2010. június


Gondoltam… Nem. Tulajdonképpen onnan indult, hogy megirigyeltem Szép Ernőt, amiért olyan villámgyorsan tudott rémrímeket faragni bármi napi-népi-nemzeti szituációra. És ráadásul remek-művesen, ahogy csak egy kékvérbeli lírikus képes ilyesmire. Aztán kissé szeppenve arra gondoltam, hogy is jövök én ahhoz, szerény magam, ki nem vagyok költő, ilyen magasra törni. Hiszen igazából csak arra volnék jó ezen a pályán, hogy például Szép Ernő saruját megoldjam, satöbbi. Végül azonban győzött a hübrikus lendület, s elhatároztam, próbát teszek. A Parnasszusra úgysem vágyom ezzel, alkalmi versikéket pedig sok Jedermann költöget, ha máshol nem, tükrös vagy kocsmaasztal mellett. Jöjjenek hát a fűzfapoémák egy hasonminőségű poétától. Íme, az első. Pontosabban kettő, ugyanis párversről van szó. Jó ideje már, hogy nem találkoztam két ilyen bábszínházi alakkal, egy csapásra. Sietve jegyzem meg, hogy egybként kedves emberek, csak meg ne nyomd a piros gombot, mert akkor robbannak, egyre-másra. Az egészhez még csupán annyit tennék hozzá, hogy ez az eset pont így esett, amint a jövőre nézve is célom az, hogy az igazat és csak az igazat bökversesítsem. Tessék:

(tovább…)

Nem fog szobra állni Marosvásárhelyen az 1989 decemberében a forradalmárok közé lövető Ştefan Guşă tábornoknak, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Ez utóbbit azért fontos kihangsúlyozni, mivel a romániai igazságszolgáltatás olyan, mint a Zóna, ahol a fizikai törvények néha egészen meglepően érvényesülnek. Így az a tény, hogy a törvényszék első fokon megsemmisítette a marosvásárhelyi önkormányzati testület szoborállító határozatát, az égvilágon semmire nem garancia. De ebben a történetben most nem az igazságszolgáltatás a főszereplő. Hanem azok a tudatlan és felelőtlen városvezetők, akik tavaly ősszel jóváhagyták a szoborállítást.

(tovább…)

Egyre-másra (de mindig ránk) dől a válság. Megbukott a bizalmatlansági indítvány, a Boc-kormány a helyén van. Tőkés László EP-alelnök lett. Meg itt, a végvári kispálya partvonalán, whigek kontra toryk, adjunk-nekik minden oldalról. De most épp van még valami, amolyan szelep gyanánt. VÉBÉ. És vuvuzela. Bizony, ex-aparthájderországban rúgják a lasztit a nagyok, a lelátókon pedigg fújják a kürtöt a kicsik. Na most, nem vagyok focista, se drukker, de még lelkes néző sem. Vagyok viszont jellegzetes erdmagyar (filó)-kultúrsznob. És akkor ehhez mindjárt hozzá lehet csapni a focit is. Mert, kérem tisztelettel, focisznob is vagyok. Ez így szépen összesimul, lehet anali- és szintetizálni.

(tovább…)

Nos, van olyan forradalom, amelynek az értékeivel és célkitűzéseivel maradéktalanul azonosulni tudunk.

Nagy Imre és társai nyugodjanak békében.

Itt és most a többi néma csend.

Itt van két írás, a Papp Attila Zsolté (emitt, e blogon) és a Kelemen Attiláé (a Transindexen). Nem biztos, hogy pofonsúlyú írások ezek a Szabadelvű Kör címére, de az bizonyos: van egy alkalom – készen tálalva –, mely elgondolkodtathatja az erdélyi liberókat, mi is az az irányvonal, amelyre indulataikat felfűzhetik.

Azaz. (tovább…)

A petíció, tiltakozás, aláírásgyűjtés – egyáltalán, a szimbolikus közéleti aktivizmus megannyi formája – magasztos és komoly dolog, általában tartalmazza a „mi, akik…” formulát, aláírói „mélyen elítélnek”, „kinyilvánítják meggyőződésüket” vagy épp „leghatározottabban felszólítanak”. Most például egy jobbikos EP-képviselőt, hogy menjen innét (Marosvásárhelyről és Erdélyből) a fenébe. Nem mellékesen, az aláírók jelentős részét személyesen ismerem és nagyra tartom, némelyikükhöz baráti-kollegiális viszony fűz, ennek ellenére kénytelen vagyok azt mondani, mély tisztelettel: itt össze van keverve a szezon a fazonnal.

Egy ismert baloldali publicistát és filozófust idézve: azt is megmondom, miért.

(tovább…)

Drága Nagyi!

Itt mindenki jól van. És meleg. Tegnapelőtt a határon túlra kellett utaznom. Egész pontosan Magyarországra, gondolom, emlékszel még rá. A határon túli magyar főváros Tisztelt Bírósága szeretettel meghívott, hogy tanúként részt vegyek egy tárgyaláson. A meghíváshoz mindjárt csatolta a meg nem jelenésem esetén kiróható pénzbírságok összegét, illetve a büntetés kiszabásának jogalapját indokló törvényparagrafusokat. Gondolhatod, nem reszkíroztam. Meg egyébként is, ha valaki ilyen kedvesen meghív valahova, azt nem lehet visszautasítani.

(tovább…)

« Előző oldalKövetkező oldal »