Az Európai Bizottság mintha mosná kezeit a szlovák-magyar konfliktusban. Elhárította a magyar beadványt, amely kötelességszegéssel vádolta Szlovákiát, amiért 2009 augusztus 21-én nem engedte területére lépni Sólyom László magyar államfőt, de ezt nem a beadvány jogi érveit cáfolva tette, hanem az uniós joganyag egy fölötte légbőlkapottnak tűnő értelmezésével.

A Bizottság úgy viselkedik tehát, mint akit belekevertek egy olyan ügybe, amelyhez nincs sok köze. Pedig jócskán és vaskosan van, mert nem többet és nem kevesebbet állított – persze a legdodonaibb módon szétkenve –, hogy az uniós tagállamok államfői tulajdonképpen nem rendelkeznek uniós állampolgársággal. Márpedig hogy ez tényleg így van-e, illetve hogy léteznek-e olyan írott és íratlan diplomáciai szabályok, amelyek felülírhatják az uniós joganyagot – nos, ez igencsak őrá tartozik.

De hogyan is mossa kezeit az Európai Bizottság?

Látszólag Szlovákiának adott igazat, mikor állásfoglalásában amellett érvelt, hogy a jogforrások “szövegéből, összefüggéseiből, valamint céljából következik, hogy a szabad mozgás joga kizárólag magánjogi jogalanyként, nem pedig egy tagállam vagy egy harmadik ország államfőjeként illeti meg a polgárokat”. Csakhogy ennek jogi megindoklása az állásfoglalásban oly mértékben trehány, a jogi érvelésmód oly mértékben elnagyolt, hogy az Valki László nemzetközi jogász szerint még egy egyszerű PhD-hallgatót is visszaminősítene.

Olybá tűnik, válaszának tákolmányszerűségével Brüsszel – a maga eurobizantin módján – egyenesen rá akarja venni Magyarországot, hogy az ügynek az Európai Bíróság elé vitelét szorgalmazza. Vagyis Magyarországgal akarja kikapartatni a konfliktusból azt a forró jogértelmezést, amely – lehűtve – a későbbi vitákban már problémamentesen alkalmazható lehet. Csak így kaphat választ a Bizottság a maga „pártatlanságának” megőrzésével arra a kérdésre, hogy létezik-e az uniós állampolgároknak olyan személyi köre, amely kivonható „az unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való” általános jogának hatálya alól.

A tét Magyarország és Szlovákia számára presztízskérdés, morális elégtétel. Az Unió számára: egy, a jövőben mindenképpen szükségessé váló jogértelmezés. Közben pedig visszaigazoltatik az eurobizantin politikai stílus is. Igazságot mások kárán lehet jól keresni, de persze, aztán illik közössé tenni azt.

Reklámok