Tegnapelőtt este történt a Kincses Város főterén, hogy az ismét a mioritikus Első Ligába feljutott Kolozsvári U csapatát bemutató ünnepségen az Isten Bárányaira erősen emlékeztető szurkolók kifütyülték és lehurrogták Sorin Apostu polgármestert. Felháborító! Vagy mégsem?

Az most kevésbé érdekel, hogy a kolozsvári focihuligánok (ők is a mieink, há’ persze) azért fejezték ki nemtetszésüket ily copfos-masnis módon, mert békegalamb-begyükben dobogó szívük azt üzeni, a polgármester a magyarbérenc, revizionista, miafene CFR-rel és Egymagyarnábob tulajdonosával fújja az egykövet. (Nem térek most ki a CFR csapatának nemzetiségi összetételére, lerágott csont.) Inkább azt vizsgálnám meg, jó volt-e ez a hurrogósdi, vagy sem. Aztán ötletelek kicsit.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a tohuvabohu végül is jó volt. Ciki? Elmondom miért volt jó. Máris feljegyezhető a kolozsvári anál-eszekbe, hogy a Kincses Városban TÖRTÉNT VALAMI ezen a nyáron. És ennek én örülök. Örülnöm kell. Ugyanis azt látom, hogy az Erdély Fővárosának is nevezett hely gyakorlatilag (megengedem, paradox szóhasználattal) hibernálni kezd, ha beáll a nyár. Legalábbis, ami a jelentős kulturális és szórakoztató eseményeket illeti. Bezár a színház, a bábszínház, a filharmónia (utóbbi nem konkrétan, mert nincs amit bezárnia), szóval bezár az eseménybazár. A mozik kivételek, de hát a TIFF után mindenki tudja, hogy őszig itt a fű se nő, a néhány amerikai blockbusteren kívül. A hirdetőoszlopokon feszítő plakátok ide hívnak, oda hívnak, a világ nagy, és Kolozsvár nem létezik. Ha tehát ilyen megvilágításba helyezzük a dolgok (le)állását, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy rangos szocio-kulturális esemény tanúi lehetett a kolozsvári polgár a minap. Hiszen 2000-3000 ember volt jelen! Barátaim, ez már valami. Asszem, ebből meg lehet élni. Becsszóra, mindenki jól érezte magát. Szerintem a polgármester is. Mikor lehetett ennyire rocksztár utoljára? Javaslom, a jövő héten ismételjük meg az eseményt. És a távolabbi jövőre nézve, tudván, hogy városunk pályázik a 2020-as Európa Kulturális Fővárosa címre, van egy ötletem. Ha a Kolozsvári U fenntartja a jelenlegi ritmust, vagyis egyik évben bekerül a Főligába, a következőben pedig beszekundázik, szuperül kijön a számítás, miszerint 2020-ban épp megint bent lesz, vagyis lehet még egy nívós összejövetelt tartani a Fő téren, immár európai kulturális fővárosi keretben.

De van más ötletem is. Van egy plakát azokon a hirdetőoszlopokon (máshol is, ajjaj), ami VALÓBAN rangos eseményt hirdet az idei kolozsvári nyárra. A legrangosabbat. Nem is fokozom tovább. Az augusztusi Iron Maiden koncertet hirdető falragaszról van szó. Barátaim, ez tényleg tuti. Világszám. Amúgy is az élemedett korú rockerek perfúziós revivaljét éljük. (Más ügy: tényleg jók.) Az ötletem az esemény hátteréhez kapcsolódik. Az idei nyár méltán nevezetes kulturális eseményének létrejötte ugyanis a CFR mozdonyát is fűtő Egymagyarnábob nevéhez fűződik, aki, bevallása szerint, meghívta azt a rockbandát, amit mindig is nagyon szeretett. Világos, nem? Mi, kolozsvári polgárok, kérjük, legyen Többmagyarnábob. És Többrománnábob. Mert ha többen vannak, feltételezhető, hogy többüknek akad meghívandó kedvenc rockbandája, és akkor előbb-utóbb lángban áll majd a kolozsvári nyár. De tényleg. Ja. Elnézést, ha valaki nábob olvassa e sorokat: nincs véletlenül Méltóságotok közt olyan, aki David Bowie-t vagy a Madnesst kedveli? Akár némi csúszópénz árán is…

Advertisements