hamu végül visszatér a Földre, a körút minimum 695 dolcsit kóstál. Ha a por földkörüli pályára kerül, az alapár 2.495 dolcsi. Amennyiben a holdraszállás a tét, 9.995 dolcsit kaszál a cég. Ha pedig a hamu kilövetik a végtelen Űrbe, 12.500 dolcsiról indul a perka. Nem is olyan sok, ha belegondolunk, hogy például Csárlész Simonyi mennyiért utazgat az űrben. Na jó, élve.
  2. Tudjuk: a Természet úgy jó, ha van. Ám ha pl. az ember kiirtja, akkor nincs, és az nem jó. Nyilvános, mint a ház. Na. Történt a nyolcvanas években, hogy két floridai diák megütközve észlelte a partmenti korallzátonyok nagy romlását. Töprengeni kezdtek, mit is tehetnének az ügyben. Az eredmény: a Korallgömböknek nevezett, lyukas tengeri kavicsokra emlékeztető betontárgyak. Az ember szépen elhelyezi őket a tengerfenéken, és máris kész az öröklakás koralloknak, egyebeknek. Azóta sok-sok ilyen palota került a tengerekbe. Történt egy napon, hogy az egyik kitaláló apósa meghalt, végakarata pedig az volt, hogy hamvait egy ilyen Korallgömbben helyezzék örök nyugalomra. Hát lehet egy utolsó kívánságot megtagadni? Lehet, de ez egy másik sztori. Apóst bekavarták a betonba, oszt irány a tenger. És mit ad Isten, egy halott százat csinál. Meg sok zsét a temetkezési vállalatnak. Megszületett az Örökzátony projekt. Az árakról azért ne feledkezzünk meg. Mariner Halotti Zátony, amolyan Titanic: 6.495 dollár (négy férőhelyes, házaspároknak, szédelgőknek ajánlott). Nautilus Halotti Zátony: 4.995 dollár (két férőhelyes, hű társak, gazda és eb, egyéb páros felállások részére). Aquarius Halotti Zátony: 3.995 dollár (nagy magányosoknak, netrejszereknek, stb.). Sea Oats Közösségi Zátony: 2.495 dollár (akik közösségi zátony akarnak lenni haló poraikban, szépen bekerülnek a nagy közös betonba, és ez nem vicc – névtábla azért jár nekik, de csak ennyi, semmi drága halottunkozás).
  3. Asszem, kevés Jedermannal fordul elő a trottyos életben, hogy ellopják a feleségét. Vagy férjét, apját, anyját, gyerekit. Szeretteit, na. A helyzet azonban könnyen változhat, amennyiben valamelyik kedves rokon meghal, és az eltüntetés ügyében Jedermannunk a LifeGem nevű céghez fordul. A dolog úgy megy, hogy a drága halottat elhamvasztják, a hamuban található szénből grafitot „főznek” (hm, van ennek konnotációja), ezt berakják egy présbe, s gyémántot fakasztanak belőle. Jöhet a foglalat, és kész is a gyűrű, bross, egyéb smukk. S oszt húzhatja ujjára, egyebére drága halottját a hozzátartozó. Az elhunytból lehet fehér, kék, piros, sárga és zöld gyémántot csálni, tetszés szerint. Az árak 2.250 és 22.500 angol font között mozognak, karát szerint. Ja, lehet családi halálékszer-tervezést is igényelni. Jelentős engedmények! Azért a biztosításról ne feledkezzen meg senki, mert az ékszert, ugye, viszik, mint a cukrot.
  4. A mítosz szerint a vetett emberek földből kelnek ki, és földdé válnak. Velünk is ugyanez történik, leghalábbis ami a porhüvelyes végkifejletet illeti. Nekem is van bérelt helyem a Házsongárdban, ha minden jól megy, ott fogok… szétrohadni, na, ez van. De ha, teszem azt, felhívom a svéd Promessa Organikus Temetkezési Vállalatot, akkor… nos, akkor nem csak egyszerűen szétrohadok. Komposzt lesz belőlem. Friss hullámat beteszik egy folyékony hidrogénfürdőbe, majd a szó szoros értelmében porrá verik, aztán kivonnak belőle minden vizet meg fémet. Egy 75 kilós halottból lesz 25 kiló por. Belőlem vagy 30. Hát nem cuki? És velem komposztálják azt a salit, parit, ubit, kápit, karfit, ökoszentséget, amit Te megveszel, és reform módon, icipici olívaolajjal, naggyon kevés sóval, szigorúan biocukorral ízesítve megzabálsz. Jó étvágyat hozzám. Majd. Amikor. Csak be ne foss tőlem.
  5. Vita volt a takarékosság jegyében arról, hogy legyen-e tűzijáték augusztus 20-án, vagy ne legyen. Ha mármost az Orbán-kormánynak sikerül a gazdasági csoda, ajánlanám figyelmébe a Fölöttünk-a-Menny Vállalat szolgáltatását. Nagyot lendítene a tűzijáték nívóján. A dolog egyszerű. Tegyük fel, hogy van egy jelentős személyiség, aki kapja magát és megkrepál. Az embert a nemzet halottjának tekintik. És akkor jön a Cég. A nacionál-korpuszt elhamvasztják, a port bekavarják a röppentyűkbe, és máris kész az egyedülálló és felemelő látványosság. Nemzeti halottunk az igazi csillagokat elhalványító szikraözönben árad szét a főváros fölött, lehulló pernyéje pedig megtermékenyítheti az alant szájtátó emberizinkek tömegének lelkét, elméjét, netán ölét is. És az összköltségvetés csupán pár ezer euróval nő.
  6. Mondják, gyakorlatias korban élünk. Ha elégetünk egy halottat, szén lesz belőle. Oké, fűtésre nem jó, a gyémánt poént mások lelőtték… Hopp, megvan! Emberből… ceruza? Nos, kérem, így igaz. És ez nem Auschwitz, és nem is Kapillária. Egy Jedermann hullájának elhamvasztásából származó szén egész pontosan 240 darab ceruza elkészítésére elég. A humán cerka szülőanyja Nadine Jarvis tervezőnő. Gratulálok. A ceruzák (melyekre ráírják, pl.: Kovács Pál 1945–2005) szép fadobozban laknak, egyenként lehet őket kivenni, de visszatenni már nem, csupán hegyzés céljából. Ily módon a célszerűen fel nem használt rokon, társ, hű barát elkerüli a kukát. Az összes ceruza elfogyasztása után a doboz egyszerű urnává lényegül át. De addig… Ennyi humángrafittal biztos le lehet másolni Esterházy Péter Harmoniáját egy lapra, amolyan tisztelgésképpen, persze (ahogy ő tette volt Ottlik Iskolájával), ugyanakkor a halópor is hadd emlékezzen, milyen kemény meló az írás.
  7. A hetedik a legszebb. A mortuáris esztétika birodalmába érkeztünk, ha van ilyen. A dolog, a korábbiak ismeretében, szinte sablonosnak nevezhető. Megvan az elhamvasztott nagypapi. Ha a drága unoka szeretne igazán élő képet az immár Ősről, felhívja például a HamuMűveket, ahol valószínűleg kapcsolják Val Thompson kisasszonyt, a hullajó arcképfestészet egyik specialistáját. Thompson kisasszony pedig elkéri a nagypapi hamuját, fotóját, és a megfestendő kép mérete szerint 400-800 fontot (csekélység, de tényleg). Rövid időn belül aztán valamelyik szoba faláról bámul le a drága kis lurkóra a nagyapó hamuból és akrilból életre keltett portréja. Semmi vudu, sem csalás, sem ámítás. Becsszó, ha tudnék festeni…

Nos, nyájas Olvasó, lehet választani. A lista természetesen nem véges, jó pár genitális temetési trouvaille rejlik még az emberi találékonyság bugyraiban. Bár legszívesebben tagadnám, ilyen dolgok láttán mégis muszáj tételeznem: Az emberiség története nem egyéb, mint folytonos, eleve vesztes küzdelem az emberi butaság ellen. A bizonyítás azonban hadd ne legyen csak az én dolgom.

Reklámok