Figyelem, hogy erőlködik a román kormány. Hovatovább a légy röptét is megadózza. És úgy éreztem, itt az idő, hogy én is jó állampolgár legyek. Hopp, ez így nem korrekt. Mert hogy én eleve jó állampolgár vagyok: nem lopok, nem csalok adót, szóval rendes lúzer minősítésem van. Tehát, újra: hadd legyek JOBB állampolgár. Segíccsek mán kicsit a kormánynak. Nos, a jelszó kábé ez lenne: Húzzuk együtt! Mármint a hazát, ki a szarból. Kedves Emilio, kedves Trajánusz, lenne nekem is pár javaslatom az adók tekintetében.

Az elsőt szinte szégyellem is említeni, oly kézenfekvő. Tudjuk, hogy aki sokat eszik, meghízik. Na de miből eszik többet a kövér, mint az ösztövér? Egyértelmű: több pénze van. Ez pedig gyanús, nagyon gyanús. Biztos lop. Na hát akkor, adózzuk meg a dagikat! Csak két dolgot kell tisztázni, aztán mehet is az ordonánc a Hivatalos Közlönybe. Az egyik: ki számít daginak. Tudjuk, vannak aszolidáris, aszociális, bulimiás elemek, akik erre azt mondják, hogy aki megüti a száz kilót, az. Amekkorát ti tévedtek, nagybelűek! Van erre a tudománynak objektív mércéje, úgy hívják, hogy Body Mass Index (BMI). Magamból kiindulva: 185 centi magas vagyok, illetve 92 kiló. A BMI-m 26,88, az ideális 22,7-hez képest. Az eltérés 18,42 %. És máris napnál világosabb, mennyi BMI-adót kell majd fizetnem. A másik tisztázandó dolog, hogy mi van azokkal a szerencsétlenekkel, akik önhibájukon kívül dagik. Nos, ez is pofonegyszerű: bizonyítsák be, és máris mentesülnek a BMI-adó alól.

A második javaslatom történelmi tényre alapoz. Volt egy olyan törvény Dél-Afrikában, nem is olyan régen, miszerint ha valaki feketének született, akkor 30 rand havi bevételnél már jövedelemadót fizetett. Aki viszont fehérre sikerült, az csupán 60 rand bevételtől kezdve adózott. Az első honi bökkenő az, hogy mioritikus hazánk népességének oroszlánrésze eleve fehér, ergo a nem-fehérek említett rendszerű megadóztatása nem eredményezne jelentős államkassza-hízást. Van viszont más típusú szelekciós opció. Tudjuk, hogy Románia lakossága román, illetve nem román nemzetiségűekből áll. Azt is tudjuk, hogy az aktív munkavállalók nagyobb része román nemzetiségű. Gondolom, az aritmetikai vaslogika szerint most már ez a gondolatmenet is világos. Adózzuk meg román nemzetiségű polgártársainkat. Mert többen vannak. Végre egyszer a többségből is konkrét államhaszon származik. Tehát: aki román nemzetiségű, a minimálbér szintjétől adót fizet. Aki nem, az a minimálbér kétszereséig adómentességet élvez. Mert kevesebben van. Fennáll persze az a nemzethalált implikáló veszély, hogy az ordonánc bevezetésének pillanatától számítva rövid időn belül megváltozna hazánk nemzetiségi összetétele. De az államkassza mindenek fölött áll. Hiszen ugye, nem akarjuk, hogy drága hazánk kölcsönökből tengesse életét. És azt sem, hogy kormányunk vezérei, akik helyettünk is gondolkodnak, elvonuljanak, mondjuk, a Walden tó partjára ceruzát hegyezni, megélhetési célból, természetesen.

A harmadik, ha lehet, államkasszai szempontból még előnyösebb javaslatom szintén történelmi példából származtattatik. Tudjuk: az emberiség története során voltak olyan időszakok, amikor bizonyos államok munkatáborokat hoztak létre, ahol más államok polgárait, bizonyos esetekben pedig saját polgáraikat dolgoztatták. Nos, ezt a modellt követve, tekintsük Romániát egyetlen hatalmas, vidám munkatábornak, ahol a vonatkozó ordonánc értelmében minden aktív munkavállaló önkéntessé válik, és munkája elismeréseként fejadagot kap, az elismerés mértékét tekintve aszerint, hogy csak önmagát, vagy bizonyos számú kiskorút, illetve öreget tart el. (A „nyugdíjas” szó ugyanis töröltetik, egy sor egyéb kifejezéssel egyetemben.) És milyen szép lesz. Hazánk állampolgárai, amellett, hogy voluntárokká nemesülnek, bizonyos értelemben ingyenélőkké is válnak. Hiszen megkapják a napi betevőt, ingyen van az áram-, a telefon-, a gáz-és a víz-fejadag, hacsak az állam el nem felejti kifizetni (amit, valljuk be, mi is sokan megteszünk, amíg szabad állampolgárok vagyunk), tehát, mint Marci Hevesen. Ja, hogy nem hagyhatjuk el otthonunkat? Nézze, kedves Polgár, ennyi áldozatot csak meg lehet hozni az utópia horizontnyi oltárán.

Reklámok