Nagyjából ezt szellőztette meg a minap Tudor Giurgiu, a TIFF fővezére, megjegyzem, teljes joggal. Vagyis: egyáltalán nem lehetetlen, blaszfémia, hazaárulás, meg még, hogy – amennyiben a kolozsvári hatóságok (értsd, polgármesteri hivatal) nem állnak szorosabban az immár európai rangú rendezvény mellé – a TIFF Budapestre emigráljon. És például BIFF-re keresztelkedjen át, teszem hozzá némi malíciával. (Biff – ökölcsapás.)

Ökölcsapás lenne ez pozitív és negatív értelemben is. Mi benne a pozitív? Giurgiu arról is beszélt, amit már egy ideje rebesgetnek a jól értesültek, illetve amire vágynak a hozzáértők. Nevezetesen, hogy tárgyalások folynak a filmszakma csillagait adományozó FIAPF nevű intézménnyel (Filmgyártó Szervezetek Nemzetközi Szövetsége lenne a nyers fordítás), hogy a KOLOZSVÁROTT immár kilenc éve megszervezett nemzetközi filmfesztivál A” kategóriás rangot kapjon. Lehet, hogy ez a felületes figyelőnek nem mond semmit, mondok hát pár példát „A” kategóriás fesztiválokra: Cannes, Berlin, Velence, Karlovy Váry. Pislákol már a lámpa? Tehát, a pozitív értelmű ökölcsapás magát a rendezvényt minősíti. Utat tör magának a filmfesztivál-erdő sűrűjében. Minden kalapot le, hajrá! Csak legyen rá költség.

A minuszos ökölcsapás elsősorban Kolozsvárnak szól. Meggyőződésem, hogy a Jedermann agyában biztos ég már az a bizonyos lámpa. Sőt, egész csillárnyi. A TIFF idején mintha módosulna minden időszámítás, megugrana a gazdasági kreativitás, felgyorsulna a tunya kolozsvári pulzus. Aki él és mozog, igyekszik kitalálni szervezni, mozgósítani, csálni valamit a mamutrendezvény mellé, alá, köré. Csak egy apró példa: meggyőződésem, hogy a főtéri bódék bevétele kiveri a biztosítékot, például a novemberi vásárkák ázó, fagyoskodó körülményei között felmutatott eredményekhez képest. Nem azt mondom, hogy akkor nem kell, inkább azt, hogy ha már van egy ilyen fekete lyukszerű esemény, amely mindent felszippant, akkor az istenért, vigyázzunk már rá. És itt jön a kérdés. Ki az a MI? A Jedermannok vigyáznak rá, az holtbiztos. A nézők moziba járnak, jegyet vesznek, mások helyiséget bocsátanak a TIFF rendelkezésére, suhogó ingyen, mások önkéntesként részt vesznek a szervezésben, lebonyolításban, mások hozzátesznek ezt-azt a fesztiválhoz kapcsolódó élmény nívójához (ki-ki tehetsége szerint), és még sorolhatnám. Hogy miért? Ez is világos, mint a nap. Nekik is jó, a fesztiválnak is jó, Kolozsvárnak is jó, szóval mindenkinek jó. Még a városvezetésnek is. Sorin Apostu polgármesternek is. Akinek a 2020-beli Európa Kulturális Fővárosa címért folyó versengésben épp a TIFF lenne az egyik legfőbb aduja. Amit egyébként fel se tüntetett a híres 12 pontban, amit Kolozsvár kultfővárosi rangjáért érvelve, közzétett.

Tudor Giurgiu mást is mondott. Összehasonlította Kolozsvárt és Szebent. Hogy míg Kolozsvár csupán 400.000 lejjel támogatta az idei TIFF-et, bezzeg Szeben 4.000.000 lejt adott az ottani színházi fesztiválra. Na jó, mondjuk, Szebennek van egy Klaus Johannis nevű polgármestere, és konspiratíve, ott a német link. Kolozsvárnak egyik sincs, másik sincs. De hát ez nem is fontos. A lényeg, hogy lépni kellene. És az nem érv, hogy a TIFF is szerezhet több szponzort. Meg hogy Kolozsvár betartja ígéretét, mióta Emil Boc kijelentette, hogy évi százezer euróval támogatja a fesztivált. A TIFF azóta sokat fejlődött. A város támogatása viszont megrekedt az kezdeti szinten. Vagyis aránytalan helyzet áll elő. A fesztivál egyre többet hoz, Kolozsvár pedig ugyanannyit ad. Ráadásul mindig későn. Szinte az utolsó száz méteren. Erre, uraim, nem lehet bazírozni.

Nem csoda, hogy Giurgiu bedobta a vörös posztós ideát, miszerint akár ki is költöztetheti a fesztivált Budapestre. Gondolom, mindenki számára világos, hogy ez a „fenyegetés” nem vérkomoly, sőt. Viszont valahogy emlékeztet a román politikai és közbeszéd egy bizonyos szegmensére. Csakhogy ellenkező előjellel. Sose láttam még magyarveszélyt kiáltani olyan célzattal, hogy valakiből egy kulturális fesztivál itthontartásának akaratát váltsa ki. És ez akkor is ragyogó poén, ha még a lobogó nacionalista lélek sem veszi komolyan. Egyébként ne is ezt vegye komolyan. Hanem azt, hogy álljon már ki, szálljon már síkra, harcoljon már a munka frontján kicsit egy olyan rendezvényért, ami jelen pillanatban Kolozsvár összkulturális fénypontja. Ha tetszik, ha nem.

Advertisements