2010. július


A labdarúgó világbajnokság döntője után (mely nekem csalódást hozott, ugye, a búrok ezúttal is alulmaradtak Dél-Afrikában) a győztes spanyol válogatott katalán hátvédje, Carles Puyol – úgy is, mint az FC Barcelona játékosa – előgöngyölítette Katalónia nemhivatalos, vörös-arany sávos (vigyázat, a katalán árpádsáv!) nemzeti lobogóját és azzal rohangálta körbe a stadiont. Ez a javíthatatlan nacionalista a spanyol csapat hazaérkezésekor is a katalán zászlót szorongatva sétált le a repülőről, klubtársával, Iniestával egyetemben.

A nap találós kérdése az, hogy vajon mi történne, ha – tegyük fel – a román futballválogatott egy magyar nemzetiségű játékosa a győzelem mámorában a kék-ezüst, napos-holdas székely zászlóval futkosna fel-alá, majd később, különféle ünnepélyes pillanatokban is azt lobogtatná. Nem csak a román reakciókra lennék kíváncsi (azok, többé-kevésbé, borítékolhatóak), hanem az európai értelemben vett honi magyar progresszió képviselőinek véleményére is.

Megfejtéseket, válaszokat a szerkesztőségbe kérjük.

Hírdetés

Az alábbi, jórészt jogi eszmefuttatást az teszi szükségessé, hogy vannak jogászaink, akik politikai érveiket és érdekeiket jogelméletbe csomagolják, és ekként próbálják azt megfellebezhetetlen argumentumként eladni. Frunda György érveit az ANI-törvény ellen Székely Ervin is megismétli blogjában – mintegy vitatkozván egy korábbi bejegyzésemmel –, kifejtvén, hogy „súlyosan sértett olyan alkotmányos és demokratikus értékeket, mint az ártatlanság vélelme”.

Nos, álljunk meg ennél a fogalomnál egy-két gondolat erejéig !

(tovább…)

Hétvége van, nyár, és itt a labdarúgó világbajnokság döntője – ilyenkor az ember könnyedebbre, személyesebbre veheti a figurát, és olyasmiről ír blogbejegyzést, amihez sohasem értett: a fociról. Pontosabban a szurkolásról. Lehet, hogy széles olvasói tömegeket veszítek el egy ilyen vallomással, de elárulom, hogy én a vasárnap esti végső megmérettetésen bizony a hollandusoknak szorítok.

Csak az nem világos, számomra sem, hogy miért.

(tovább…)

Furcsa döntést hozott a minap az alkotmánybíróság. A testület úgy találta, hogy alkotmányellenes az a törvényes kitétel, amely kimondja: hat hónaptól hét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az  kutyatulajdonos, aki nem előzi meg, hogy állata egy másik személyre támadjon. Veszélyes és agresszív kutyákról van szó a törvényben, nem yorkshire terrierről.

Kétféleképpen tudom értelmezni ezt a döntést:

  1. az alkotmánybíróság testületileg berúgott, betépett, megbolondult stb.
  2. vagy másképpen…

(tovább…)

Napokon át zúgott a sajtó Frunda György ámokfutásától, melynek eredménye a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kivéreztetése lett. Megszólaltak civil szervezetek és szakértői think tank-ek (SAR, IPP), sőt, még néhány nagykövet is (a brit, az amerikai) diplomatikus nemtetszésének adott hangot. Az Európai Bizottság pedig bírált, aminek a következményei, nyilván, nem maradnak el…

Persze, mindhiába.

(tovább…)

Figyelem, hogy erőlködik a román kormány. Hovatovább a légy röptét is megadózza. És úgy éreztem, itt az idő, hogy én is jó állampolgár legyek. Hopp, ez így nem korrekt. Mert hogy én eleve jó állampolgár vagyok: nem lopok, nem csalok adót, szóval rendes lúzer minősítésem van. Tehát, újra: hadd legyek JOBB állampolgár. Segíccsek mán kicsit a kormánynak. Nos, a jelszó kábé ez lenne: Húzzuk együtt! Mármint a hazát, ki a szarból. Kedves Emilio, kedves Trajánusz, lenne nekem is pár javaslatom az adók tekintetében.

(tovább…)

Nos, erre a kérdésre több válasz is adható. Van egyrészt, ugye, az államválasz. Ők (mindegy, kik, illetékesek) azt mondják, hogy felkészületlenül érte kis hazánkat az ár. Meg is indokolják. Hogyaszongya, ha a Tăriceanu-kabinet által gátépítésre kiutalt milliókat a Boc-kabinet nem utalta volna át más célra, akkor most állna a gát, és nem annyi lenne a baj, amennyi. De há’ micsináljunk mi is, ha ez a rablóbanda mindent pénzt lenyúl. Olyat is mondanak, hogy honnan pénz az árvízkárosultak megsegítésére, amikor az állam épp kölcsönből él. Genitális!

(tovább…)

Erre csak azért nem reagáltam még, mert egyrészt azóta is kapkodom a levegőt, másrészt pedig már eddig is túl nagy teret szenteltünk itt az anyamagyar bolondériának.

Tehát röviden, elvtársak.

Lassan mondom, hogy mindenki értse: ez komcsi tempó.

Ez. Komcsi. Tempó.

« Előző oldalKövetkező oldal »